[Evangelium] 2006-05-21

[evangelium at communio.hu]

   2006. május 21. - Húsvét 6. vasárnapja

   Abban az időben  Jézus ezt  mondta tanítványainak: Amint  engem szeret  az
   Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben.  Ha
   megtartjátok  parancsaimat,   megmaradtok  szeretetemben,   ahogy  én   is
   megtartottam Atyám  parancsait, és  megmaradok az  ő szeretetében.  Ezeket
   azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
   teljes legyen.  Az az  én parancsom,  hogy szeressétek  egymást, amint  én
   szerettelek titeket.  Nagyobb szeretete  senkinek sincs,  mint annak,  aki
   életét adja  barátaiért.  Ti  barátaim  vagytok,  ha  azt  teszitek,  amit
   parancsolok nektek. Nem  mondalak titeket többé  szolgának, mert a  szolga
   nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt,
   amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem,
   hanem én választottalak titeket, és  arra rendeltelek, hogy elmenjetek  és
   gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az  én
   nevemben,  megadja  nektek.  Azt  parancsolom  nektek,  hogy   szeressétek
   egymást!
   Jn 15,9-17

   Elmélkedés:

   Szeretni? Találd ki hogyan!
   Húsvét  6.  vasárnapján  a  szentmise  olvasmányai  a  szeretet  lényegére
   irányítják figyelmünket. Az ószövetségi idők egyik nagy újdonsága az volt,
   hogy más nemzetek isteneivel szemben  a választott nép Istene  szeretettel
   fordul népe iránt.  Ez az isteni  szeretet azonban csak  a választott  nép
   felé mutatkozott meg, s ki voltak belőle zárva más népek. Az  újszövetségi
   korban abba az irányba fejlődött tovább  ez a gondolat, hogy Isten  minden
   emberre kiárasztja szeretetét.  Ennek egyik megnyilvánulásáról  hallottunk
   az olvasmányban az Apostolok Cselekedeteiből. Péter apostol a következőket
   mondja: "Valóban,  el  kell  ismernem,  hogy  Isten  nem  személyválogató.
   Mindenki kedves előtte,  bármely néphez tartozik  is, aki féli  őt, és  az
   igazságot cselekszi" (ApCsel 10,34-35).

   A felolvasott szentlecke szerint Szent János apostol még tovább megy.  Nem
   csupán arról  ír levelében,  hogy a  szeretet Istennek  egy  tulajdonsága,
   hanem azt állítja, hogy  "a szeretet Istentől jön"  (1Jn 4,7) és "Isten  a
   szeretet" (1Jn 4,8).  Ez a  szeretet abban  nyilvánult meg,  hogy az  Atya
   elküldte a Fiút a világba, aki szeretetből feláldozta magát a kereszten az
   emberek megváltásáért. Jézus Krisztus e tettével megvalósította azt,  amit
   korábban mondott:  "Nagyobb  szeretete  senkinek sincs,  mint  annak,  aki
   életét  adja  barátaiért"   (Jn  15,13).   Jézus  nem   csupán  azt   kéri
   tanítványaitól, hogy viszonozzák szeretetét, hanem azt is parancsba  adja,
   hogy  az  ő  szeretete  legyen   a  felebaráti  szeretet  mintája.   Olyan
   szeretettel forduljunk embertestvéreink felé, ahogyan Jézus szeret minket.

   Az említett szentírási szövegekből egyértelműen kiderül számunkra, hogy az
   igazi szeretet  elsősorban nem  egy érzelem,  hanem személyes  döntés.  Az
   igazi szeretet  soha  nem  merül ki  szavakban,  hanem  konkrét  tettekben
   nyilvánul meg.  Ez  vonatkozik az  Atya  szeretetére az  emberiség  iránt,
   Krisztus  szeretetére   irántunk,  és   ennek   kell  vonatkoznia   a   mi
   szeretetünkre  is  mind  Isten,   mind  embertársaink  felé.  Lássuk   be:
   napjainkban nem elég az, hogy elutasítjuk a bosszúállást, a gyűlöletet  és
   az erőszakot, hanem tanúságot kell tennünk Isten jelenlétéről, a  szeretet
   jelenlétéről a világban. A keresztény  ember elmondhatja, hogy hitt  Isten
   szeretetének. Megérezte és megtapasztalta Isten szeretetét. És  megkísérli
   minden nap  viszonozni ezt  a szeretetet  azzal, hogy  továbbadja,  amikor
   minden emberben Krisztust szereti.

   Ugyanakkor a szeretet mindig titok marad számunkra, hiszen nem  tudhatjuk,
   hogy mi  az a  cselekedet,  mozzanat vagy  szó,  ami felkelti  a  szeretet
   érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi  lesz
   az a  cselekedetünk,  szavunk,  amely megérteti  a  másik  emberrel,  hogy
   szeretjük őt, mert ez a tett az önzetlen szeretetünknek a jele.

