[Evangelium] 2006-03-20

[evangelium at communio.hu]

   2006. március 20. - Hétfő, Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese

   Dávid utódai közül Jákobtól született  József, aki jegyese volt  Máriának,
   Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így  történt:
   Anyja, Mária jegyese  volt Józsefnek. Mielőtt  azonban egybekeltek  volna,
   Mária gyermeket fogant méhében a  Szentlélektől. Férje, József igaz  ember
   volt, nem akarta őt megszégyeníteni.  Ezért úgy határozott, hogy  titokban
   bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és
   így szólt: "József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd  Máriát,
   mert a benne  fogant élet a  Szentlélektől van. Fiad  születik majd,  akit
   Jézusnak nevezel,  mert  ő  váltja  meg  népét  bűneitől!"  Amikor  József
   felébredt álmából,  úgy cselekedett,  amint az  Úr angyala  megparancsolta
   neki.
   Mt 1,16.18-21.24a

   Elmélkedés:

   A mai napon Szent Józsefet, a  Megváltó és a Szent Család őrzőjét  ünnepli
   az Egyház. