[Evangelium] 2006-06-25
evangelium at communio.hu
evangelium at communio.hu
2006. Jún. 25., V, 05:10:05 CEST
2006. június 25. - Évközi 12. vasárnap
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: "Keljünk át a
túlsó partra". Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézus magukkal vitték
úgy, ahogy ott volt a bárkában.
Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába
csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt.
Felkeltették és megkérdezték: "Mester, nem törődsz azzal hogy elveszünk?"
Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: "Hallgass
el, nyugodj meg!" A szél elállt és nagy csendesség lett.
Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?"
Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: Ki lehet ez,
hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?"
Mk 4,35-41
Elmélkedés:
A hit legyőzi a félelmet
A mai evangéliumban Jézus megmutatja isteni erejét és hatalmát az
embereknek, amikor - parancsolva a természet erőinek - elnémítja a vihart
és lecsendesíti a tengert. A történetet a Jób könyvéből vett ószövetségi
olvasmány (Jób 38,8-11) készíti elő, amelyben arról olvastunk, hogy Isten
a teremtés Ura, ő szabta meg a tenger határait, s ő uralkodik a
természeten. Egyetlen embernek sincs hatalma ahhoz, hogy befolyásolja a
tenger és a szél rendjét vagy uralkodjék a természet erőin, erre egyedül
Isten képes. A szentleckében pedig Szent Pál apostol korintusiakhoz írt
levelében arról hallottunk, hogy Jézus mindenkiért meghalt (2Kor 5,14-17).
Isteni erejét és hatalmát nem használta fel arra, hogy leszálljon a
keresztről, mert ez visszaélés lett volna részéről, hanem az Atya
akaratának engedelmeskedve vállalta a szenvedést és a halált a mi
megváltásunkért. Az evangéliumban pedig isteni erővel parancsol Jézus a
tengeri szélviharnak (Mk 4,35-41).
Az apostolok, akik Jézussal együtt utaztak a bárkában, ezt kérdezték a
csoda láttán: "Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik
neki?" (Mk 4,41). Ma velük együtt mi is megkérdezzük: Ki ez az ember? Ki
lehet Jézus, akinek ekkora ereje van? Mit tudunk meg róla? A kérdések
megválaszolásában segít minket, ha megvizsgáljuk az apostolok félelmének
hátterét és a félelem megszűnését. Az apostolok ugyanis egyrészt
halálfélelmet éreznek a hatalmas szélviharban, másrészt megrettennek
attól, hogy Jézus látszólag nem törődik velük a veszélyben, harmadrészt
pedig a vihart elnémító isteni erő megtapasztalása is félelemmel tölti el
őket. Nézzük sorban e félelmeket!
Az apostolok egyrészt félnek a tengeri szélvihartól, de nem csupán mint
ellenállhatatlan természeti erőtől, hanem mint a gonosz hatalmának
megtestesítőjétől is. Jézus korában ugyanis a közel-keleti emberek
gondolkodása szerint a tenger az Isten ellen harcoló gonosz erőket
jelképezte. A vihar láttán azt gondolhatták az apostolok, hogy a gonosz
erők a velük utazó és éppen alvó Isten Fia életére törtek, valamint az ő
életükre is. Azt gondolhatták, hogy miközben Jézus pihen, a gonosz
felülkerekedik rajta és elveszi életét.
Ezen emberi félelemre válaszként Jézus egyetlen szavával parancsol a
viharnak, bebizonyítva, hogy hatalma van a természet felett és képes
uralkodni a gonosz felett is, akinek nincs hatalma felette. Ennek
távolabbra mutató jelentősége az, hogy Jézus felett sosem tud győzni a
gonosz. Egyes téves felfogások szerint Jézus kereszthalála a sátán, a
gonosz lélek győzelme, a feltámadása pedig az Atya győzelme. Valójában
azonban mindkét esemény, Jézus halála és feltámadása is az Atya akarata és
üdvözítő terve szerint történt, tehát Jézus halála esetében még a gonosz
időleges győzelméről sem beszélhetünk. A mennyei Atya sosem hagyja magára
Jézust és a gonosznak nincs hatalma felette. Jézus képes legyőzni a
gonoszt, s az ő segítségével mi is képesek vagyunk e győzelemre.
Az apostolok félelmének második oka az lehetett, hogy miközben ők a
szélviharban eveztek és az életükért küzdöttek, Jézus mit sem törődve a
veszéllyel és apostolai sorsával, nyugodtan feküdt egy vánkoson a bárka
végében és aludt.
