[Evangelium] 2006-04-18

[evangelium at communio.hu]

   2006. április 18. - Kedd

   Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.  Amint
   ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste  feküdt,
   két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
   másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" "Mert  elvitték
   az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették." Ezzel  hátrafordult,
   és íme, Jézus állt  előtte. Nézte, de  nem ismerte föl,  hogy ő az.  Jézus
   megkérdezte: "Asszony,  miért  sírsz?  Kit keresel?"  Mária  Magdolna  azt
   hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram, ha te vitted el,  mondd
   meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem."  Jézus  erre  megszólította:
   "Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis Mester. "Ne tartóztass!  -
   felelte  Jézus.  -  Még   nem  mentem  föl  az   Atyához.  Te  most   menj
   testvéreimhez, és vigyél  hírt nekik!  Fölmegyek az  én Atyámhoz  és a  ti
   Atyátokhoz, az  én  Istenemhez  és  a  ti  Istenetekhez."  Mária  Magdolna
   elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az Urat." - És  elmondta,
   amit az Úr üzent.
   Jn 20,11-18

   Elmélkedés:

   Mária Magdolna  nem az  első pillanatban  ismeri meg  a feltámadt  Jézust,
   hanem csak azután,  hogy beszél vele,  és nevén szólítja  az Úr.  Krisztus
   megismerése és felismerése bizony lassú  folyamat sok esetben. Nem  értünk
   meg mindent  rögtön. S  hiába türelmetlenkednénk,  Jézus nem  mutatja  meg
   magát azonnal, hanem csak  lassan, fokozatosan, hogy  szokja a szemünk,  a
   lelkünk, a szívünk. A feltámadás hitére való eljutás nem egyik pillanatról
   a másikra történik a legtöbb ember életében.
   De, ha keressük, ha nem adjuk fel  a keresést akkor sem, ha csak egy  üres
   sírt  találunk,  biztosan  találkozhatunk  vele.  Mert  ez  a  keresés   a
   hitünknek, a  szeretetünknek  és  a  ragaszkodásunknak  a  jele.  Ha  csak
   távolról nézegetjük, s nem igyekszünk minél közelebb kerülni hozzá,  sosem
   tud megszólítani  minket. Jézus  ismer minket,  a nevünkön  szólít.  Ekkor
   felnyílik szemünk  és  felismerjük. Boldogok  vagyunk,  ha  találkozhatunk
   vele, és feltámadásának hirdetői lehetünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Alexandriai Szent Cirill: Húsvéti imádság
   Jézus,
   Feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek!
   Hadd legyen életem is fény a sötétségben:
   szeressek ott, ahol gyűlölnek,
   megbocsássak, ahol sértegetnek,
   összekössek, ahol szakadás van,
   reményt ébresszek, ahol elkeserednek,
   vigasz legyek, ahol szenvednek,
   örömet vigyek, ahol szomorúak.
   Uram, add, hogy fény legyek a sötétségben!
   (Köszönet Tóthné Szincsák Erikának, aki az imát küldte.)