[Evangelium] 2006-06-30

[evangelium at communio.hu]

   2006. június 30. - Péntek

   Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy  sokaság
   követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte:
   "Uram,  ha  akarod,  megtisztíthatsz  engem."  Jézus  kinyújtotta   kezét,
   megérintette őt,  és így  szólt:  "Akarom, tisztulj  meg!" Erre  a  leprás
   azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt  hozzá: "Nézd, ne mondd el  ezt
   senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az
   áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!"
   Mt 8,1-4

   Elmélkedés:

   A mai evangélium  szerint Jézus  egy leprás embert  gyógyított meg.  Jézus
   korában mindenféle  bőrbetegséget  leprának  tekintettek,  és  a  betegség
   terjedésének megakadályozása céljából tilos volt a leprás emberekkel  való
   érintkezés. Az  evangéliumból  ugyan  nem derül  ki,  hogy  milyen  súlyos
   lehetett  az  ember  betegsége,  de  biztos,  hogy  nem  szabadott   volna
   emberekkel  találkoznia.  A  beteg  megérkezésével  a  leírásból  teljesen
   eltűnnek  a  Jézust  körülvevő  emberek,  ami  azt  jelzi,  hogy   azonnal
   visszahúzódhattak a leprástól. Ezt azért feltételezhetjük, mert más csodás
   gyógyulások történetében többször  szerepük van  a körülállóknak,  például
   segítik  a  vakot,  hogy  Jézushoz  jusson.  Miközben  tehát  az   emberek
   elhúzódnak a leprástól, Jézus megérintve őt meggyógyítja. Bizonyára csodát
   tehetett volna  Jézus  úgy is,  hogy  nem  érinti meg  a  beteget,  csupán
   imádkozik érte, de ő ezen érintéssel  jelzi a gyógyító isteni kegyelem  és
   szeretet közvetlenségét és  emberközelségét. A csodát  az tette  lehetővé,
   hogy a leprás hitt Jézus isteni  erejében és volt hozzá bátorsága, hogy  a
   törvények  előírásai   ellenére   személyes  kapcsolatba   lépjen   leendő
   gyógyítójával.
   Jézus  csak  akkor  tud  bennünket  megtisztítani  bűneiktől,  ha  hiszünk
   bűnbocsátó irgalmában és keressük a vele való személyes találkozást.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Leshelyzet
   Jóságos  Istenünk,  Te  bizonyára  jól  ismered  a  focilabdát,  magát   a
   labdarúgást és  a  futballistákat is.  Két  csapat egy  nagy  gyepen,  egy
   labdáért küzdenek, amit az ellenfél kapujába kell berúgni. Vannak  támadó-
   és védőjátékosok. Az  utóbbiak valóságos  védőművészek, akik  megtanulták,
   hogyan lehet a másik csapat támadó játékosait lesre állítani. Elég gyakran
   alkalmazzák ezt a módszert, a lestaktikát, amelynek köszönhetően a támadók
   gyakran lesre szaladnak. Ilyenkor a bíró a szabályok értelmében megállítja
   a támadást, vagy a góllövő minden sportszerű igyekezete ellenére sem  adja
   meg a leshelyzetből szerzett gólt.
   Istenünk, az  élet nagy  célja  a keresztény  ember  számára te  vagy.  De
   előtted is állítanak fel férfiak  és nők csapdákat: az individualizmus  és
   önzés leshelyzetét,  az anyagiasság,  a fogyasztás,  a szépségvágy  és  az
   önteltség leshelyzetét.  Ezzel  nemcsak  saját  magukat,  hanem  téged  is
   félreállítanak vagy megállítanak, amikor szeretettel közeledsz feléjük.
   Vezéreld az embereket,  hogy a  "lesre állítás  taktikájáról" le  tudjanak
   mondani, és ne állítsanak  téged lesre! Mutasd  meg nekik, hogy  átgondolt
   játékkal  hozzád  juthatnak,  és  a  te  boldogságodban  igazi   önmagukra
   találhatnak. Ámen.
   Köszönet Vickos Mária Sarolta nővérnek, aki az imát fordította.