[Evangelium] 2006-05-21
evangelium at communio.hu
evangelium at communio.hu
2006. Május. 21., V, 05:10:02 CEST
2006. május 21. - Húsvét 6. vasárnapja
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az
Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha
megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én
szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki
életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit
parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga
nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt,
amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és
gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én
nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek
egymást!
Jn 15,9-17
Elmélkedés:
Szeretni? Találd ki hogyan!
Húsvét 6. vasárnapján a szentmise olvasmányai a szeretet lényegére
irányítják figyelmünket. Az ószövetségi idők egyik nagy újdonsága az volt,
hogy más nemzetek isteneivel szemben a választott nép Istene szeretettel
fordul népe iránt. Ez az isteni szeretet azonban csak a választott nép
felé mutatkozott meg, s ki voltak belőle zárva más népek. Az újszövetségi
korban abba az irányba fejlődött tovább ez a gondolat, hogy Isten minden
emberre kiárasztja szeretetét. Ennek egyik megnyilvánulásáról hallottunk
az olvasmányban az Apostolok Cselekedeteiből. Péter apostol a következőket
mondja: "Valóban, el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató.
Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is, aki féli őt, és az
igazságot cselekszi" (ApCsel 10,34-35).
A felolvasott szentlecke szerint Szent János apostol még tovább megy. Nem
csupán arról ír levelében, hogy a szeretet Istennek egy tulajdonsága,
hanem azt állítja, hogy "a szeretet Istentől jön" (1Jn 4,7) és "Isten a
szeretet" (1Jn 4,8). Ez a szeretet abban nyilvánult meg, hogy az Atya
elküldte a Fiút a világba, aki szeretetből feláldozta magát a kereszten az
emberek megváltásáért. Jézus Krisztus e tettével megvalósította azt, amit
korábban mondott: "Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki
életét adja barátaiért" (Jn 15,13). Jézus nem csupán azt kéri
tanítványaitól, hogy viszonozzák szeretetét, hanem azt is parancsba adja,
hogy az ő szeretete legyen a felebaráti szeretet mintája. Olyan
szeretettel forduljunk embertestvéreink felé, ahogyan Jézus szeret minket.
Az említett szentírási szövegekből egyértelműen kiderül számunkra, hogy az
igazi szeretet elsősorban nem egy érzelem, hanem személyes döntés. Az
igazi szeretet soha nem merül ki szavakban, hanem konkrét tettekben
nyilvánul meg. Ez vonatkozik az Atya szeretetére az emberiség iránt,
Krisztus szeretetére irántunk, és ennek kell vonatkoznia a mi
szeretetünkre is mind Isten, mind embertársaink felé. Lássuk be:
napjainkban nem elég az, hogy elutasítjuk a bosszúállást, a gyűlöletet és
az erőszakot, hanem tanúságot kell tennünk Isten jelenlétéről, a szeretet
jelenlétéről a világban. A keresztény ember elmondhatja, hogy hitt Isten
szeretetének. Megérezte és megtapasztalta Isten szeretetét. És megkísérli
minden nap viszonozni ezt a szeretetet azzal, hogy továbbadja, amikor
minden emberben Krisztust szereti.
Ugyanakkor a szeretet mindig titok marad számunkra, hiszen nem tudhatjuk,
hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet
érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz
az a cselekedetünk, szavunk, amely megérteti a másik emberrel, hogy
szeretjük őt, mert ez a tett az önzetlen szeretetünknek a jele.
Rainer Maria Rilke, a Prágában született német-cseh költő, abban az
időben, amikor Párizsban tartózkodott minden nap elsétált kísérőjével, egy
helybeli hölggyel arra a térre, amelyen egy koldus várta az emberek
adományait. A koldus soha nem nézett fel az emberekre, nem adta különösebb
jelét annak, hogy kér, de még a köszönetét sem fejezte ki soha.
