[Evangelium] 2006-07-03

[evangelium at communio.hu]

   2006. július 3. - Hétfő, Szent Tamás apostol

   Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül  az egyik, Tamás, vagy  melléknevén
   Iker, nem volt velük, amikor  Jézus megjelent nekik. Később a  tanítványok
   elmondták neki: "Láttuk az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom  kezén
   a szegek  nyomát,  ha nem  érintem  ujjaimat  a szegek  helyéhez,  és  nem
   tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
   Nyolc nap  múlva ismét  együtt voltak  a tanítványok.  Tamás is  ott  volt
   velük. Ekkor újra  megjelent Jézus, bár  az ajtó zárva  volt. Belépett  és
   köszöntötte őket: "Békesség nektek!"  Tamásnak pedig ezt mondta:  "Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívőt" Tamás így válaszolt: "Én  Uram,
   én Istenem!" Jézus ezt mondta neki:  "Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!"
   Jn 20,24-29

   Elmélkedés:

   Egyik  gimnáziumi  tanárom  mondta  valamikor:  "A  hívő  embert  időnként
   megkísérti a hitetlenség gondolata. De  a hitetlen embert is megkísérti  a
   hit gondolata." A hitetlenség  emberi gyengeségünk következménye, a  hitet
   pedig Isten ébreszti fel bennünk.
   Szent Tamás apostolt  ünnepeljük a  mai napon, aki  az evangélium  szerint
   hitetlenkedve   fogadta   apostoltársainak   beszámolóját   arról,    hogy
   találkoztak a feltámadt Jézussal. Egy héttel később a személyes találkozás
   oszlatja el kételyeit, s jut el a hitre.
   A hit  útját  nekünk  is  úgy kell  végigjárnunk,  hogy  közben  állandóan
   megkísérthet  minket  a  kételkedés.  A  hit  végsősoron  Isten   ajándéka
   számunkra, melyet folyamatosan erősítenünk kell. Ebben nagy szerepe van  a
   személyes  találkozásoknak.  Mindennapi  imáinkban  kérjük  Jézust,   hogy
   növelje  bennünk  a  hitet.  De  Szent  Tamás  példaképünk  lehet  a   hit
   megvallásában is. "Én Uram, én Istenem" - mondja Jézusnak. Mutassuk meg  a
   világnak, valljuk meg az emberek előtt bátran Jézusban való hitünket!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Apostolok karában élsz,
   vakító fény ragyog körül,
   Tamás, fogadd jóságosán
   téged dicsérő énekünk.

   A fényes égi székeken
   Krisztus szerelme ad helyet,
   te is szeretsz, és vágyva vágysz
   Uraddal együtt halni meg.

   Gyötör szerelmed szent heve,
   s beszélnek bár testvéreid,
   biztosságot kívánsz: az Úr
   sebét hogy érintsd, látva lásd.

   Fénylő örömre gyűlsz legott,
   hogy látod Krisztus nagy kegyét,
   Uradnak vallód hittel őt,
   s imádja boldog, hű szíved.

   Látás nekünk nem adatott:
   hitünk most tőled fog tüzet,
   erős lesz, s égig szárnyaló,
   az Úr szívét keresni száll.

   Krisztusnak áldás, tisztelet,
   s imádra adja meg nekünk:
   hitünk bár botlik még sokat,
   lássuk meg színről színre őt. Ámen.