[Evangelium] 2006-04-08

[evangelium at communio.hu]

   2006. április 8. - Szombat

   Lázár feltámasztása után a  Mártához és Máriához  jött zsidók közül  sokan
   hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban  elmentek
   a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és  a
   farizeusok összehívták a főtanácsot, és  így tanakodtak: "Mit tegyünk?  Ez
   az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
   majd benne.  Aztán  jönnek a  rómaiak,  és elpusztítják  szentélyünket  és
   népünket." Közülük az egyik,  Kaifás, aki abban az  évben főpap volt,  ezt
   mondta nekik: "Ti nem  tudtok semmit. Gondoljátok csak  meg: jobb, ha  egy
   ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt  pedig
   nem  magától  mondta,  hanem  mint  annak  az  évnek  főpapja  prófétaként
   megjövendölte, hogy Jézus a népért hal  meg; sőt, nemcsak a népért,  hanem
   hogy egybegyűjtse Isten  szétszóródott gyermekeit. Attól  a naptól  kezdve
   megegyeztek abban,  hogy megölik  őt. Ezért  Jézus nem  mutatkozott  többé
   nyilvánosan a  zsidók  előtt,  hanem  visszavonult  a  pusztaság  melletti
   vidékre, egy  Efraim nevű  helységbe, és  ott tartózkodott  tanítványaival
   együtt. Közeledett  a zsidók  húsvétja. A  vidékről már  az ünnepek  előtt
   sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
   Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: "Mit gondoltok,  eljön-e
   az ünnepre?"  A  főpapok és  a  farizeusok  ugyanis ekkor  már  kiadták  a
   rendeletet, hogy aki  tud valamit Jézus  tartózkodási helyéről,  jelentse,
   hogy elfoghassák őt.
   Jn 11,45-57

   Elmélkedés:

   A főtanács üléséről  tudósít bennünket  az evangélium.  A vallási  vezetők
   elhatározzák Jézus halálát. A tanácskozást  és a döntést két dolog  előzte
   meg. Egyrészt Jézus  azon kijelentései,  amelyek szerint ő  az Isten  Fia,
   másrészt  Lázár  feltámasztása.   Mindkettő  esetében  megtalálhatjuk   az
   evangélista megjegyzését, hogy tanítását hallva és a halott feltámasztását
   látva "sokan hittek Jézusban".
   Ne gondoljuk  azt,  hogy  a  főtanács  tagjai  számára  a  halálos  ítélet
   meghozatala volt  az  egyetlen lehetőség.  Hiszen  Jézus tanítását  ők  is
   többen személyesen hallották, s talán Lázár feltámasztásáról is nem csupán
   hallomásból értesültek,  hanem egyesek  ott  is lehettek  a  történteknél.
   Tehát  lehetőségük  lett  volna  arra,  hogy  higgyenek!  Higgyenek  Jézus
   szavainak,  és   higgyenek   tetteinek,   a  csodáknak   és   a   halottak
   feltámasztásának! Ők mégsem a hit útját választják, hanem politikai  síkra
   terelik a kérdést azzal, hogy Jézus  a nép lázítójaként kezelik. Inkább  ő
   haljon meg egyedül, minthogy lázadás törjön ki, s a rómaiak az egész népet
   elpusztítsák egy lázadás leverésével.
   Jézus tanítását mi is  jól ismerjük, s tudjuk  azt, hogy szenvedésével  és
   halálával mekkora  áldozatot  vállalt értünk.  Ismerjük  feltámadását  is.
   Előttünk is több lehetőség áll. Tudom-e a hit útját választani?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ima nemzetünk lelki megújulásáért
   Dicsőítünk Téged, Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked országunkért, mert  Te
   éppen itt, ezen  a helyen  áldasz meg minket:  azon a  földön, amelyet  Te
   adtál nekünk (MTörv 28,8).
   Most  rendelésed  szerint  imádkozunk   és  könyörgünk  minden   emberért,
   különösen a nép vezetőiért, az elöljárókért, mindazokért, akiknek hatalmuk
   van  felettünk,  hogy  békés,  nyugodt  életet  élhessünk  szentségben  és
   tisztességben. Ez kedves a  Te szemedben, mert  azt akarod, hogy  Egyházad
   békében, üldöztetés és félelem nélkül, szabadon hirdethesse nevedet, s így
   minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson (1Tim 2,1-4).
   Uram, Te  azt mondod,  boldog az  a nemzet,  melynek Istene  az Úr  (Zsolt
   33,12). Hisszük és valljuk, hogy  Magyarországnak Te vagy az Ura,  Istene:
   kérjük, add  meg minél  több honfitársunknak,  hogy őbennük  is  valósággá
   váljék a  Te  uralmad! Ezért  tégy  minket alkalmassá  és  készségessé  az
   örömhír hirdetésére, hogy sokan meghallják hívásodat, így alkalmuk  legyen
   elfogadni Téged Uruknak, és sokasodjon a hívők száma! (ApCsel 6,7).
   A Te szavad alapján  hisszük, hogy vezetőink szíve  a Te kezedben van,  és
   ahová  akarod,  oda   irányítod  (Péld   21,1).  Köszönjük,   hogy  a   mi
   boldogulásunk érdekében  ilyen  kivételes,  szerető  figyelemmel  fordulsz
   feléjük. Kérünk, adj ennek az országnak olyan vezetőket, akik hajlanak  is
   elfogadni akaratodat, akik  döntéseiket a Te  szent irányításoddal  hozzák
   meg, akiknek  szemében utálatos  a gonoszság,  mert az  igazságosság  adja
   trónjuk szilárdságát (Péld 16,12).
   Kérünk, tedd  meg, hogy  ellenségeink -  a fásultság,  a dologtalanság,  a
   közöny,  a  szétszórtság,  a  reménytelenség,  a  depresszió,  a  jövőtlen
   gondolkodás, a  szeretetlenség  -  meghátráljanak,  elessenek,  eltűnjenek
   színed elől és népünk köréből (Zsolt 9,4).
   Dicsőítünk, Urunk, mert meghallgatod és megválaszolod imáinkat,  amelyeket
   egy akarattal és  a Te biztos,  kinyilatkoztatott ígéreteidre  támaszkodva
   terjesztünk eléd. Köszönjük,  hogy megáldasz  minket jókedvvel,  bőséggel:
   mert előbb van a  jókedv, a lendület, lelkesedés,  a hit, a bizakodás,  az
   odaszánás - és utána jön a bőség. Hozz reánk víg esztendőt, Istenünk!
   Legyen meg a Te akaratod Magyarországon! Ámen.

   Idén szombatonként, így a mai nap  imájával is a Magyar Katolikus  Püspöki
   Konferencia által  a  2006-os  esztendőre  meghirdetett  Nemzeti  imaévhez
   kapcsolódunk magyar nemzetünk lelki megújulásáért imádkozva.
   [1]Nemzeti imaév 2006.


References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/imaev2006.html