[Evangelium] 2006-05-16

[evangelium at communio.hu]

   2006. május 16. - Kedd

   Az utolsó  vacsorán mondott  beszédében  Jézus így  szólt  tanítványaihoz:
   "Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a
   világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék  szívetek, és ne csüggedjen!  Hiszen
   hallottátok, hogy  azt  mondtam:  Elmegyek, de  visszajövök  hozzátok.  Ha
   szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy  az Atyához megyek, mert az  Atya
   nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd
   bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a  világ
   fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy
   szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem."
   Jn 14,27-31a

   Elmélkedés:

   Jézus arra bátorítja apostolait az utolsó  vacsorán és ma minket is,  hogy
   ne szomorkodjunk, hanem  örvendezzünk elmenetelén.  Hiszen Jézus  távozása
   visszatérés az Atyához, akitől jött. Tanítványaként nem ragaszkodhatnak az
   apostolok a végtelenségig ahhoz, hogy itt maradjon ebben a világban,  mert
   akkor Jézus  nem teljesítené  küldetését. Ha  szeretjük az  Urat,  örülünk
   annak, hogy küldetésének teljesítését követően visszatér a mennybe.
   A beszéd végén Jézus  azt mondja, hogy szereti  az Atyát, s mindenben  azt
   cselekszi, amit az Atya vár tőle.  Ez arra emlékeztet minket, hogy  halála
   is az  Atya megváltói  tervének  a része.  Jézus  halála ugyanis  nem  azt
   jelenti,  hogy  győzedelmeskedik  fölötte  a  sátán.  De  azt  sem,   hogy
   ideiglenesen győz a  sátán, akinek valójában  nincs hatalma Jézus  fölött.
   Jézus halála annak a jele és bizonyítéka, hogy engedelmeskedik az  Atyának
   és szereti az Atyát.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Sidó György: Egység
   Szeretetben, békében, itt vagy, mosolyogsz
   Imádságban, kérésben, itt vagy hallgatod
   Engesztelő órában, Szíved könnyebbedik
   Áldozat mezején, kedved bennünk telik
   Ha egyedül engedsz, kötelünket fonod közeledbe
   Szívedbe merülve, óvod lépteinket
   S ha egymásban örülünk, örömöd teljes
   Egység hozva megnyugvást átszúrt Szívednek
   (Köszönet Marton Erikának, aki az imát küldte.)