[Evangelium] 2006-04-17

[evangelium at communio.hu]

   2006. április 17. - Húsvéthétfő

   Az  asszonyok  gyorsan  elsiettek  a  sírtól.  Remegve,  de  nagy  örömmel
   futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre  Jézus
   jött  velük  szemben,  és  megszólította  őket:  "Üdv  nektek!"  Ők  pedig
   odasiettek hozzá, leborultak  előtte, és átkarolták  a lábát. Ekkor  Jézus
   így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
   hogy menjenek  Galileába,  mert  ott  viszontláthatnak  engem."  Még  úton
   voltak, amikor néhány őr  bement a városba, és  jelentette a főpapoknak  a
   történteket. Ezek a  vénekkel együtt tanácsot  tartottak. Úgy  határoztak,
   hogy sok pénzt adnak  a katonáknak, és  meghagyják nekik: "Mondjátok  azt,
   hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és  ellopták
   a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd  megnyugtatjuk,
   és kimentünk benneteket." Azok  elfogadták a pénzt,  és úgy tettek,  ahogy
   meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók
   között.
   Mt 28,8-15

   Elmélkedés:

   Húsvétvasárnap hajnalban asszonyok mennek  Jézus sírjához, hogy a  temetés
   napján elmaradt bebalzsamozást elvégezzék. Csak  az üres sírt találják  és
   angyalokat, akik  azt  mondják nekik,  hogy  Jézus feltámad,  menjenek  és
   vigyék meg a hírt az apostoloknak.  Az öröm és a félelem kettős  érzésével
   indulnak az  asszonyok. Útközben  a  feltámadt Jézussal  találkoznak,  aki
   azonnal el akarja oszlatni félelmüket: "Ne féljetek!" - mondja nekik. Ezek
   után  már  nem   csak  az  angyaltól   hallottakat  fogják  elmondani   az
   apostoloknak, hanem személyes élményüket is.
   Amíg nem  találkozunk  a Feltámadottal,  mi  is bizonytalanok  vagyunk  és
   bennünket is sokszor eltölt a félelem. A találkozás viszont növeli bennünk
   az örömöt, amelyet nem rejthetünk magunkba. Indulnunk kell, miként  sietve
   indultak egykor az asszonyok, hogy továbbadjuk testvéreinknek a feltámadás
   örömhírét. Bizonyára  sokan közülük  téves dolgokat  is hallottak  a  2000
   évvel ezelőtt Jézussal  történtekről. Vigyük  el nekik  a feltámadás  igaz
   hírét! Mondjuk el nekik személyes  élményünket, azt, hogy találkoztunk  az
   Úrral, és  az  ő  számukra  is  lehetséges,  hogy  meglássák  a  feltámadt
   Krisztust, aki minden ember Megváltója és az örök élet szerzője.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Josef Ratzinger: Húsvéti imádság
   Urunk, Jézus Krisztus, te a halál sötétségébe elküldted világosságodat.  A
   legmélyebb  magány  örvényében  most  és  mindenkor  szereteted  elrejtett
   hatalma  lakik,   s   titkaid   közepette   a   megváltottak   allelujáját
   énekelhetjük.
   Add meg  nekünk a  hit alázatos  egyszerűségét, mely  nem hagy  tévelyegni
   minket, s ha a sötétség és  az elhagyatottság óráiba hívsz, amikor  minden
   bizonytalannak  látszik,   adj   abban   az  időben   is,   amikor   ügyed
   halálküzdelmet vív, elegendő fényt, hogy téged el ne veszítsünk,  elegendő
   fényt,  hogy  másoknak  is  fény  lehessünk,  azoknak,  akik  még   jobban
   rászorulnak erre.
   Hadd világítson be  húsvéti örömöd titka,  mint a hajnalfény,  napjainkba,
   hadd legyünk  igazán húsvéti  emberek a  történelem nagyszombatjain.  Add,
   hogy a világos  és a sötét  napokban egyaránt, a  mai időkben is,  vidáman
   járjuk utunkat, eljövendő dicsőséged felé. Ámen.
   (Köszönet Tóthné Szincsák Erikának, aki az imát küldte.)