[Evangelium] 2006-06-23

[evangelium at communio.hu]

   2006. június 23. - Péntek, Jézus szentséges szíve

   Abban az időben a zsidók, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek
   nem maradhattak  a  kereszten,  megkérték  Pilátust,  hogy  töresse  el  a
   keresztrefeszítettek lábszárát,  és vetesse  le őket  a keresztről.  Az  a
   szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek  tehát a katonák, és eltörték  a
   lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt  fölfeszítettek.
   Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem  törték
   el a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. És
   ekkor vér és víz folyt ki belőle.  Az tanúskodik erről, aki látta ezt,  és
   az ő  tanúságtétele  igaz. Jól  tudja  ő, hogy  igazat  mond, hogy  ti  is
   higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az írás: "Csontot
   ne törjetek benne!" És  ami az írás más  helyén áll: "Föltekintenek  arra,
   akit keresztülszúrtak."
   Jn 19,31-37

   Elmélkedés:

   Szentháromság vasárnapját  és Úrnapját  követően a  pünkösd utáni  időszak
   harmadik  nagy  ünnepe  Jézus  Szívének  napja.  Ez  az  ünnep  az  isteni
   irgalmasságra irányítja figyelmünket. A szentmise könyörgése szerint Jézus
   szívének az a szándéka nemzedékről nemzedékre, hogy megmentse az embereket
   az örök haláltól, azaz megmentse lelkünket a kárhozattól.
   Az Atya megváltó szándéka akkor  teljesedett be, amikor a kereszten  Jézus
   feláldozta értünk  életét. A  katona lándzsája  által megnyitott  szívéből
   kiáradó víz és  vér az isteni  kegyelem és irgalmasság  jelképe, hiszen  a
   megbocsátás Jézus szívéből árad  ki minden ember  felé. Aki hittel  tekint
   fel a kereszten függő  Jézusra és hittel felismeri  benne a Megváltót,  az
   számíthat bűnei bocsánatára.
   János evangélista  nem  csupán  Jézus halálról  és  később  feltámadásáról
   tanúskodik, hanem  arról is,  hogy Isten  maga a  szeretet és  a  szeretet
   megtapasztalható az  ember  számára.  Ennek  egyik  lehetősége,  amikor  a
   szentgyónásban  Isten  eltörli  bűneinket  és  új,  tiszta  szívet  teremt
   bennünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Vágvölgyi Éva: Ahová te mész...
   Ahová te mész, oda megyek én is,
   Ahol te vagy, ott legyek én is.

   Akit szeretek, vár rám,
   Kitárt karral
   Ott áll a távolban,
   S én hozzáfutok.
   De jaj, milyen furcsa:
   Ruha nincsen rajta;
   De jaj, csak most látom:
   A kitárt karja
   Oda van szegezve.
   Akit szeretek, itt van,
   Karját felém tárja:
   Rám vár a kereszten.

   Ahová te mész, oda megyek én is,
   Ahol te vagy, ott legyek én is.
   (Köszönet Farkas Emesének, aki az imát küldte.)