[Evangelium] 2006-06-22

[evangelium at communio.hu]

   2006. június 22. - Csütörtök

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Amikor imádkoztok,  ne
   szaporítsátok a  szót, mint  a pogányok!  Azt hiszik  ugyanis, hogy  akkor
   nyernek meghallgatást,  ha sokat  beszélnek. Ne  utánozzátok őket!  Hiszen
   mennyei Atyátok tudja, mire van  szükségetek, még mielőtt kérnétek őt.  Ti
   tehát így imádkozzatok:
   Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
   szenteltessék meg a te neved;
   jöjjön el a te országod;
   legyen meg a te akaratod,
   amint a mennyben, úgy a földön is.
   Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
   és bocsásd meg vétkeinket,
   miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
   és ne vígy minket kísértésbe,
   de szabadíts meg a gonosztól!
   Mert ha  ti  megbocsátjátok  az  embereknek,  hogy  (ellenetek)  vétettek,
   mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem  bocsátotok
   meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket."
   Mt 6,7-15

   Elmélkedés:

   Az imádság az Istennel való személyes és őszinte kapcsolat kifejezése.  Az
   imára nem Istennek van szüksége, hanem a mi javunkat szolgálja. Jézus  azt
   tanácsolna, hogy a vég  nélküli imádkozás helyett  inkább rövid legyen  az
   imádságunk, de ez fejezze ki Istenre hagyatkozásunkat, aki jól tudja, hogy
   mire van szükségünk.
   Nem véletlenül  nevezzük  az Úr  imáját,  a Miatyánkot  a  legtökéletesebb
   imádságnak, mert  egyrészt ezt  maga Jézus  tanította az  apostoloknak  és
   tanítja nekünk,  másrészt  ez  az ima  szépen  összefoglalja  kéréseinket.
   Ugyanakkor a Miatyánkban benne van  Istenre hagyatkozásunk is, hiszen  nem
   követelőzve terjesztjük elé  kéréseinket, hanem  elfogadjuk akaratát.  Már
   maga a  megszólítás  is  gyermeki bizalmat  és  személyességet  tükröz,  a
   kérések Isten elé terjesztése padig azt jelzi, hogy elérhető számunkra  az
   Atya és megtapasztalható számunkra az ő jósága.
   Az ima nem nehéz. Csak el kell kezdeni őszintén szólni Istenhez. Imádkozva
   tanuljunk imádkozni!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Önbizalom
   Urunk,  Jézus  Krisztus,  milyen  gyakran  kellett  neked  tanítványaidban
   önbizalmat és  bizakodást  ébresztened,  amikor  elcsüggedtek.  Bátorságot
   adtál nekik ahhoz, hogy a  pillanatnyi sikertelenség ellenére még  egyszer
   próbálkozzanak, és halászhálóikat ismét a vízbe vessék. Feltámadásod  után
   megjelentél nekik és megosztottad velük  a kenyeret, amikor ők  haláloddal
   szembesülve bátortalanokká váltak. Elküldted  Lelkedet, aki önbizalmat  és
   saját képességeikbe való hitet öntött beléjük.
   Sportpszichológiai  kutatásokból  ismert,   hogy  a   lendület  és   siker
   könnyebben elérhető  az önbizalom  fenntartásával. A  pozitív  gondolkodás
   fontos  feltétele   a  jelenkori   edzésnek  és   tehetséggondozásnak.   A
   "lelkiekben" gazdag támogatás nagyon fontos  a sportban, ugyanúgy mint  az
   életben és még  inkább a  hitben. Az élet  minden területén  előfordulhat,
   hogy a  lendület  néha  elfogy. Ilyenkor  felléphet  a  félelem.  Ilyenkor
   meglátszik az ember sebzettsége.
   Te viszont, Urunk, nem vesztetted  el a lendületedet. Jóllehet  rámutattál
   sebeidre, de  sokkal  erősebben  mutattad  meg  az  embereknek  azokat  az
   életutakat, amelyekhez igazodva felegyenesedhettek.  Kérünk, adj nekünk  a
   te erődből és mutass  nekünk utakat ahhoz,  hogy eligazodjunk az  életben,
   amely még mindig sebesülésekkel teli. Ámen.
   Köszönet Szigyártó Mónikának, aki az imát fordította.