[Evangelium] 2006-04-03

[evangelium at communio.hu]

   2006. április 3. - Hétfő

   Abban az időben Jézus  kiment az Olajfák-hegyére.  Kora reggel pedig  újra
   megjelent a  templomban.  A  nép  köréje  sereglett,  ő  pedig  leült,  és
   tanította őket.  Az  írástudók és  a  farizeusok egy  házasságtörésen  ért
   asszonyt vittek  eléje.  Odaállították  középre,  és  így  szóltak  hozzá:
   "Mester, ezt az  asszonyt házasságtörésen érték.  Mózes azt parancsolta  a
   törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
   kérdezték, hogy  próbára tegyék,  és vádolhassák.  Jézus lehajolt,  és  az
   ujjával  írni  kezdett  a  földön.  Ők  azonban  tovább  faggatták.   Erre
   fölegyenesedett, és azt  mondta nekik:  "Az vesse  rá az  első követ,  aki
   közületek bűn nélkül  van!" Aztán újra  lehajolt, s tovább  írt a  földön.
   Azok meg ennek  hallatára egymás  után eloldalogtak, kezdve  a véneken,  s
   csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett  és
   megszólította: "Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem  ítélt
   el?" "Senki, Uram" - felelte az  asszony. Erre Jézus azt mondta neki:  "Én
   sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
   Jn 8,1-11

   Elmélkedés:

   A házasságtörő  asszony a  mózesi törvények  szerint halált  érdemelt.  Ha
   Jézus azt mondja, hogy valóban méltó a halálra és meg kell kövezni,  akkor
   a farizeusok  azt  mondták  volna,  hogy  szívtelenül  és  irgalom  nélkül
   ítélkezik az emberek felett. Ha viszont az irgalmasság nevében azt mondja,
   hogy meg kell  neki bocsátani,  akkor azzal vádolhatják,  hogy nem  tartja
   tiszteletben a mózesi Törvényt.
   Jézus -  kikerülve a  lehetetlen csapdahelyzetet  - rávilágít  arra,  hogy
   minden ember  bűnös, és  csak annak  volna joga  ítélkezni a  másik  ember
   felett, akinek nincsenek bűnei. A farizeusok és a nép ezek után már  érzi,
   hogy nincs joga ahhoz, hogy kivégezzen egy bűnöst, hiszen ők is ugyanolyan
   bűnösök, csak talán nem került nyilvánosságra a vétkük.
   A történet végén a következőket mondja Jézus: Én sem ítéllek el. Menj,  de
   többé ne vétkezzél! Isten tehát  irgalmas hozzánk, nem ítél el  bennünket,
   hanem megtérésünket  szeretné.  Ezért  kéri,  hogy  ne  vétkezzünk  többé.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   II. János Pál pápa: Mosoly
   Mosolyod, mely szívből fakad,
   Aranyozza be arcodat!
   Mosolyod nem kerül pénzbe,
   Mégis sokat ér testvéred szemében.
   Gazdagítja azt, aki kapja,
   S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
   Pillanatig tart csupán,
   De örök nyomot hagy maga után.
   Senki sem oly gazdag,
   Hogy nélkülözni tudná,
   És senki sem oly szegény,
   Hogy meg nem érdemelné.
   Az igaz barátság látható jele,
   Hintsd be a világot egészen vele.
   Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
   Bátorság a csüggedőnek,
   Vigasztalás a szomorkodónak.
   Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
   De semmiért meg nem vásárolható.
   Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
   Mert csak abban percben van értéke,
   Amelyben arcodon megjelent.
   És, ha ezután olyannal találkozol,
   Aki nem sugározza a várt mosolyt,
   Légy nagylelkű, s a magadét add,
   Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
   Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
   (Köszönet Farkas Lídiának, aki az imát küldte.)