Mozdulatlanul ült mindig, nem örült a nagyobb adománynak, s nem
méltatlankodott akkor sem, ha nem adtak neki. Látszott rajta, hogy napról
napra abból él, amit kap, de a következő napra már nem tudott félretenni
semmit. Rilke soha nem adott neki egy fillért sem, francia kísérőnője
viszont gyakran dobott pár pénzdarabot a koldus dobozába. A hölgy egy
napon megkérdezte a költőt, hogy miért nem adakozik a koldusnak. Rilke
csak ennyit válaszolt: "A szívét kell megajándékozni, nem a kezét."
Néhány nap múlva a költő egy éppen kinyílt fehér rózsát vitt a sétára és a
téren a koldus tenyerébe tette, majd azonnal tovább akart indulni. Ekkor
azonban a koldus váratlanul felnézett, nehézkesen felkelt, megfogta és
megcsókolta a számára idegen férfi kezét, majd a rózsával együtt elment.
Egy héten keresztül nem volt ott a téren. A nyolcadik napon azonban újra
megjelent és a megszokott helyen ülve koldult. Pontosan olyan volt, mint
korábban, nem szólt senkihez, s nem nézett az emberekre. "De hát miből élt
egy héten keresztül?" - kérdezte csodálkozva a francia hölgy a költőtől.
"A rózsából" - válaszolta Rilke.
A szeretet sokszor ilyen váratlanul ér minket. A szeretetből élünk. A
szeretet éltet minket. Nem lehet előre kiszámítani, hogy mikor fog elérni
minket. Nem lehet megtervezni, hogy mikor, kit, milyen módon, milyen
cselekedettel fogunk szeretni. Bátorság és leleményesség kell ahhoz, hogy
észrevegyük és kihasználjuk azt a pillanatot, amikor lehetőségünk van a
szeretet megélésére és továbbadására.
Márai Sándor írja: "Ha az ember szeret valakit, mindig megdobban később a
szíve, amikor hall róla vagy látja". Talán ezt inkább a szerelemre érti.
De ehhez hasonlóan talán azt mondhatjuk, hogy a szeretet az, amikor
meglátva egy szeretetre vágyó embert megdobban a szívünk. Nem később, nem
utólag, hanem azonnal megdobban a szívünk, s rögtön tudjuk, hogy mit kell
tennünk, hogy az az ember megkapja a szeretetet. Néha ez talán egy
szeretetteljes szó. De sokszor nem elég beszéd! Máskor talán egyetlen
mosoly. Vagy szál fehér rózsa. Találd ki!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Reggeli harmattal Benned ébredünk
Első napsugarat Benned látjuk
Reád nézünk figyeljük csendedet
Figyeljük hívó énekedet
Melléd állunk a dombra keresztet vinni
Repülő nyílvesszőket testünkkel felfogni
Kérjük a szenvedést Benned örülve
Kérjük a korbácsot érted viselve
Ne nézd a gáncsolót, ne nézd vakságát
Hallgasd meg szívünk szeretet dalát
Nézd könnyeinket, tedd forrássá őket
Feszíthessék ki a lezárt szemfedőket
Add meg nékünk
(Köszönet Marton Erikának, aki az imát küldte.)
________________________________
Aktuális:
Kedves Listatagok!
Kérem, imádkozzatok egy 3 éves kisfiú, Benedek mielőbbi gyógyulásáért és
szüleiért is!
Imát kérnek Mák Ferenc atyáért, a Budapesti Szent Margit templom
plébánosáért is, aki három hete kórházban van.
Imádkozzunk még egy 16 éves kecskeméti fiúért is, aki autóbalesete óta
kómában fekszik, valamint édesanyjáért!
Ezen a héten az egyetemeken és a főiskolákon elkezdődik a vizsgaidőszak.
Imádságainkban gondoljunk a vizsgázókra is, hogy eredményes legyen
tanulásuk. Közöttük természetesen az e-vangélium olvasóira is.
Egy június 21-26-ig Medjugorjeba induló zarándokcsoport lelkivezetőt
keres, valamint van még néhány szabad hely az autóbuszon. Jelentkezni
lehet Urbán Jánosnál a 06-20-944-9410 telefonszámon.
Az imádságokat kérők nevében is köszönöm mindenkinek az imákat!
István atya
More information about the Evangelium
mailing list