[Evangelium] 2006-03-25

[evangelium at communio.hu]

   2006. március 25. - Szombat, Urunk születésének hírül adása, Gyümölcsoltó
   Boldogasszony

   Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
   egy  szűzhöz,  aki  jegyese  volt  egy  férfinak,  a  Dávid  házából  való
   Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így  szólt:
   "Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
   asszonynál!"
   Ennek hallatára  Mária zavarba  jött és  gondolkodóba esett,  hogy  miféle
   köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet
   találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s
   Jézusnak fogod  őt nevezni!  Nagy  lesz ő:  a Magasságbeli  Fiának  fogják
   hívni. Az  Úristen neki  adja atyjának,  Dávidnak trónját.  Uralkodni  fog
   Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
   Mária ekkor megkérdezte az  angyalt: "Hogyan történhet  meg ez, amikor  én
   férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: "A Szentlélek száll le
   rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az,  ki
   tőled születik: Isten Fiának fogják  őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet  is
   gyermeket fogant  öregségében,  sőt,  már  a  hatodik  hónapban  van,  bár
   magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen."
   Erre Mária így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem  szavaid
   szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
   Lk 1,26-38

   Elmélkedés:

   Mária, Isten Anyja
   Vajon egy Mária-ünnep vagy egy Jézus-ünnep a mai? - kérdezhetjük  teljesen
   jogosan. Hiszen ha előveszünk liturgiáról szóló szakkönyveket, akkor az Úr
   ünnepei és a Mária ünnepek sorában is megtaláljuk ezt a napot. Ma, március
   25-én, egyrészt Jézust ünnepeljük,  hiszen ez a nap  az Úr születésének  a
   hírüladása, de másrészt beszélhetünk Mária ünnepről is, ahogyan erre  utal
   a Gyümölcsoltó Boldogasszony népies magyar elnevezés.

   Jézus  születésének  hírüladása  az  az  esemény,  amelyre  a  mai   napon
   emlékezünk, s amelyet  az evangéliumban  felolvastunk. Jézus  születésének
   ünnepe  (december  25.  Karácsony)  előtt  kilenc  hónappal  Gábor  angyal
   meghozza a hírt a Názáretben élő Máriának, hogy gyermeke fog születni.  Az
   első pillanatok zavarodottsága  és meglepettsége  után Mária -  ha nem  is
   fogja fel  teljes  mértékben  a  pillanat  jelentőségét  -  megérti  Isten
   szándékát, és igent  mond arra, hogy  ő legyen Isten  Fiának anyja.  Mária
   beleegyezésének pillanatában  a Szentlélek  működésének hatására  megfogan
   méhében a Gyermek. Az ünnep  lényege tehát az, hogy  az angyal és a  Mária
   közti párbeszédet követően megkezdődik Jézus élete Mária méhében, s  ezzel
   lezárul az  ószövetség  időszaka  és  elkezdődik  az  üdvösségtörténet  új
   szakasza. Az  Úr  születésének  hírüladásával, Jézus  foganásával  új  idő
   kezdődik el az emberiség történetében. Erre az új kezdetre utal az a tény,
   hogy egyes  itáliai régiókban,  mint például  Firenze és  Siena  környékén
   egészen az 1400-as  évek végéig március  25-dikét tekintették az  esztendő
   első napjának.  Ahogyan e  nappal  kezdődött az  üdvtörténet  újszövetségi
   korszaka, ugyanúgy e nappal indult az év is.

   A 2000 évvel ezelőtti esemény mélyebb megértéséhez segítséget nyújtanak  a
   mai nap  miséjének szentírási  szövegei.  Az olvasmányban  Izajás  próféta
   jövendölését hallottuk: "Az Úr  maga ad nektek jelet:  íme, a szűz  fogan,
   fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el,  ami annyit jelent: Velünk az  Isten"
   (Iz  7,14).   E   szavak   évszázadokkal  korábban   jövendölik   meg   az
   üdvtörténetnek az idők teljességében bekövetkező egyedülálló eseményét. Ez
   a jövendölés, ez az  ígéret teljesedik be akkor,  amikor a názáreti  leány
   méhében megfogan  Isten Fia.  A szentleckében  pedig Jézusnak  az  Atyához
   intézett szavait  hallhattuk  a  zsidókhoz  írt  levélből:  "Áldozatot  és
   ajándékot nem  kívántál, hanem  emberi testet  alkottál nekem.  Ezért  így
   szóltam: Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat" (Zsid 10,5-7).  Jézus
   engedelmeskedik az  Atyának,  vállalja  küldetését  az  emberek  üdvössége
   érdekében, eljön közénk a világba, hogy felajánlja azt az áldozatot, amely
   megszerzi számunkra a bűnök bocsánatát, az Istennel való  kiengesztelődést
   és beteljesíti  a  megváltást.  Jézus áldozata,  a  kereszthalál  megváltó
   áldozata mérhetetlenül felülmúl minden korábbi, ószövetségi áldozatot.