   Rainer Maria  Rilke,  a  Prágában született  német-cseh  költő,  abban  az
   időben, amikor Párizsban tartózkodott minden nap elsétált kísérőjével, egy
   helybeli hölggyel  arra  a térre,  amelyen  egy koldus  várta  az  emberek
   adományait. A koldus soha nem nézett fel az emberekre, nem adta különösebb
   jelét  annak,  hogy  kér,  de  még  a  köszönetét  sem  fejezte  ki  soha.
   Mozdulatlanul  ült  mindig,  nem  örült   a  nagyobb  adománynak,  s   nem
   méltatlankodott akkor sem, ha nem adtak neki. Látszott rajta, hogy  napról
   napra abból él, amit kap, de  a következő napra már nem tudott  félretenni
   semmit. Rilke  soha nem  adott neki  egy fillért  sem, francia  kísérőnője
   viszont gyakran  dobott pár  pénzdarabot a  koldus dobozába.  A hölgy  egy
   napon megkérdezte a  költőt, hogy  miért nem adakozik  a koldusnak.  Rilke
   csak ennyit válaszolt: "A szívét kell megajándékozni, nem a kezét."

   Néhány nap múlva a költő egy éppen kinyílt fehér rózsát vitt a sétára és a
   téren a koldus tenyerébe tette,  majd azonnal tovább akart indulni.  Ekkor
   azonban a  koldus váratlanul  felnézett, nehézkesen  felkelt, megfogta  és
   megcsókolta a számára idegen férfi  kezét, majd a rózsával együtt  elment.
   Egy héten keresztül nem volt ott  a téren. A nyolcadik napon azonban  újra
   megjelent és a megszokott helyen  ülve koldult. Pontosan olyan volt,  mint
   korábban, nem szólt senkihez, s nem nézett az emberekre. "De hát miből élt
   egy héten keresztül?" - kérdezte  csodálkozva a francia hölgy a  költőtől.
   "A rózsából" - válaszolta Rilke.

   A szeretet  sokszor ilyen  váratlanul ér  minket. A  szeretetből élünk.  A
   szeretet éltet minket. Nem lehet előre kiszámítani, hogy mikor fog  elérni
   minket. Nem  lehet  megtervezni, hogy  mikor,  kit, milyen  módon,  milyen
   cselekedettel fogunk szeretni. Bátorság és leleményesség kell ahhoz,  hogy
   észrevegyük és kihasználjuk  azt a pillanatot,  amikor lehetőségünk van  a
   szeretet megélésére és továbbadására.

   Márai Sándor írja: "Ha az ember szeret valakit, mindig megdobban később  a
   szíve, amikor hall róla vagy látja".  Talán ezt inkább a szerelemre  érti.
   De ehhez  hasonlóan  talán azt  mondhatjuk,  hogy a  szeretet  az,  amikor
   meglátva egy szeretetre vágyó embert megdobban a szívünk. Nem később,  nem
   utólag, hanem azonnal megdobban a szívünk, s rögtön tudjuk, hogy mit  kell
   tennünk, hogy  az  az ember  megkapja  a  szeretetet. Néha  ez  talán  egy
   szeretetteljes szó.  De sokszor  nem elég  beszéd! Máskor  talán  egyetlen
   mosoly. Vagy szál fehér rózsa. Találd ki!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Reggeli harmattal Benned ébredünk
   Első napsugarat Benned látjuk
   Reád nézünk figyeljük csendedet
   Figyeljük hívó énekedet
   Melléd állunk a dombra keresztet vinni
   Repülő nyílvesszőket testünkkel felfogni
   Kérjük a szenvedést Benned örülve
   Kérjük a korbácsot érted viselve
   Ne nézd a gáncsolót, ne nézd vakságát
   Hallgasd meg szívünk szeretet dalát
   Nézd könnyeinket, tedd forrássá őket
   Feszíthessék ki a lezárt szemfedőket
   Add meg nékünk
   (Köszönet Marton Erikának, aki az imát küldte.)


   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves Listatagok!
   Kérem, imádkozzatok egy 3 éves  kisfiú, Benedek mielőbbi gyógyulásáért  és
   szüleiért is!
   Imát  kérnek  Mák  Ferenc  atyáért,  a  Budapesti  Szent  Margit   templom
   plébánosáért is, aki három hete kórházban van.
   Imádkozzunk még egy  16 éves  kecskeméti fiúért is,  aki autóbalesete  óta
   kómában fekszik, valamint édesanyjáért!
   Ezen a héten az egyetemeken  és a főiskolákon elkezdődik a  vizsgaidőszak.
   Imádságainkban  gondoljunk  a  vizsgázókra  is,  hogy  eredményes   legyen
   tanulásuk. Közöttük természetesen az e-vangélium olvasóira is.
   Egy  június  21-26-ig  Medjugorjeba  induló  zarándokcsoport  lelkivezetőt
   keres, valamint  van még  néhány szabad  hely az  autóbuszon.  Jelentkezni
   lehet Urbán Jánosnál a 06-20-944-9410 telefonszámon.
   Az imádságokat kérők nevében is köszönöm mindenkinek az imákat!
   István atya