[Evangelium] 2006-04-19

[evangelium at communio.hu]

   2006. április 19. - Szerda

   Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba  mentek,
   amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra  (két-három óra járásnyira)  fekszik.
   Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
   és vitatkoztak,  egyszerre  maga  Jézus közeledett  feléjük,  és  hozzájuk
   szegődött. Ők azonban  nem ismerték  meg őt,  mert látásukban  akadályozva
   voltak. Jézus megkérdezte őket: "Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
   útközben?" Erre szomorúan megálltak,  és egyikük, akit Kleofásnak  hívtak,
   ezt válaszolta neki: "Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben,  aki
   nem tudja, mi történt ott ezekben  a napokban?" Ő megkérdezte: "Miért,  mi
   történt?"
   Azok ezt felelték:  "A názáreti Jézus  esete, aki szóban  és tettben  nagy
   hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
   kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
   azt reméltük, hogy ő váltja meg  Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek,  már
   három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart  bennünket.
   Hajnalban a  sírnál voltak,  de nem  találták ott  a holttestét.  Azzal  a
   hírrel  tértek  vissza,  hogy  angyalok  jelentek  meg  nekik,  akik   azt
   állították, hogy  él. Közülünk  néhányan el  is mentek  a sírhoz,  és  úgy
   találtak mindent,  ahogyan  az asszonyok  mondták,  őt magát  azonban  nem
   látták."
   Jézus erre így szólt: "Ó,  ti oktalanok és késedelmes szívűek!  Képtelenek
   vagytok hinni abban, amit a  próféták jövendöltek! Hát nem ezeket  kellett
   elszenvednie a Messiásnak,  hogy bemehessen  dicsőségébe?" Azután  Mózesen
   kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta,  ami az írásokban őróla  szól.
   Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
   menni. De azok marasztalták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik,  és
   lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor  asztalhoz
   ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és  odanyújtotta
   nekik. Erre megnyílt a szemük, és  fölismerték. De ő eltűnt előlük.  Akkor
   azt mondták egymásnak:  "Ugye lángolt a  szívünk, amikor útközben  beszélt
   hozzánk, és kifejtette az  írásokat?" Még abban az  órában útra keltek  és
   visszatértek  Jeruzsálembe.  Ott  egybegyűlve  találták  a  tizenegyet  és
   társaikat.  Azok  ezzel  fogadták  őket:  "Valóban  feltámadt  az  Úr,  és
   megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
   ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
   Lk 24,13-35

   Elmélkedés:

   Az emmauszi  tanítványokról  olvastunk  a mai  evangéliumban,  akik  Jézus
   halála után csalódottan indulnak haza Jeruzsálemből. Amikor az "idegennel"
   találkoznak, mit sem  sejtenek abból,  hogy maga  Jézus szegődik  melléjük
   útitársként. Lángoló szívvel hallgatják ugyan szavait, de nem ismerik  fel
   őt. A kenyértörés cselekedete fordulópont a történetben. Megnyílik  szemük
   és felismerik Jézust, aki azonban eltűnik előlük. Azonnal visszaindulnak a
   városba az apostolokhoz, hogy elmondják találkozásukat.
   Vallási életünkben velünk  is előfordulhat, hogy  bár Jézus egészen  közel
   van hozzánk, útitársunk az életben, sőt, olykor közvetlenül szól  hozzánk,
   mégsem ismerjük  fel  őt,  mert  a  csalódottság,  a  félelem  vagy  saját
   elképzelésünk elhomályosítja értelmünket. Nagy lehetőség számunkra  minden
   szentmise, amely során Jézus megtöri a kenyeret és azt, mint saját  Testét
   adja nekünk. Minden  mise különleges  alkalom arra,  hogy lángoló  szívvel
   hallgassuk Jézus tanítását és részesedjünk áldozatában.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Kozma László: Közel van

   Akkor érted csak, ha megtaláltad,
   Mily közel volt mindig is az Úr.
   Az ő keze érintette vállad,
   S árnyékkent a lépteidbe simul.

   Hogyha hívod, ne hidd, hogy megelőzted,
   Szomjadra hull, mint perdülő esőcsepp,
   Elborítja kitáruló lelked,
   Napsugárként, vagy mint sűrű felleg.

   (Köszönet Titi Melindának, aki az imát küldte.)


   ________________________________

   Aktuális:
   Zarándokút nyílik szombaton délben a Margitszigeten

   Az élet gyöngyei zarándokút a Santiago de Compostelába vezető Szent  Jakab
   zarándokút folyamatosan járható  magyarországi szakasza,  amely a  nemzeti
   imaévben nyílik meg. A magyarországi szakasz ünnepélyes megnyitója április
   22-én  lesz.  Ettől  kezdve   folyamatosan  fogadják  a  zarándokokat   az
   ispotályok.

   Az élet gyöngyei zarándokút megnyitóját április 22-én, szombaton 12 órakor
   tartják a budapesti Margitszigeten, Szent Margit sírjánál. Az igeliturgiát
   VERES András  püspök,  a  Magyar  Katolikus  Püspöki  Konferencia  titkára
   vezeti.

   A zarándokok két út közül  választhatnak. Mindkét út kiindulópontja  Szent
   Margit sírja.

   Az  alap-út   Csobánkán,  Kismaroson,   Érsekvadkerten  és   Nógrádsipeken
   keresztül Mátraverebély-Szentkútra, nemzeti kegyhelyünkre vezet. Ez a  170
   kilométeres  zarándokút  6-7  nap  alatt  bejárható,  így  sokak   számára
   megteremti a  lehetőséget  a lelkigyakorlatnak  erre  az ősi  módjára.  Az
   alap-út fent kiemelt állomásain,  legalább a nyári időszakban,  ispotályok
   fogadják a zarándokokat.

   A hosszabb utat választó zarándokok  Szentkúton erőt merítve folytatják  a
   zarándoklást, nemzeti szentélyünkből a  másik jelentős történelmi,  magyar
   vonatkozású kegyhelyre, Mariazellbe.

   A zarándokút  célja nemzetünk  lelki megújulásának  szolgálata a  gyalogos
   (lovas,  kerékpáros,  kerekesszékes)  zarándoklás  szervezett   kereteinek
   megteremtésével.

   További információ: [1]http://www.eletgyongyei.info/

References

   Visible links
   1. http://www.eletgyongyei.info/