[Evangelium] 2006-04-22

[evangelium at communio.hu]

   2006. április 22. - Szombat

   Miután húsvétvasárnap reggel  Jézus feltámadt,  először Mária  Magdolnának
   jelent meg, akiből (annak idején)  hét ördögöt űzött ki. Magdolna  elment,
   és elvitte  a  hírt a  gyászoló  és szomorkodó  tanítványoknak.  Amikor  a
   tanítványok meghallották, hogy Jézus  él, és hogy  Magdolna látta őt,  nem
   hitték el  neki.  Ezután  Jézus más  alakban  megjelent  két  tanítványnak
   útközben, amikor vidékre mentek. Ezek  visszatértek, és közölték a hírt  a
   többiekkel, de  ők nekik  sem  hittek. Végül  megjelent Jézus  a  tizenegy
   (apostolnak),   amikor   éppen    asztalnál   ültek.   Szemükre    vetette
   hitetlenségüket és  keményszívűségüket,  hogy  nem  hittek  azoknak,  akik
   látták őt feltámadása  után. Azután  így szólt hozzájuk:  "Menjetek el  az
   egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
   Mk 16,9-15

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumból kiderül számunkra, hogy az emberi tanúságtételek ugyan
   segíthetnek másokat  a  hit  útján,  de  ennél  jelentősebbnek  tartjuk  a
   személyes találkozást.  Amikor Mária  Magdolna,  illetve a  két  tanítvány
   elmondják,  hogy   találkoztak  Jézussal,   a   többiek  nem   hitték   el
   tanúságtételüket.  Később  Tamás  sem  hisz  apostoltársainak,  és   saját
   szemével szeretné  látni  az Urat.  Emberileg  ugyan érthető  lehet  ez  a
   hitetlenség,  de  Jézus   mégis  szemére   veti  tanítványainak   hitetlen
   magatartásukat.
   Ebből is látszik, hogy  a hit nem magától  értetődő minden ember  számára.
   Sem az Istenben, sem a másik emberben való hit.
   Az igazi hit azt kívánja tőlünk, hogy biztos ismeretek és tudás nélkül  is
   bízzunk  a  másik  félben,  s   az  ő  szavában.  A  bizalom   feltételezi
   jóindulatunkat, amely igazmondónak tartja  a másikat. De nem  felejthetjük
   el azt sem, hogy még a legideálisabb esetben is időnként megkísérti a hívő
   embert a hitetlenség. Ezért kell szüntelenül kérnünk Jézust: Urunk, növeld
   bennünk a hitet!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Irgalmas és könyörülő Isten, minden népnek Istene, atyáink Istene! Tekints
   le  ránk,  hozzád  kiáltó  magyar   népedre,  és  áraszd  ki  ránk   újból
   Szentlelkedet, hogy  a te  Szent Fiadnak,  a mi  urunk, Jézus  Krisztusnak
   életét élhessük itt a földön, és ezáltal a hitetleneket a hitre vezessük.
   Add  nekünk  az  igaz  bűnbánat  kegyelmét,  hogy  egészen  hozzád   térve
   családunkat, közösségünket és az  egész magyar nemzetet határainkon  innen
   és túl Tehozzád  vezethessük és más  népek vigasztalására, segítségére  és
   örömére legyünk.
   Kicsinyek vagyunk és árvák a soknemzetiségű Kárpát - medencében. Isten, te
   légy oltalmunk, Mindenható Atya, Magasságbeli Fiú, Vigasztaló  Szentlélek,
   Szentháromság egy Isten, ki élsz és uralkodol most és mindörökké, Ámen.
   Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!
   Szent István Király és nemzetünk minden szentjei, könyörögjetek érettünk!
   (Köszönet Varga Anitának, aki az imát küldte.)

   Idén szombatonként, így a mai nap  imájával is a Magyar Katolikus  Püspöki
   Konferencia által  a  2006-os  esztendőre  meghirdetett  Nemzeti  imaévhez
   kapcsolódunk magyar nemzetünk lelki megújulásáért imádkozva.
   [1]Nemzeti imaév 2006.


References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/imaev2006.html