Isten hallgatása és háttérben maradása minket is többször arra kísért,
hogy azt gondoljuk, már nem is törődik velünk, nem foglalkozik sorsunkkal,
magunkra hagy bennünket életünk viharaiban. Valójában azonban Jézus mindig
velünk utazik életünk bárkájában. Néha háttérbe húzódik, csendben marad,
és úgy szemléli küzdelmeinket. De mindig velünk van. S ha hozzá fordulunk
nehéz óráinkban, amikor átcsapnak fejünk fölött a nehézségek hullámai,
akkor azonnal segítségünkre siet, és egyetlen szavával képes nyugalmat
teremteni körülöttünk és megnyugtatja lelkünket. Talán ismerős többeknek a
történet, amelynek mondanivalója jól illik ide, ezért érdemes felidéznünk.
Egy ember visszatekintve életére két ember lábnyomait látja egymás mellett
haladva, az egyik Jézusé, a másik az övé. De észreveszi azt is, hogy néha
csak egy ember nyomai látszanak, s ezek éppen azok az időszakok, amikor a
legtöbb nehézsége volt az életben. Panaszkodva kérdezi Jézustól: "Uram,
hát éppen életem küzdelmes időszakaiban hagytál magamra?" Mire Jézus ezt
válaszolja neki: "Nem hagytalak magadra sohasem. Az egyedüli lábnyomok nem
a tiédek, hanem az enyémek. Ezekben a napokban ugyanis felemeltelek és a
karomban hordoztalak." A mai evangélium második fontos tanítása az
számunkra, hogy Isten mindig velünk van és sosem hagy magunkra
küzdelmeinkben.
Az apostolok félelme harmadrészt abból származhatott, hogy megtapasztalták
Jézus rendkívüli erejét és természetfeletti hatalmát. Olyan képességet
láthattak meg mesterükben, amely egyetlen emberben sem létezhet. Egyedül
Isten képes uralkodni a természet felett, tehát Jézus isteni képességekkel
és tulajdonságokkal rendelkezik. Istent vagy Jézust nem lehet eszközként
felhasználni arra, hogy a személyünk, illetve az Egyház ellen irányuló
támadásokat megszüntessük, de ha hiszünk benne, akkor biztosan
számíthatunk támogató segítségére a nehézségeken való felülkerekedésben.
Isten képes bármikor megmutatni rendkívüli hatalmat, de ezt nem lehet
kikényszeríteni vagy követelni tőle.
Még mindig nincs bennetek hit? - kérdezi tőlünk az Úr. Még mindig nagyobb
bennünk a félelem, mint a hit? Az Istenben való hit segítségével képesek
vagyunk legyőzni emberi félelmeinket. Higgyünk Jézus istenségében és
isteni erejében! Higgyünk abban, hogy Jézus segítségével legyőzhetjük a
rosszat! Higgyünk abban, hogy Jézus nem hagy magunkra mindennapi
küzdelmeinkben, hanem állandóan velünk van, és megtapasztalhatjuk
barátságát, közelségét és szeretetét!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Profi szerződések
Jóságos Istenünk! A hivatásos- és versenysport ma már nem tud szerződések
nélkül meglenni. A részben kíméletlen és nyereségre éhes partnerek között
hatalmas összegekről szóló profi szerződések köttetnek. A játékosok és az
egyesületi képviselők már semmit sem tesznek menedzsereik és ügyvédeik
nélkül, akik a kisbetűs és előnyt hozó mellékegyezségek világában jól
kiismerik magukat. Eközben sokszor az érintett sportolók emberi méltósága
megkérdőjeleződik, hiszen ők egy sokszor nem tiszta, feszült és rövid
időszakokat felölelő üzletben irányított bábuvá válnak.
Mennyire más ellenben, Istenünk, a te embereknek szánt szerződésajánlatod.
Te nem a saját előnyeidet keresed, hanem az emberek üdvössége a célod. Nem
küldesz furfangos menedzsereket. A te küldötteid egyenes és becsületes
emberek. Nincs szükséged ügyes húzásokra, mert a szerződés tartalma
egyszerű: emberi méltóság és szeretet. Nem hatalmas pénzösszegekről van
benne szó, hanem az életről. És a szerződés hossza örökké tart, mert te a
szerződéseket betartod, akkor is, ha azokat az emberek egyoldalúan
megsértik.
Add meg, Urunk, a versenysport felelőseinek a bölcsesség adományát, az
önmérsékletet, önuralmat és azt, hogy tudatossá váljon bennük annak a
felelőssége, hogy az emberekért vannak! Ámen.
Köszönet Szigyártó Mónikának, aki az imát fordította.
More information about the Evangelium
mailing list