[Evangelium] 2006-04-21

[evangelium at communio.hu]

   2006. április 21. - Péntek

   Feltámadása után  Jézus egy  alkalommal így  jelent meg  tanítványainak  a
   Tibériás-tó partján:  Együtt  voltak  Simon Péter  és  Tamás,  melléknevén
   Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
   fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Elmegyek
   halászni." "Mi is veled megyünk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
   De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
   parton. A  tanítványok azonban  nem  ismerték fel,  hogy Jézus  az.  Jézus
   megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték.
   Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
   találtok." Kivetették a hálót,  s alig bírták  kihúzni a tömérdek  haltól.
   Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!"
   Amint Simon Péter meghallotta,  hogy az Úr az,  magára öltötte köntösét  -
   mert neki volt vetkőzve -, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte
   a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze  a
   parttól, csak  mintegy  kétszáz  könyöknyire. Amikor  partot  értek,  izzó
   parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt  nekik:
   "Hozzatok a  halakból,  amelyeket  most fogtatok."  Péter  visszament,  és
   partra vonta  a  hálót,  amely  tele  volt  nagy  halakkal,  szám  szerint
   százötvenhárommal, s bár ennyi  volt benne, nem szakadt  el a háló.  Jézus
   hívta őket:  "Gyertek,  egyetek!"  A tanítványok  közül  senki  sem  merte
   megkérdezni: "Ki vagy?"  - hiszen  tudták, hogy az  Úr az.  Jézus fogta  a
   kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a  halból is. Ez volt a harmadik  eset,
   hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
   Jn 21,1-14

   Elmélkedés:

   Már több nappal a feltámadás után játszódik az a jelenet, amikor az  éppen
   halászó apostoloknak  megjelenik  Jézus  Tibériás  tavánál.  Korábban  már
   láthatták az  apostolok  a  feltámadt  Jézust,  most  mégsem  ismerik  fel
   azonnal, hanem  csak a  csodálatos halfogást  követően. A  csoda ebben  az
   esetben olyan jel számukra, amely segít a feltámadt Jézus megismerésében.
   A  találkozás  során   az  apostolok   egy,  a   jövőben  az   igehirdetés
   szempontjából nagyon fontos dolgot  is megtanulnak. Egész éjszaka,  amikor
   Jézus nincs velük, halásznak, de munkájuk eredménytelen és egyetlen  halat
   sem tudnak fogni. Amikor  reggel Jézus megérkezik  és megmondja, hogy  mit
   tegyenek, ők teljesítik kérését, s azonnal eredményessé válik fáradozásuk.
   Ehhez hasonlóan az igehirdetés, amely Jézus szavai szerint  emberhalászat,
   teljesen  eredménytelen  volna  Jézus  nélkül.  Az  apostolok  és  utódaik
   feladata  az  emberhalászat,   amelynek  eredményessége   nem  az   emberi
   cselekedetektől  függ,   hanem   magától   Jézustól.   Másik   evangéliumi
   hasonlattal szólva,  az igehirdetés  olyan  magvetés, amelyez  az  emberek
   Isten küldötteiként végeznek, de a növekedést Isten adja.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Adj nekem Jézusom
   téged megértő értelmet,
   téged átérző érzelmet,
   hozzád siető lelket,
   irántad buzgó szívet,
   rád bukkanó bölcsességet,
   téged felismerő világosságot,
   érted égő szeretetet,
   téged dicsérő tetteket,
   a te szavaidra hallgató fület,
   a te nagyságodat szemlélő szemeket,
   a te fölségedet magasztaló nyelveket,
   neked kedves életmódot,
   a bajokat elviselő békességet,
   hozzád vágyó hű kitartást,
   és adj Jézusom boldog halált!
   Jutalmazz jelenléteddel,
   fényes föltámadással,
   és az örökké tartó boldog életben
   add jutalmul magadat,
   aki élsz és uralkodol mindörökké! Ámen
   Szent Benedek
   (Köszönet Ugróczky Ágnesnek, aki az imát küldte.)