[Evangelium] 2006-05-07

[evangelium at communio.hu]

   2006. május 7. - Húsvét 4. vasárnapja

   Abban az időben Jézus  így szólt: "Én  vagyok a jó  pásztor. A jó  pásztor
   életét adja a juhokért. A béres  azonban, aki nem pásztor, akinek a  juhok
   nem a sajátjai, otthagyja  a juhokat, és elfut,  amikor látja, hogy jön  a
   farkas. A farkas aztán  elragadja és szétkergeti őket.  A béres azért  fut
   el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem
   enyéimet, és enyéim is ismernek engem,  - mint ahogy az Atya ismer  engem,
   és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak,
   amelyek nem ebből  az akolból  valók. Ezeket is  vezetnem kell.  Hallgatni
   fognak szavamra, és egy  nyáj lesz és egy  pásztor. Azért szeret engem  az
   Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el
   tőlem senki, magam adom oda, mert  van rá hatalmam, hogy odaadjam, és  van
   rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."
   Jn 10,11-18

   Elmélkedés:

   Add tovább Isten szeretetét!
   Húsvét 4. vasárnapján  idén immár  43. alkalommal  ünnepeljük a  Hivatások
   Világnapját. Ezen az imanapon a keresztény hívek szerte a világon papi  és
   szerzetesi hivatásokért könyörögnek,  s kérik,  hogy Jézus,  a Jó  Pásztor
   hívjon  magához  fiatalokat,  akiket   majd  az  evangélium   hirdetésének
   aratásába küldhet.

   A  papokat  Isten  egy   meghatározott  emberi  környezetből  és   egyházi
   közösségből hívja meg, és ugyanilyen emberi közösségbe küldi vissza  őket,
   hogy  hirdessék  az  Evangéliumot.  Minden  pap  és  szerzetes,   valamint
   szerzetesnővér életében  közös az  isteni meghívás  élménye, valamint  az,
   hogy Krisztushoz  kell  egyre  jobban hasonlóvá  válniuk.  E  közös  vonás
   mellett  ugyanakkor  minden   egyházi  hivatást   vállaló  személy   élete
   különbözik,  hiszen   alkalmazkodniuk   kell   az  adott   kor   és   hely
   körülményeihez, ahol szolgálatukat végzik.

   Jogosan tesszük fel a kérdést, hogy milyen társadalmi helyzetből jönnek  a
   papi  hivatásra  készülő   fiatalok  és  milyen   körülmények  közé   kell
   visszatérniük? A két kérdésre adható választ nem érdemes szétválasztanunk,
   hiszen a  missziós  papok  kivételével  minden  pap  pontosan  olyan  vagy
   legalábbis  nagy  mértékben  hasonló  körülmények  között  fogja   végezni
   munkáját, mint amilyenből származik. Mi jellemző erre a világra?

   Napjaink  papságra  készülő  nemzedéke  egy  nagyon  gyorsan  változó   és
   folyamatosan átalakuló  világból  jön.  Egy  olyan  világból,  amelyben  a
   fogyasztás varázsa  fontosabbnak  tűnik  a lelki  értékeknél.  Sok  fiatal
   számára a  legfontosabb  életeszmény  az anyagi  jólét,  amit  könnyen  és
   gyorsan szeretnének  elérni, bár  áldozatot  és fáradságot  nem  vállalnak
   ennek  érdekében.  Személyes  érvényesülésük   és  önző  céljaik   elérése
   érdekében a  másik  embert  eszközként  használják  fel.  Egy  olyan  torz
   elképzelés él  sokakban  a  szabadságról,  amely  szerint  mindenkitől  és
   mindentől  teljesen  függetlenül  és  felelőtlenül  élhetnek.  A   vallási
   kérdésekben közömbösek,  s  ha  nem  is tagadják  meg  Istent,  a  legtöbb
   élethelyzetben mégis  úgy  viselkednek, mintha  Isten  nem is  létezne.  E
   negatív társadalmi jellemzők  mellett ugyanakkor  észrevehetjük a  pozitív
   megnyilvánulásokat is:  a  fiatalok  bátor  tettrekészségét,  az  Istentől
   kapott igazi  szabadság utáni  vágyat,  az emberi  méltóság és  a  személy
   értékének elismerését, egy igazságosabb világ megvalósulásának igényét,  a
   boldog családi élet utáni vágyat,  a közösség érdekében végzett  nagylelkű
   tevékenységet, a társadalom  kitaszítottjaiért és  a szegényekért  végzett
   önkéntes szolgálatot, valamint az egymással való kiengesztelődés és a béke
   iránti  elkötelezettséget.   És  még   nem  is   mindet,  hanem   csak   a
   legfontosabbakat  említettük.   Ilyen   környezetből   származnak   és   a
   szemináriumi felkészülés  évei  után  ilyen környezetbe  térnek  vissza  a
   felszentelt papok.

