[Evangelium] 2006-06-25

[evangelium at communio.hu]

   2006. június 25. - Évközi 12. vasárnap

   Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: "Keljünk át a
   túlsó partra". Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézus magukkal vitték
   úgy, ahogy ott volt a bárkában.
   Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a  bárkába
   csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt.
   Felkeltették és megkérdezték: "Mester, nem törődsz azzal hogy  elveszünk?"
   Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek:  "Hallgass
   el, nyugodj meg!" A szél elállt és nagy csendesség lett.
   Ekkor hozzájuk fordult:  "Miért féltek?  Még mindig  nincs bennetek  hit?"
   Nagy félelem fogta  el ugyanis  őket. Egymást kérdezgették:  Ki lehet  ez,
   hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?"
   Mk 4,35-41

   Elmélkedés:

   A hit legyőzi a félelmet
   A  mai  evangéliumban  Jézus  megmutatja  isteni  erejét  és  hatalmát  az
   embereknek, amikor - parancsolva a természet erőinek - elnémítja a  vihart
   és lecsendesíti a tengert. A  történetet a Jób könyvéből vett  ószövetségi
   olvasmány (Jób 38,8-11) készíti elő, amelyben arról olvastunk, hogy  Isten
   a teremtés  Ura,  ő  szabta  meg  a  tenger  határait,  s  ő  uralkodik  a
   természeten. Egyetlen embernek  sincs hatalma ahhoz,  hogy befolyásolja  a
   tenger és a szél rendjét vagy  uralkodjék a természet erőin, erre  egyedül
   Isten képes. A  szentleckében pedig Szent  Pál apostol korintusiakhoz  írt
   levelében arról hallottunk, hogy Jézus mindenkiért meghalt (2Kor 5,14-17).
   Isteni erejét  és  hatalmát nem  használta  fel arra,  hogy  leszálljon  a
   keresztről,  mert  ez  visszaélés  lett  volna  részéről,  hanem  az  Atya
   akaratának  engedelmeskedve  vállalta  a  szenvedést  és  a  halált  a  mi
   megváltásunkért. Az evangéliumban  pedig isteni erővel  parancsol Jézus  a
   tengeri szélviharnak (Mk 4,35-41).

   Az apostolok, akik  Jézussal együtt  utaztak a bárkában,  ezt kérdezték  a
   csoda láttán: "Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik
   neki?" (Mk 4,41). Ma velük együtt mi  is megkérdezzük: Ki ez az ember?  Ki
   lehet Jézus, akinek  ekkora ereje  van? Mit  tudunk meg  róla? A  kérdések
   megválaszolásában segít minket, ha  megvizsgáljuk az apostolok  félelmének
   hátterét  és  a  félelem   megszűnését.  Az  apostolok  ugyanis   egyrészt
   halálfélelmet  éreznek  a  hatalmas  szélviharban,  másrészt  megrettennek
   attól, hogy Jézus  látszólag nem törődik  velük a veszélyben,  harmadrészt
   pedig a vihart elnémító isteni erő megtapasztalása is félelemmel tölti  el
   őket. Nézzük sorban e félelmeket!

   Az apostolok egyrészt félnek  a tengeri szélvihartól,  de nem csupán  mint
   ellenállhatatlan  természeti  erőtől,  hanem  mint  a  gonosz   hatalmának
   megtestesítőjétől  is.  Jézus  korában  ugyanis  a  közel-keleti   emberek
   gondolkodása szerint  a  tenger  az  Isten  ellen  harcoló  gonosz  erőket
   jelképezte. A vihar láttán  azt gondolhatták az  apostolok, hogy a  gonosz
   erők a velük utazó és éppen alvó  Isten Fia életére törtek, valamint az  ő
   életükre is.  Azt  gondolhatták,  hogy  miközben  Jézus  pihen,  a  gonosz
   felülkerekedik rajta és elveszi életét.
   Ezen emberi  félelemre  válaszként  Jézus egyetlen  szavával  parancsol  a
   viharnak, bebizonyítva,  hogy  hatalma van  a  természet felett  és  képes
   uralkodni  a  gonosz  felett  is,  akinek  nincs  hatalma  felette.  Ennek
   távolabbra mutató jelentősége  az, hogy  Jézus felett sosem  tud győzni  a
   gonosz. Egyes  téves felfogások  szerint Jézus  kereszthalála a  sátán,  a
   gonosz lélek győzelme,  a feltámadása  pedig az  Atya győzelme.  Valójában
   azonban mindkét esemény, Jézus halála és feltámadása is az Atya akarata és
   üdvözítő terve szerint történt, tehát  Jézus halála esetében még a  gonosz
   időleges győzelméről sem beszélhetünk. A mennyei Atya sosem hagyja  magára
   Jézust és  a  gonosznak nincs  hatalma  felette. Jézus  képes  legyőzni  a
   gonoszt, s az ő segítségével mi is képesek vagyunk e győzelemre.

