[Evangelium] 2006-04-02

[evangelium at communio.hu]

   2006. április 2. - Nagyböjt 5. vasárnapja

   Abban az  időben  azok  között, akik  felzarándokoltak,  hogy  az  ünnepen
   imádják Istent,  volt néhány  görög  is. Ezek  odamentek Fülöphöz,  aki  a
   galileai Betszaidából  származott,  és  kérték:  "Uram,  látni  szeretnénk
   Jézust." Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek,
   és megmondták  Jézusnak.  Jézus  ezt  válaszolta:  "Eljött  az  óra,  hogy
   megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem
   hull a  földbe,  és el  nem  hal, egyedül  marad,  ha azonban  elhal,  sok
   gyümölcsöt hoz.  Aki szereti  az  életét, elveszíti  azt, de  aki  gyűlöli
   életét ebben  a  világban, az  megmenti  azt  az örök  életre.  Aki  nekem
   szolgál, kövessen engem,  és ahol én  vagyok, ott lesz  a szolgám is.  Aki
   nekem szolgál, azt becsülni fogja az  Atya. Most megrendült a lelkem.  Mit
   is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az
   óráért jöttem. Atyám,  dicsőítsd meg  nevedet!" Erre  hang hallatszott  az
   égből: "Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." A tömeg, amely ott  állt,
   ennek hallatára  azt gondolta,  hogy mennydörgött.  Mások így  vélekedtek:
   "Angyal beszélt vele." Jézus megmagyarázta nekik: "Nem miattam hallatszott
   ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek
   a világnak  a fejedelmét.  Én pedig,  ha majd  fölmagasztalnak a  földről,
   mindenkit  magamhoz  vonzok."  Ezt  azért  mondta,  hogy  jelezze,  milyen
   halállal fog meghalni.
   Jn 12,20-33

   Elmélkedés:

   Látni szeretnénk Jézust!
   A mai  vasárnapon  lélekben  mi  is  odaállunk  azon  görögök  közé,  akik
   elzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek a húsvéti ünnepeken,  és
   a mi szívünkben is megfogalmazódik a vágy: "Látni szeretnénk Jézust!"  (Jn
   12,21). Biztosak lehetünk benne, hogy a görögök nem csupán  kíváncsiságból
   akarnak Jézussal  találkozni. A  vallásos meggyőződés  vezeti őket  abban,
   hogy "Istent  imádva" részt  vegyenek  a vallási  ünnepen, és  a  vallásos
   buzgóság indítja őket arra is, hogy  Jézust keressék. Amíg a zsidók  közül
   sokan ellenségesen viselkednek  Jézussal szemben, úgy  tűnik, hogy ezek  a
   görög hívők,  hittel  és jóakarattal  keresik  őt. János  evangélista  ezt
   követően semmit sem ír  arról, hogyan is zajlott  le a találkozás, mert  a
   történet  megemlítésével  feltehetően   az  lehetett   a  szándéka,   hogy
   szembeállítsa a Jézusban hívők és a hitetlenek magatartását.

   A nagyböjt  vége felé  közeledve,  nekünk is  be kell  állnunk  valamelyik
   csoportba. Ha Jézus mellé szeretnénk állni, akkor ne csupán a  kíváncsiság
   vezessen minket!  De arra  sincs most  szükség, hogy  nagy szóval,  hangos
   esküvel  megfogadjuk,  hogy  mi  sosem  fogjuk  elhagyni  vagy  megtagadni
   Urunkat. Elegendő, ha ez a nagyon egyszerű vágy ott van a szívünk  mélyén,
   és  őszinte  hittel  tudjuk  kimondani,  hogy  látni  szeretnénk   Jézust.
   Találkozni szeretnénk vele,  hallgatni akarjuk  őt, követni  akarjuk őt  a
   szenvedések útján is, hiszen a keresztút nemsokára elkezdődik számára. Ezt
   az utat,  a szenvedések  útját  nem tudjuk  kikerülni az  életünkben.  Nem
   tehetjük meg azt, hogy néhány  napra "szabadságra megyünk", amíg  lezajlik
   Jézus elfogása, halálra  ítélése, keresztútja  és halála,  és csak  Húsvét
   után találkozunk majd  újra a  feltámad Jézussal.  Aki Krisztust  szeretné
   látni és őt akarja követni az életben, annak vele együtt végig kell járnia
   a keresztutat. Kár volna tagadni, hogy  ez az út szenvedést és  gyötrelmet
   jelent Jézus számára is és a mi számunkra is.

   Bizonyára sokan  látták két  évvel  ezelőtt, s  akik  látták azok  nem  is
   felejtették el  azóta  sem Mel  Gibsonnak  a Passió  című  filmjét,  amely
   megrázó módon mutatta be Jézus életének utolsó óráit. A filmbemutató táján
   világszerte nagy  vita  bontakozott  ki  azzal  kapcsolatban,  hogy  vajon
   mennyire valóságosan ábrázolja a film Jézus szenvedését. Az egyik  oldalon
   azok álltak,  akik túl  erősnek tartották  a szenvedés  jeleneteit, s  úgy
   gondolták, hogy a film képei felnagyítják a szenvedést, amely a valóságban
   nem is  lehetett  ennyire véres  és  borzalmas. Mások  ezzel  szemben  azt
   állították, hogy igenis nagyon közel áll  ez a képi ábrázolás ahhoz,  amit
   Jézus Krisztusnak a valóságban el  kellett szenvednie a megkorbácsolás,  a
   tövissel koronázás, a kereszthordozás és a keresztre feszítés során.

