[Evangelium] 2006-04-06

[evangelium at communio.hu]

   2006. április 6. - Csütörtök

   Egy alkalommal  Jézus így  beszélt a  zsidókhoz: "Bizony,  bizony,  mondom
   nektek: Aki  tanításomat megtartja,  nem  hal meg  örökre." A  zsidók  azt
   felelték: "Most  már  tudjuk,  hogy  valóban  ördögtől  megszállott  vagy.
   Ábrahám meghalt,  és a  próféták is  meghaltak. Te  meg azt  mondod:  "Aki
   tanításomat megtartja, nem  hal meg  örökre". Nagyobb  vagy talán  Ábrahám
   atyánknál, aki meghalt?  A próféták  is meghaltak.  Mivé teszed  magadat?"
   Jézus így válaszolt: "Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az  én
   Atyám az,  aki megdicsőít  engem.  Ti Isteneteknek  mondjátok őt,  de  nem
   ismeritek. Én ismerem őt, és ha  azt mondanám, hogy nem ismerem,  hozzátok
   hasonló, hazug lennék. De  én ismerem az Atyát,  és megteszem, amit  mond.
   Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját.  Látta,
   és örvendezett."  A zsidók  erre  felháborodtak: "Még  ötvenesztendős  sem
   vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus  így válaszolt: "Bizony, bizony,  mondom
   nektek: Mielőtt  Ábrahám lett  volna, én  vagyok." A  zsidók erre  köveket
   ragadtak, hogy  megkövezzék.  Jézus azonban  eltűnt  előlük, és  kiment  a
   templomból.
   Jn 8,51-59

   Elmélkedés:

   Az elmúlt napokban arról olvastunk  az evangéliumban, hogy Jézus  tanítása
   igazság és ennek  az igazságnak  a megismerése szabaddá  teszi az  embert,
   azaz képessé  válunk arra,  hogy  szabadon, a  bűn gúzsba  kötő  kényszere
   nélkül Istent válasszuk.
   A mai rész ehhez hozzáteszi még azt, hogy Krisztus tanítása az örök életet
   jelenti azok  számára,  akik hisznek  benne.  Jézus tanítása  túlmutat  az
   evilági életen,  legyőzi  a  földi  élet  végső  korlátját  a  halált,  és
   felszabadít minket az örök  életre. Ez a feltámadás.  És ahogyan az  igazi
   szabadságot is  egyedül Krisztusban  és  Krisztus által  ismerhetjük  meg,
   ugyanúgy a feltámadásunk is csak Krisztusban és általa lehetséges. Ő,  aki
   feltámadásával legyőzte a halált, képes arra, hogy minket is  feltámasszon
   az örök életre.
   Közhelyszerű, hogy amilyen az ember élete, olyan a halála is. A keresztény
   ember pedig inkább azt gondolja, hogy amilyen a halálunk, olyan lesz utána
   az életünk, az örök életünk is.  Ha Krisztussal élünk ebben a világban  és
   Krisztussal halunk meg, akkor vele együtt támadunk fel az örök életre.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Üzenet a mennyből
   Békesség, és szűnni nem akaró imádság.
   Türelem, és önátadó keserves kitartás.
   Ez a titok, ami meghozza nektek a megváltást!
   Ne nyugtalankodjék szívetek,
   hogy meg se hallom könyörgésteket!
   Tudom jól, gyötrődtök kegyetlenül,
   a gonosz becsap, hazudik szüntelenül.
   De amíg egy is akad, ki elhiszi álnokságát,
   amíg van, aki elfogadja önző "barátságát",
   aki naivan még mindig elhiszi,
   hogy az ő társasága kell neki.
   Pedig nem barát kell, ő olyat nem ismer!
   Egyet akar csupán: hogy feledd Istent és Hazát!
   S amint ezt véled elhitette, magadra hagy, ígéreteiről megfeledkezve.
   Egykor majd, ha minden magyarok feleszméltek,
   egykor majd, ha minden magyarok az égre néztek,
   egykor majd, ha egy szent akaratban erősítitek a bizalmat egymásban,
   egykor majd, ha egyként elfogadjátok Édesanyámat, a mennyei Pátrónátok,
   egykor, ha minden magyarok a keresztfa tövében, könnyek közt sírtok  Isten
   nevében,
   akkor a szeretetté szelídült imádság megkapja a mennyből jutalmát:
   Győzni fogtok egyszer s mindenkorra,
   s eltakarodik a sátán a pokolba.
   Ti lesztek a messze látszó gyertyaláng - hajrá Magyarország!
   (Köszönet Szakácsné Ujházy Máriának, aki az imát küldte.)