[Evangelium] 2006-05-08

[evangelium at communio.hu]

   2006. május 8. - Hétfő

   Abban az időben így szólt Jézus: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a
   kapun megy  be a  juhok aklába,  hanem  máshol, az  tolvaj és  rabló.  Aki
   viszont az ajtón megy be,  az a juhok pásztora. Az  őr ajtót nyit neki,  a
   juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
   Miután mind kivezette, előttük halad, és  a juhok követik, mert ismerik  a
   hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját
   nem ismerik."
   Jézus ezt a hasonlatot  mondta nekik, de ők  nem értették meg, hogy  miről
   beszél. Jézus  ezért így  folytatta: "Bizony,  bizony, mondom  nektek:  Én
   vagyok az ajtó  a juhok  számára. Akik  előttem jöttek,  azok tolvajok  és
   rablók. Nem is  hallgattak rájuk a  juhok. Én vagyok  az ajtó: aki  rajtam
   keresztül megy be, az  üdvözül, ki- és bejár,  s legelőre talál. A  tolvaj
   csak azért jön, hogy  lopjon, öljön és pusztítson.  Én azért jöttem,  hogy
   életük legyen, és bőségben legyen."
   Jn 10,1-10

   Elmélkedés:

   Az evangéliumok szerint Jézus több példabeszédben is pásztorhoz hasonlítja
   magát, a benne hívőket pedig bárányokhoz. A mi személyes kapcsolatunkra is
   érvényes ez a  hasonlat, hiszen az  Úr jó pásztorként  vezet minket, az  ő
   bárányait. Félreértés  volna azt  gondolni, hogy  Jézus azt  akarja,  hogy
   "bárgyú birkák"  legyünk, akikben  nincs semmi  önállóság, s  csupán  arra
   képesek, hogy együtt legyenek a  nyájjal. Jézus ugyanis olyan  pásztorunk,
   aki jól ismer  minket, "nevünkön  szólít", törődik  velünk és  gondoskodik
   rólunk.
   A hasonlat azt  jelenti számunkra,  hogy engedelmesen  követjük Jézust  és
   megőrizzük a  Vele  való  közösséget.  Nem  idegen  számunkra,  hanem  jól
   ismerjük szavát, hangját, tanítását. Hallgatunk  rá, mert tudjuk, hogy  az
   örök élet felé vezet minket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Tengernek csillaga,
   Isten édesanyja,
   üdvözlégy, mindig szűz,
   menny boldog kapuja.

   Te, kinek Gábriel
   ajka mondott Avé-t,
   tégy közöttünk békét,
   fordítsd Éva nevét!

   Szabadíts rabokat,
   adj fényt a vakoknak,
   űzd el bajainkat,
   igényeld javunkat.

   Mutasd, hogy anyánk vagy!
   Hallja meg imádat,
   ki értünk fiaddá
   születni nem átallt.

   Kiváltságos szent Szűz,
   mindenek közt enyhe,
   oldd föl bűneinket,
   enyhíts, tisztíts minket!

   Mosd meg életünket,
   készítsd el utunkat,
   hogy örök örömben
   lássuk Jézusunkat!

   Istennek dicséret,
   Krisztusnak dicsőség,
   Szentlélekkel együtt
   hármas-egy tisztesség!
   (Köszönet Perei Mária-Magdolnának, aki az imát küldte.)