[Evangelium] 2006-05-01

[evangelium at communio.hu]

   2006. május 1. - Hétfő, Szent József, a munkás

   Tanító körútján Jézus az o városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
   zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és  így beszéltek róla: "Honnan  van
   ennek a bölcsessége  és csodatevő ereje?  Hát nem  az ács fia  ez? És  nem
   Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei?  És
   nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?"
   És csak  botránkoztak rajta.  Jézus erre  így szólt:  "Sehol sem  becsülik
   kevesebbre a  prófétát, mint  szülőföldjén és  otthonában."  Hitetlenségük
   miatt nem is művelt ott sok csodát.
   Mt 13,54-58

   Elmélkedés:

   A keresztény tanítás szerint az ember a munkájával bekapcsolódik a teremtő
   Isten  munkájába.   Munkánkkal   biztosítjuk   a   magunk   és   családunk
   megélhetését. Napjainkban azonban sokszor úgy tűnik, hogy a szorgalmas  és
   becsületes munkának kevés az értéke.  Sokan a kétkezi vagy szellemi  munka
   helyett inkább ügyeskedéssel és mások becsapásával szereznek nagy vagyont,
   s aztán  felelőtlenül  élvezik a  nagy  vagyon által  nyújtott  előnyt  és
   kényelmet.
   Szent Józsefnek,  a munkás  élet eszményképének  ünnepén arra  az  emberre
   emlékezünk, aki munkájával gondoskodott a Szent Családról. Az ő mindennapi
   munkája a szeretetének  a kifejezése volt  a gyermek Jézus  és Szűz  Mária
   iránt. Élete arra  példa, hogy  nincs szükség  rendkívüli dolgokra  ahhoz,
   hogy valaki Krisztus  hiteles követője legyen.  Egyszerű, igaz és  hiteles
   életével és  szorgalmas munkájával  szentelte  meg mindennapjait,  s  vált
   egyre tökéletesebbé.
   A becsülettel végzett munka közelebb  visz bennünket Istenhez, s  kifejezi
   szeretetünket családunk iránt. (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   A fénylő hajnal kelteget,
   munkára szólít halk szava,
   szerszám zajától újra zeng
   Názáret békés otthona.

   Üdvöz légy, Szentcsalád feje,
   kinél a munkapadhoz állt
   a fönséges nagy Alkotó,
   s törölte izzadt homlokát.

   Te most az égben tündökölsz,
   Szűz Jegyesednek oldalán,
   minket, kik téged tisztelünk
   ezer bajunk közt gyámolíts!

   Erőszak, perpatvar, viszály
   ne rontsa munkánk érdemét,
   torkosság, kapzsi vágy helyét
   tisztes mérték foglalja el!

   Áldó szavunkra esdj nekünk
   a Szentháromságtól kegyet,
   hogy békéjében járjuk itt
   utunkat, mely hozzá vezet. Ámen.