[Evangelium] 2006-04-30

[evangelium at communio.hu]

   2006. április 30. - Húsvét 3. vasárnapja

   Abban az időben az Emmauszból  visszatért tanítványok beszámoltak az  úton
   történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor.  Míg
   ezekről  beszélgettek,   egyszer  csak   megjelent  köztük   (Jézus),   és
   köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
   hogy szellemet látnak. De ő így  szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg,  és
   miért támad  kétely a  szívetekben? Nézzétek  meg kezemet  és lábamat!  Én
   vagyok. Tapintsatok meg és lássátok,  a szellemnek nincs húsa és  csontja,
   de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
   De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
   hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?"  Adtak neki egy darab sült  halat.
   Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:  "Ezeket
   mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie  mindannak,
   amit rólam  Mózes törvényében,  a prófétákban  és a  zsoltárokban  írtak."
   Ekkor  megnyitotta  értelmüket,  hogy  megértsék  az  írásokat.  Majd  így
   folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és  harmadnap
   fel kell  támadnia a  halálból. Nevében  megtérést és  bűnbocsánatot  kell
   hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
   Lk 24,35-48

   Elmélkedés:

   Valakit keresni
   A mai  vasárnapon  folytatódik  a  Feltámadt  Jézussal  való  találkozások
   sorozata. Húsvétvasárnap hajnalban az Úr elsőként Mária Magdolnának és  az
   asszonyoknak jelent meg a sírnál, majd megjelent az apostoloknak, estefelé
   pedig a  két tanítványnak,  akik Emmauszba  tértek haza.  A múlt  vasárnap
   arról hallottunk, hogy találkozik  Tamással, aki láthatja és  megérintheti
   sebhelyeit. A mai evangélium  elbeszélése szerint szintén az  apostoloknak
   jelenik meg  Jézus.  Lukács  evangélista  nagyon  fontosnak  tartja  annak
   hangsúlyozását, hogy  Jézus nem  szellemként vagy  lélekként jelenik  meg,
   hanem testi valóságában. Felszólítja a jelenlévőket, hogy érintsék meg  őt
   és a  szemük láttára  eszik, hogy  meggyőződhessenek arról,  hogy nem  egy
   kísértetet látnak, hanem a Feltámadt Krisztus testét.

   A találkozás folyamán az apostolok  számára egyértelművé válik, hogy az  a
   feltámadott test, amelyben Jézus  megjelent nekik, ugyanaz, mint  amelyben
   korábban élt,  amelyben szenvedett,  és amelyet  keresztre feszítettek.  A
   szenvedés  sebhelyei  a   feltámadt  testen  továbbra   is  látszanak,   s
   megérinthetők. Emellett  azonban azt  is észre  kell vennünk,  hogy  Jézus
   feltámadt és dicsőséges teste már egészen új tulajdonságokkal rendelkezik,
   hiszen nincs alávetve  a tér és  az idő kötöttségének.  A feltámadt  Jézus
   bárhol és bármikor meg tud jelenni, ahol  csak akar, még a zárt ajtók  sem
   jelentenek számára akadályt.

   Az evangéliumok  beszámolói és  az apostolok  tanúságtétele szerint  Jézus
   feltámadása nem  a  földi  életbe  való  visszatérés  vagy  a  földi  élet
   meghosszabbítása volt. Jairus leánya, a naimi ifjú és Lázár  feltámasztása
   azt jelentette, hogy visszatértek a földi életbe, majd később  természetes
   halállal ismét meghaltak.  De Jézus feltámadása  nem ilyen volt.  Ő nem  a
   földi életre tért vissza, hanem egy új életre, az örök életre támadt fel.

   Amikor a  húsvéttól  pünkösdig  terjedő időszakban  a  Feltámadottal  való
   találkozásokat olvassuk  az  evangéliumban,  érdemes  további  két  fontos
   szempontra odafigyelnünk.  Az  egyik  az,  hogy  az  apostolok  hitének  a
   Jézussal  való  személyes  kapcsolat  az  alapja.  Az  apostolok  azzal  a
   meggyőződéssel válnak  a  feltámadás  tanúivá és  bátor  hirdetőivé,  hogy
   személyesen találkozhattak  Jézussal. Ez  az esemény  válik  igehirdetésük
   legfontosabb  elemévé,   tehát   Jézus  feltámadásának   fényében   kezdik
   értelmezni és hirdetni Mesterük  csodáit és beszédeit, amelyeket  korábban
   átéltek. Számukra is és hallgatóik számára is a Jézus feltámadásába vetett
   hit a  döntő, s  nem az,  hogy miként  történhetett meg  korábban  egy-egy
   csodás gyógyulás vagy hogyan kell  értelmezni egy jézusi példabeszédet.  A
   Feltámadottal való találkozás élménye válik hitük biztos alapjává.

