[Evangelium] 2006-03-29

[evangelium at communio.hu]

   2006. március 29. - Szerda

   Egy alkalommal  Jézus ezt  mondta a  zsidóknak: "Az  én Atyám  szüntelenül
   munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." E szavak hallatára a zsidók  még
   inkább az életére törtek,  mert nemcsak a  szombati nyugalmat szegte  meg,
   hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus
   azonban tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit  sem
   tehet önmagától. Csak  azt teheti, amit  az Atyánál lát.  Amit ugyanis  az
   Atya cselekszik,  azt cselekszi  a Fiú  is.  Az Atya  szereti a  Fiút,  és
   mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is  mutat
   majd neki, hogy  csodálkozzatok rajta.  Amint ugyanis  az Atya  halottakat
   támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
   Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra  bízta,
   hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a  Fiút
   nem tiszteli, az  nem tiszteli az  Atyát sem, aki  a Fiút küldte.  Bizony,
   bizony, mondom nektek: aki hallgat az  én tanításomra, és hisz abban,  aki
   engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már
   átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra -
   sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
   Meghallják, és  életre  támadnak.  Amint  ugyanis  az  Atyának  élete  van
   önmagában, a  Fiúnak is  megadta, hogy  élete legyen  önmagában. A  Fiúnak
   hatalmat adott arra  is, hogy  ítéletet tartson,  mert ő  az Emberfia.  Ne
   csodálkozzatok ezen! Eljön az óra,  amikor a halottak meghallják az  Isten
   Fiának szavát, és előjönnek  sírjukból. Akik jót cselekedtek,  feltámadnak
   az életre; akik  rosszat tettek, feltámadnak  a kárhozatra. Én  önmagamtól
   semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem
   igazságos, mert nem a  magam akaratát keresem,  hanem annak akaratát,  aki
   küldött engem."
   Jn 5,17-30

   Elmélkedés:

   János evangéliumának mai része bepillantást  enged számunkra az Atya és  a
   Fiú kapcsolatába, és e két isteni személy egységébe. Azzal, hogy az örökké
   élő Fiú a  megtestesüléskor időbeli létezést  vállalva emberi testet  vesz
   fel és belép világunkba, még  nem szakad el az  Atyától és nem szűnik  meg
   vele a kapcsolata. Egységük egymással és a Szentlélekkel sosem bomlik fel,
   s szeretetük szüntelenül kiárad az emberek felé.
   Az igaz Istent  és a  Szentháromság belső életét  Krisztus által  ismerjük
   meg. Tőle tudjuk, hogy az isteni szeretet megnyílik az emberek felé. Isten
   nem zárkózik  önmagába,  hanem meghívja  az  embert, meghív  minket,  hogy
   lépjünk az ő életébe, s fogadjuk el szeretetét. A felkínált szeretetet  az
   ember - kiszakítva önmagát az Istennel való életből - bűneivel megsérti és
   visszautasítja,  ám  ekkor  megnyílik  felé  Isten  irgalma,  amely   újra
   visszahívja az Istennel való boldog szeretetközösségbe. Bűneink megvallása
   helyreállítja Istennel való kapcsolatunkat.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Betegek Anyja, Boldogságos Szűz Mária,
   Virrassz a földkerekség minden betegének ágya mellett:
   Azoké mellett, akik haláltusájukat vívják,
   Akiknek semmi reményük sincs a gyógyulásra,
   Akik fájdalmukban sírnak és jajgatnak,
   Akiket senki sem ápol, mert nincs pénzük,
   Akik menni szeretnének, de nyugton kell feküdniük,
   Akiknek pihenni kellene, de mégis dolgoznak,
   Akik nyugtalanul hánykolódnak fekhelyükön,
   Akik a hosszú éjszakákat nyitott szemmel töltik,
   Akiket betegségükben még családi gondok is kínoznak,
   Akiknek végleg le kell mondaniuk terveikről!
   Akik nem hisznek a túlvilágban, és Istent átkozzák,
   Mert nem tudják, hogy Krisztus őértük is szenvedett.
   Betegek Anyja, Boldogságos Szűz Mária,
   Virrassz a földkerekség minden betegének ágya mellett! Ámen
   (Köszönet Selmecziné Menyhárt Margitnak, aki az imát küldte.)