[Evangelium] 2006-04-07

[evangelium at communio.hu]

   2006. április 7. - Péntek

   Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre  ő
   megkérdezte tőlük:  "Sok jótettet  vittem  végbe köztetek  Atyám  nevében.
   Melyik  jócselekedetért   akartok   megkövezni  engem?"   A   zsidók   ezt
   válaszolták: "Nem  a jócselekedetért,  hanem  a káromkodás  miatt  akarunk
   megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
   "A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
   is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten  igéje szólt - és az írás  nem
   veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
   és a  világba küldött:  Káromkodol! -  mert azt  mondtam, hogy  Isten  Fia
   vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha  azokat
   cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy  végre
   lássátok és elismerjétek:  az Atya énbennem  van és én  az Atyában."  Erre
   ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután  Jézus
   újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először  keresztelt,
   és ott is maradt.  Sokan keresték fel, mert  így vélekedtek: "János  ugyan
   egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
   És sokan hittek Jézusban.
   Jn 10,31-42

   Elmélkedés:

   "Én és az Atya egy  vagyunk" (Jn 10,30) -  mondja Jézus. Ennek hallatán  a
   zsidók meg akarják  kövezni őt, mert  kijelentését káromkodásnak  tartják,
   amelyért halál jár. Később  pedig még azt is  hozzáteszi Jézus, hogy ő  az
   Isten Fia.
   Érdekes, hogy  a zsidók,  akik  sok esetben  nem akarják  megérteni  Jézus
   szavait, most azonnal megértik, hogy miről beszél. Ha arról van szó,  hogy
   Jézust káromkodás vádjával halálra lehet ítélni a törvény szerint a szavai
   miatt, akkor nem kell kétszer elismételni mondanivalóját. A zsidók  rögtön
   felfogják kijelentésének értelmét, s  mindjárt köveket ragadnak.  Mindenki
   azt ért meg, amit hallani szeretne. Ha a megtérés volna a szándékuk, akkor
   megértenék Jézus bűnbánatra  hívó szavát. Ha  a megbocsátás élne  bennünk,
   akkor megértenék az  isteni irgalmasságról szóló  tanítást. De mivel  csak
   Jézus vesztét  szeretnék, ezért  csak azt  értik meg,  ami  halálbüntetést
   érdemlő káromkodásnak tűnik számunkra.
   Vajon és mire figyelek oda, amikor  Jézus szól hozzám? Mit értek meg,  mit
   szeretnék megérteni tanításából? És vajon milyen szándék vezet, amikor  őt
   hallgatom?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Nehéz a keresztem...
   Nehéz a keresztem, megváltó Krisztusom,
   De amit rám mértél szívesen hordozom.
   Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz.
   Eléd térdelek, bár milyen csapást adsz.
   Te Krisztus vagy - mégis összerogytál,
   Én ezerszer kisebb porszem a pornál.
   Viszem a keresztem - csak erőt adj hozzá,
   Ha Neked úgy tetszik, - váljak áldozattá.
   Minden bűnömet, bocsásd meg nekem,
   Hogy a másvilágra tisztám érkezhessem.
   Légy irgalmas hozzám, mennynek, földnek Ura,
   Könyörögj érettem, Jézusnak szent Anyja. Ámen
   (Köszönet Dr. Raátz Elemérnek, aki az imát küldte.)