[Evangelium] 2006-03-28

[evangelium at communio.hu]

   2006. március 28. - Kedd

   A húsvéti  ünnepekre Jézus  fölment  Jeruzsálembe. Volt  Jeruzsálemben  az
   úgynevezett  Juh-kapu  mellett  egy  fürdő,  amelyet  héberül  Beteszdának
   neveztek. Öt oszlopcsarnoka  volt, ahol  nagyon sok  beteg feküdt:  vakok,
   sánták és  bénák. Volt  ott egy  harmincnyolc éve  beteg ember  is.  Jézus
   látta,  ahogy   ott  feküdt,   és  megtudta,   hogy  már   régóta   beteg.
   Megszólította: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg azt felelte: "Uram!  Nincs
   emberem, aki  levinne  a fürdőbe,  amikor  mozgásba  jön a  víz.  Mire  én
   odaérek, már más lép be előttem."  Jézus erre azt mondta neki: "Kelj  föl,
   vedd ágyadat, és járj!" Az  ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát,  és
   járni kezdett.  Aznap  éppen szombat  volt.  A zsidók  ezért  rászóltak  a
   meggyógyított emberre:  "Szombat van;  nem szabad  az ágyadat  vinned."  Ő
   azonban így válaszolt  nekik: "Aki meggyógyított,  azt mondta nekem:  Vedd
   ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Kicsoda az az ember, aki azt mondta
   neked, hogy vedd ágyadat, és járj?" A meggyógyult ember azonban nem tudta,
   hogy ki volt az. Jézus ugyanis  továbbment, amikor tömeg verődött össze  a
   helyszínen.  Később  Jézus  a   templomban  találkozott  a   meggyógyított
   emberrel, és  ezt  mondta  neki:  "Látod,  most  meggyógyultál.  Többé  ne
   vétkezzél, hogy  valami  nagyobb bajod  ne  essék!" Az  ember  elment,  és
   elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A  zsidók
   üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
   Jn 5,1-16

   Elmélkedés:

   Egy bénáról  hallottunk  az  evangéliumban, aki  harmincnyolc  éve  vár  a
   csodára. A csodára, hogy meggyógyuljon és újra járni tudjon, s a  csodára,
   hogy embertársai közül valaki  megszánja és segítsen  neki. De úgy  tűnik,
   hogy évtizedeken keresztül nem  törődik vele senki,  sem az emberek,  mert
   hiszen nem segít neki senki, sem az Isten, hiszen nem történik vele csoda.
   Egy napon  azonban  belép az  életébe  Jézus,  aki csodát  tesz  vele,  és
   egyetlen szavával meggyógyítja. Ahol az  emberek nem segítenek, ott  segít
   az Isten. A béna  bizonyára nem számított erre.  Ő mindig csak azt  várta,
   hogy jöjjön egy ember, aki segítségére lesz és leviszi a megfelelő  időben
   a vízhez. Úgy gondolta, hogy ez a megoldás a problémájára.
   Ki kellene lépnünk a magunk szűk gondolatvilágából ahhoz, hogy  megértsük,
   Jézus egészen másként  is tud  csodát tenni  velünk, mint  ahogyan mi  azt
   elképzeljük.  Tegyük  félre  az  elvárásainkat  és  az   elképzeléseinket!
   Engedjük, hogy  hozzánk lépjen  Jézus,  és isteni  erejével  meggyógyítson
   minket! Engedjük, hogy Isten irgalma Jézus által megérintsen minket!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram! Fogalmam sincs róla merre tartok. Nem látom az utat magam előtt. Nem
   tudhatom bizonyosan, hol  fog végződni.  Magamat sem  ismerem igazán:  úgy
   gondolom a Te akaratodat követem, ez azonban nem jelenti azt, hogy tényleg
   azt is teszem.  De kívánok Neked  tetszeni és hiszem,  hogy ez a  kívánság
   valóban tetszik Neked.
   S remélem, hogy  mindenben, amit csak  teszek, ez a  vágy vezet.  Remélem,
   sohasem fogok ettől a vágytól függetlenül bármit is tenni és tudom: ha így
   cselekszem, Te a helyes úton fogsz  vezetni még akkor is, ha talán  semmit
   sem tudok róla.
   Azért mindig bízni akarok Benned, még  ha úgy is látszik, hogy  eltévedtem
   és a halál árnyékában járok. Nem  akarok félni, mert Te mindig velem  vagy
   és sohasem  fogod hagyni,  hogy egyedül  szálljak szembe  a rám  leselkedő
   veszedelmekkel. Ámen.
   Thomas Merton
   (Köszönet Tarján Klárinak, aki az imát küldte.)