   Az apostolok  félelmének  második oka  az  lehetett, hogy  miközben  ők  a
   szélviharban eveztek és az  életükért küzdöttek, Jézus  mit sem törődve  a
   veszéllyel és apostolai  sorsával, nyugodtan feküdt  egy vánkoson a  bárka
   végében és aludt.
   Isten hallgatása és  háttérben maradása  minket is  többször arra  kísért,
   hogy azt gondoljuk, már nem is törődik velünk, nem foglalkozik sorsunkkal,
   magunkra hagy bennünket életünk viharaiban. Valójában azonban Jézus mindig
   velünk utazik életünk bárkájában.  Néha háttérbe húzódik, csendben  marad,
   és úgy szemléli küzdelmeinket. De mindig velünk van. S ha hozzá  fordulunk
   nehéz óráinkban,  amikor átcsapnak  fejünk fölött  a nehézségek  hullámai,
   akkor azonnal  segítségünkre siet,  és egyetlen  szavával képes  nyugalmat
   teremteni körülöttünk és megnyugtatja lelkünket. Talán ismerős többeknek a
   történet, amelynek mondanivalója jól illik ide, ezért érdemes felidéznünk.
   Egy ember visszatekintve életére két ember lábnyomait látja egymás mellett
   haladva, az egyik Jézusé, a másik az övé. De észreveszi azt is, hogy  néha
   csak egy ember nyomai látszanak, s ezek éppen azok az időszakok, amikor  a
   legtöbb nehézsége volt  az életben. Panaszkodva  kérdezi Jézustól:  "Uram,
   hát éppen életem küzdelmes időszakaiban  hagytál magamra?" Mire Jézus  ezt
   válaszolja neki: "Nem hagytalak magadra sohasem. Az egyedüli lábnyomok nem
   a tiédek, hanem az enyémek. Ezekben  a napokban ugyanis felemeltelek és  a
   karomban  hordoztalak."  A  mai  evangélium  második  fontos  tanítása  az
   számunkra,  hogy  Isten   mindig  velünk  van   és  sosem  hagy   magunkra
   küzdelmeinkben.

   Az apostolok félelme harmadrészt abból származhatott, hogy megtapasztalták
   Jézus rendkívüli  erejét és  természetfeletti hatalmát.  Olyan  képességet
   láthattak meg mesterükben, amely  egyetlen emberben sem létezhet.  Egyedül
   Isten képes uralkodni a természet felett, tehát Jézus isteni képességekkel
   és tulajdonságokkal rendelkezik. Istent  vagy Jézust nem lehet  eszközként
   felhasználni arra, hogy  a személyünk,  illetve az  Egyház ellen  irányuló
   támadásokat  megszüntessük,   de   ha  hiszünk   benne,   akkor   biztosan
   számíthatunk támogató segítségére  a nehézségeken való  felülkerekedésben.
   Isten képes  bármikor megmutatni  rendkívüli hatalmat,  de ezt  nem  lehet
   kikényszeríteni vagy követelni tőle.

   Még mindig nincs bennetek hit? - kérdezi tőlünk az Úr. Még mindig  nagyobb
   bennünk a félelem, mint a hit?  Az Istenben való hit segítségével  képesek
   vagyunk legyőzni  emberi  félelmeinket.  Higgyünk  Jézus  istenségében  és
   isteni erejében! Higgyünk  abban, hogy Jézus  segítségével legyőzhetjük  a
   rosszat!  Higgyünk  abban,  hogy   Jézus  nem  hagy  magunkra   mindennapi
   küzdelmeinkben,  hanem   állandóan  velünk   van,  és   megtapasztalhatjuk
   barátságát, közelségét és szeretetét!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Profi szerződések
   Jóságos Istenünk! A hivatásos- és versenysport ma már nem tud  szerződések
   nélkül meglenni. A részben kíméletlen és nyereségre éhes partnerek  között
   hatalmas összegekről szóló profi szerződések köttetnek. A játékosok és  az
   egyesületi képviselők  már semmit  sem tesznek  menedzsereik és  ügyvédeik
   nélkül, akik  a kisbetűs  és előnyt  hozó mellékegyezségek  világában  jól
   kiismerik magukat. Eközben sokszor az érintett sportolók emberi  méltósága
   megkérdőjeleződik, hiszen  ők egy  sokszor nem  tiszta, feszült  és  rövid
   időszakokat felölelő üzletben irányított bábuvá válnak.
   Mennyire más ellenben, Istenünk, a te embereknek szánt szerződésajánlatod.
   Te nem a saját előnyeidet keresed, hanem az emberek üdvössége a célod. Nem
   küldesz furfangos  menedzsereket. A  te küldötteid  egyenes és  becsületes
   emberek. Nincs  szükséged  ügyes  húzásokra,  mert  a  szerződés  tartalma
   egyszerű: emberi méltóság  és szeretet. Nem  hatalmas pénzösszegekről  van
   benne szó, hanem az életről. És a szerződés hossza örökké tart, mert te  a
   szerződéseket  betartod,  akkor  is,  ha  azokat  az  emberek  egyoldalúan
   megsértik.
   Add meg, Urunk,  a versenysport  felelőseinek a  bölcsesség adományát,  az
   önmérsékletet, önuralmat  és azt,  hogy tudatossá  váljon bennük  annak  a
   felelőssége, hogy az emberekért vannak! Ámen.
   Köszönet Szigyártó Mónikának, aki az imát fordította.