   Mindezekből világosan  kitűnik  számunkra, hogy  az  egyházi év  egy  igen
   jelentős  Jézus   ünnepéről  van   szó  a   mai  napon.   Ugyanakkor   nem
   feledkezhetünk el arról a tényről sem, hogy Jézus foganásának pillanatában
   válik Mária Jézus anyjává, tehát illő,  hogy róla, mint Isten Anyjáról  is
   szót ejtsük ezen az ünnepen.  Az evangéliumok és az Apostolok  Cselekedeti
   Jézus anyjának  nevezik Máriát.  Ő fogadta  méhébe és  szülte meg  Jézust,
   akiről  hittel  valljuk,  hogy  valóságos  Isten  és  valóságos  ember.  A
   megtestesülés  pillanatában  Mária  nem   marad  passzív,  hanem   aktívan
   beleegyezik az isteni  szándékba és cselekvő  módon elfogadja azt.  Isten,
   amikor végrehajtja  az emberiség  üdvözítésének tettét,  igénybe veszi  az
   embert, megkívánja aktív közreműködését,  felhasználja Máriát, aki  minden
   testi és lelki erejét Isten szolgálatára bocsátja azzal, hogy vállalja  az
   anyaságot. Az anyaság elfogadása az életet és a megváltást szolgálja Mária
   esetében.

   Mária különleges  kiválasztása  és  üdvtörténeti  szerepének  hittel  való
   betöltése  arra  indít  bennünket,  hogy  észrevegyük:  Isten  minket   is
   kiválaszt, nekünk  is feladatot  ad, amelyet  hittel kell  elfogadnunk  és
   elvégeznünk.  Ha  felismerjük  életünkben  a  Mindenható  akaratát,  Mária
   szavaival kell  mondanunk:  "Az  Úr  szolgálója  vagyok,  történjék  velem
   szavaid  szerint!"  (Lk  1,38).  Amikor  tiszta  szívvel  elimádkozzuk   e
   szavakat, átérezhetjük,  hogy  Jézus az  életünk  részévé válik  és  Isten
   megajándékoz bennünket Fiával, Jézussal.

   Amikor ma  Jézus  Anyjával  indulunk  tovább a  hit  útján,  kérjük  az  ő
   közbenjárását és segítségét, hogy hozzá hasonlóan kitartsunk Jézus mellett
   egészen a keresztig és a feltámadásig. Mária mindig ott volt Fia  mellett,
   s amikor a szenvedés  napjaiban és óráiban az  apostolok és a  tanítványok
   félelmükben elmenekültek,  ő  akkor  is  ott állt  a  Golgotán  a  kereszt
   mellett. A keresztről való levétel  után Mária, aki egykor kilenc  hónapon
   át méhében  hordozta  Jézust, édesanyai  ölébe  vette Fia  halott  testét.
   Utolsó szavaival az  Úr az ő  édesanyját, mint az  Egyház és minden  ember
   anyját hagyta  ránk.  "Íme a  te  Anyád" -  mondta  a kereszten  függve  a
   szeretett tanítványnak, Jánosnak, s  szavai nekünk is szólnak.  Tekintsünk
   ma,  Gyümölcsoltó  Boldogasszony  ünnepén  Máriára,  égi  édesanyánkra  és
   közbenjárónkra, aki mindenkor Fiát  nyújtja felénk anyai karjaival.  Jézus
   Krisztus, Isten  Fia és  Mária  fia a  mi  megváltónk, egyedül  benne  van
   üdvösségünk és örök életünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ima Szűz Máriához
   Ha nagyon fáj az élet terhe,
   Ha sok csapás hull reám,
   Elmegyek mindig a templomba
   S Hozzád fordulok Szűzanyám.
   Elsuttogom, feléd tárom,
   Szívem legbensőbb rejtekét,
   Ó szenvedések királynéja,
   Rád gondolok, Hozzád megyek én.
   Szűzanyám tudod, hogy gyermeked vagyok,
   Ó, jöjj gyógyíts, nagyon beteg vagyok.
   Anyám, gyermeked sír, sokat szenved,
   Ugye megszán Szeplőtelen Szíved.
   Anyám tudod harcosod vagyok,
   Ha kell, érted még ma is meghalok.
   Milyen jó lesz Téged a mennyben látni,
   Veled az édes Istent imádni.
   Anyám csodállak, Anyám szeretlek,
   És Te hívogatsz, hogy el ne essek.
   Most göröngyös az út és sok a veszély,
   Ó, bátoríts, s mondd gyermekem ne félj.
   Ha itt gyűlölnek, ha itt megvetnek,
   S kiket szeretek, azok sebeznek.
   Töröld le könnyem s fájó szívem,
   És mondd légy jó gyermekem.
   Szűzanyám ne hagyj el, segíts továbbra is.
   Szűzanyám Tiéd legyen mindenem,
   Múltam, jövőm s jelenem.
   És ha buzgón imádkozom,
   Könnyem lassan megered,
   Érzem Anyám, hogy leszálltál hozzám,
   S megvigasztaltad lelkemet.
   (Köszönet Serendan Gretinek (Arad), aki az imát küldte)