   Akit Isten kiválaszt a papságra, és aki igent mond a papi hivatásra, annak
   világosan kell látnia az emberek lelki  igényét, fel kell mérnie azokat  a
   feladatokat, amelyeket  papként  végezni  fog és  el  kell  sajátítania  a
   megfelelő lelkipásztori  módszereket,  hogy érthető  és  korszerű  választ
   tudjon adni  a  mai embereknek.  Mindez  azért  szükséges, hogy  a  pap  -
   észlelve a számtalan gondot - ne  rettenjen vissza, és ne meneküljön el  a
   problémák elől,  hanem  a nehézségek  ellenére  is "a  helyzet  magaslatán
   álljon". A közhely használata szándékos, hiszen meggyőződésem, hogy miként
   egykor Jézus a hegyre  felmenve tanította a  köréje gyűlt népet,  ugyanígy
   napjaink  papságának  eltávolodva  a   dicsőségvágy  és  a  hiúság   hamis
   csúcsaitól, az "igazság magaslatáról" kell hirdetniük az Evangéliumot!

   Az Evangélium  hiteles  hirdetéséhez  a  papságra  készülőnek  fokozatosan
   kisebbednie kell,  hogy  Krisztus  növekedhessen benne.  Egészen  át  kell
   alakulnia, és Krisztushoz kell hasonlóvá válnia. XVI. Benedek pápa az idei
   Hivatások Világnapjára küldött üzenetében a következőképpen fogalmazza meg
   ezt: "A szeretet isteni ereje  megváltoztatja az ember szívét, és  képessé
   teszi arra, hogy Isten  szeretetét testvéreinek továbbadja. Az  évszázadok
   folyamán férfiak és nők sokasága,  akiket átalakított az isteni  szeretet,
   egész életüket szentelték oda Isten Országának ügyéért". A pap csak  akkor
   képes Isten szeretetét továbbadni, ha egész életét áthatja ez a  szeretet,
   s csak akkor tudja eredményesen hirdetni  az Evangéliumot, ha ő maga is  a
   krisztusi örömhír szerint él.

   A mai evangélium szerint Jézus a "jó pásztor" (Jn 10,11), aki  összegyűjti
   és őrzi nyáját,  azaz az Egyházat,  fáradhatatlanul utánamegy az  eltévedt
   bárányoknak és visszavezeti  őket a közösségbe,  ismeri és nevén  szólítja
   mindazokat, akik nyájához tartoznak. Jézus  a Jó Pásztor, aki a  kereszten
   életét adta juhaiért, az  emberekért. A Jó Pásztor  arra hívja a  papokat,
   hogy  kövessék  őt,  és  egész  életükkel  megmutassák  a  világnak  az  Ő
   szeretetét.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Atyánk, add, hogy a keresztények közül
   számos szent papi hivatás szülessen,
   akik élő hittel őrzik Fiad, Jézus szent emlékét,
   igéjének hirdetése, és a szentségek kiszolgáltatása által
   amelyekkel folyamatosan megújítod híveidet.

   Adj szent szolgákat oltárodhoz,
   legyenek figyelmes és lelkes őrzői az Eucharisztiának,
   amely szentség Krisztus legfőbb ajándéka
   a világ megváltásáért.
   Hívj szolgákat a te irgalmasságod kifejezésére,
   hogy a kiengesztelődés szentsége által
   megbocsátásod örömét terjesszék.

   Add meg, ó, Atyánk, hogy az Egyház örömmel fogadja
   Fiad Lelkének számos sugallatát,
   és iránta való tanulékonysággal gondoskodjon
   papi és szerzetesi hivatásokról.

   Erősítsd meg a püspököket, papokat, diakónusokat,
   szerzeteseket, és minden Krisztusban megkereszteltet,
   hogy hűségesen teljesítsék küldetésüket
   az evangélium szolgálatában.
   Kérünk Téged Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
   Mária, Apostolok Királynője, könyörögj érettünk!
   XVI. Benedek pápa