[Evangelium] 2006-06-03

[evangelium at communio.hu]

   2006. június 3. - Szombat

   Amikor feltámadása  után  Jézus  még  együtt  volt  övéivel,  Péter  látta
   egyszer, hogy utána jön  az a tanítvány, akit  Jézus szeretett. Az, aki  a
   vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?"
   Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
   felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit  törődöl
   vele? Te  csak kövess  engem!" Így  a tanítványok  között elterjedt  az  a
   vélemény, hogy ez a tanítvány nem  hal meg. Jézus azonban nem azt  mondta:
   "Nem hal  meg", hanem:  "Ha azt  akarom, hogy  így maradjon,  amíg el  nem
   jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről,
   és ezeket írta. Tudjuk,  hogy igaz az  ő tanúsága. Jézus  még sok mást  is
   cselekedett. Ha egyenként mind  megírnák, azt hiszem,  az egész világ  sem
   tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
   Jn 21,20-25

   Elmélkedés:

   A pünkösd  előtti  napon  -  a húsvéti  idő  lezárásaként  -  Szent  János
   evangéliumának utolsó sorait  olvastuk. A tegnapi  részben Péter  sorsáról
   szólva Jézus előre jelzi, hogy az apostol szenvedéssel és  kereszthalállal
   fogja megdicsőíteni Istent.  A mai  szakasz pedig  a szeretett  tanítvány,
   Szent  János  apostol  sorsáról  szól,  aki  az  evangélium  szerzője.   A
   szentírástudósok szerint  ezeket  az  utolsó  mondatokat  nem  személyesen
   János, hanem az ő  tanítványai írhatták. János magas  életkora miatt az  ő
   körükben elterjedt az a  vélemény, hogy nem fog  meghalni. A szöveg ezt  a
   téves elképzelést hivatott megmagyarázni Jézus korábbi szavait idézve.
   Az evangélium befejező szavai arra  emlékeztetnek bennünk, hogy az  isteni
   igazságot,   Jézus   tanítását   és   működésének   cselekedeteit    János
   tanúságtételének köszönhetően  ismerhetjük  meg  az  evangéliumból.  Az  ő
   tanúságtétele  is  igaznak  bizonyult,  de  mennyivel  inkább  igaz  Jézus
   Krisztus tanúságtétele az Atyáról és az ő irántunk való szeretetéről!
   Indítsanak minket e szavak  arra, hogy mi  is tanúságot tegyünk  Jézusról,
   hirdetve a világban az ő Evangéliumát!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenünk, hozzád fordulunk  imádságunkkal, mert Te  vagy a szeretet!  Eléd
   hozzuk most nemzetünk  sorsát: örömeinket és  gondjainkat egyaránt.  Nálad
   keressük a  békét,  amelyet a  világ  nem  adhat meg,  és  a  boldogságot,
   amelynek egyedül  Te  vagy a  forrása.  Ma azért  imádkozunk,  hogy  saját
   akaratunk önző érvényesítése  helyett a Te  gondviselő vezetésedre  bízzuk
   magunkat, elfogadva ajándékaidat.

   Nemzetünkért és  nemzetünk  nevében  felemeljük a  szívünket,  hogy  a  Te
   közelségedben megtisztuljanak gondolataink, értelmünk és akaratunk. Vezess
   minket az  örökkévalóság  útján, napról  napra  közelebb ahhoz  a  célhoz,
   amelyet elterveztél  számunkra!  Áldd  meg és  őrizd  meg  népünket,  hogy
   általunk és közöttünk felépülhessen a Te Országod! Ámen.

   Idén szombatonként, így a mai nap  imájával is a Magyar Katolikus  Püspöki
   Konferencia által  a  2006-os  esztendőre  meghirdetett  Nemzeti  imaévhez
   kapcsolódunk magyar nemzetünk lelki megújulásáért imádkozva.
   [1]Nemzeti imaév 2006.


References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/imaev2006.html