   Nincsenek korabeli filmfelvételeink, ezért azt nem tudjuk eldönteni,  hogy
   pontosan miként  is  történt  Jézus  szenvedése.  De  az  biztos,  hogy  a
   szenvedés keresztútjának  elképzelése  próbára  teszi  a  mi  hitünket  és
   állhatatosságunkat is. Ha végignézünk egy ilyen filmet, vagy a  keresztúti
   imádság során átelmélkedjük Jézus szenvedésének állomásait, akkor el  kell
   döntenünk, hogy vállaljuk-e a Jézushoz való tartozást. El kell  döntenünk,
   hogy  kitartóak  vagyunk-e  a  Krisztus  keresésben  és  követésben,  vagy
   visszafordulunk már  az  első állomásnál.  Ki  fog derülni,  hogy  csak  a
   kíváncsiság hajt bennünket, vagy tényleg látni akarjuk őt?

   Egy történet  szerint a  hegyekben  élt egy  remete,  aki egész  életét  a
   csendes elmélkedésnek és az  imádságnak szentelte. Egy napon  meglátogatta
   egy ifjú és kérte: "Mester, taníts  engem imádkozni!", de az öreg fel  sem
   emelte a tekintetét a kérésre, mintha  meg sem halotta volna azt. Az  ifjú
   elment, de másnap visszatért  hozzá és újra  kérte: "Mester, taníts  engem
   imádkozni!" Mivel  semmi választ  sem kapott,  újra elment.  Harmadnap  is
   visszatért, leült a  remetével szemben és  megismételte kérését:  "Mester,
   taníts engem imádkozni!", de  az öreg csak hallgatott.  A fiú azonban  nem
   ment el, hanem így folytatta: "Három napja ide járok hozzád, s kérem, hogy
   taníts engem  imádkozni.  Miért  nem válaszolsz  a  kérésemre?"  A  remete
   ránézett és ezt mondta neki:  "Azért nem válaszoltam, mert tudni  akartam,
   hogy mennyire komoly a  szándékod és a  vágyad, hogy megtanulj  imádkozni.
   Mert ez a vágy már maga is imádság. Isten azokhoz szól az imádságban, akik
   nem mást és nem önmagukat, hanem Őt keresik".

   Két hét van már csak Húsvét ünnepéig, s ezen idő alatt el fog dőlni,  hogy
   mi a  szándékunk. Ha  minden  nap kimondjuk  szívünk vágyát,  hogy  "látni
   szeretnénk Jézust" és minden nap  odaállunk a kereszthordozó Jézus  mellé,
   és azt mondjuk neki, hogy "követni szeretnénk téged, Urunk", akkor  komoly
   lehet a szándékunk. De ha feladjuk szívünknek ezt az őszinte vágyát, akkor
   könnyen azok  között találhatjuk  magunkat, akik  szitkozódva,  gúnyolódva
   nézik  a  Golgotára  menő  Jézust,  vagy  éppen  értetlenül  szemlélik  az
   eseményeket. Ha tényleg belegondolunk azokba a szenvedésekbe, amelyeket  a
   mi megváltásunkért  vállalt  a  mi Urunk,  Jézus,  akkor  nem  maradhatunk
   kívülállók. Értünk,  a  mi  üdvösségünkért vállalt  szenvedése  és  halála
   indítson minket arra,  hogy felvesszük keresztünket,  s Ővele visszük  azt
   nap, mint nap.  Aki kitart  Jézus mellett a  kereszthordozásban, vele  fog
   majd részesülni a  feltámadásban is.  Kérjük Jézust  a nagyböjt  hátralévő
   idejében: Uram, taníts engem a kereszthordozásra!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ma van II. János Pál pápa halálának évfordulója.
   Imádság  kegyelmek  elnyeréséért  Isten  szolgája,  II.  János  Pál   pápa
   közbenjárására
   Szentháromság  Egyisten,   hálát   adunk   neked,   amiért   az   Egyházat
   megajándékoztad II.  János Pál  pápával,  és benne  felragyogtattad  atyai
   gyöngédségedet, Krisztus keresztjének  dicsőségét és  a Szeretet  Lelkének
   ragyogását.  Ő  teljesen   a  te  végtelen   irgalmadra  és  Mária   anyai
   közbenjárására hagyatkozva  Jézusnak, a  Jó Pásztornak  élő képét  mutatta
   nekünk, és a mindennapi keresztény élet magas mércéjéül az  életszentséget
   állította elénk, amely által a veled való örök közösségre juthatunk. Az  ő
   közbenjárására add meg nekünk  akaratod szerint a kegyelmeket,  amelyekért
   esdeklünk,  abban   a   reményben,   hogy   hamarosan   szentjeid   között
   tisztelhetjük őt. Ámen.