   Másrészt azonban azt is látnunk kell, hogy az apostolok nem azonnal, hanem
   fokozatosan jutnak el erre  a hitre. Az  emmauszi tanítványok esete  éppen
   azt példázza,  hogy a  hitetlenségből és  a csalódottságból  hogyan  lehet
   eljutni a  hitre  és az  örömteli  lelkesedésre.  A két  tanítvány  nem  a
   Jézussal való találkozás  első pillanatában jut  el a felismerésre,  hanem
   csak  azután,  hogy  az  út  folyamán  végighallgatták  Jézus   tanítását,
   szeretettel befogadták őt  otthonukba, s  kezükbe vehették  a Jézus  által
   megtört kenyeret. Csak ekkor nyílik fel szemük és születik meg szívükben a
   hit. A mai evangéliumban szereplő apostoloknak egy ehhez hasonló utat kell
   megtenniük, amely  a  félelemtől  és  a  csodálkozástól  vezet  el  a  hit
   megszületéséig. Itt sem arról  van szó, hogy  abban a pillanatban,  amikor
   Jézus megjelenik köztük, akkor valamennyien azonnal térdre borulva imádják
   őt, hanem csak miután  hallják szavait, láthatják  sebhelyeit, s a  szemük
   láttára eszik, akkor kezdik el megérteni Jézus halálának és feltámadásának
   értelmét.

   Néhány évvel ezelőtt  egy idős emberhez  hívtak a zalaegerszegi  kórházba,
   akinek nem  sikerült  a műtétje  és  várható volt  közeli  halála.  Miután
   meggyónt, felvette a  betegek szentségét és  megáldozott, elmesélte,  hogy
   közel negyven  éven  át tanított  filozófiát.  A filozófiában  kereste  az
   igazságot,  de  nem  találta  meg   a  legfőbb  igazságot.  Keresései   és
   tanulmányai során  újra  és újra  eljutott  a valláshoz,  de  mégsem  mert
   belépni erre a területre. Most is pontosan emlékszem rá, hogy ezt  mondta:
   "Ott álltam egy  hegy lábánál, de  nem indultam el  felfelé. De erre  csak
   akkor jöttem  rá, amikor  a '90-es  évek elején  nyugdíjba vonulásom  után
   megtértem". Elmesélte élményét,  találkozását Istennel, akiben  megtalálta
   az Igazságot.

   Amikor kereső emberekkel találkozom, mindig eszembe jut az ő története,  s
   elmondom nekik,  hogy  nem "valamit",  hanem  "valakit" kell  keresni.  Az
   igazságot, az élet értelmét nem "valamiben", nem egy tanításban, de nem is
   egy filozófiai eszmében találhatjuk meg, hanem egyedül Jézus  Krisztusban.
   Boldog lehet az az ember, aki  ráébred arra, hogy olyan "valakit"  érdemes
   keresnie, aki szintén  keresi őt, mert  e kölcsönös keresés  eredményeként
   jön létre a találkozás az embert  kereső Isten és az Isten után  vágyakozó
   ember között. Ha tudod, hogy kit keresel, biztos lehetsz benne, hogy Ő meg
   fog találni téged!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Prohászka Ottokár: Kő az úton
   Ne gondold, hogy kerül életed útjába
   Egyetlen gátló kő is hiába.
   Lehet otromba, lehet kicsike,
   Hidd el, ahol van ott kell lennie.
   De nem azért, hogy visszatartson Téged,
   Lohassza kedved, merészséged,
   Jóságos kéz utadba tette, hogy Te megállj mellette
   Nézd a követ, s beszélj róla Isteneddel.
   Őt kérdezd, hogy milyen akadályt küld azzal a kővel Neked.
   S ha lelked Istennel találkozott, utadba minden kő áldást hozott.
   (Köszönet Németh Péternének, aki az imát küldte.)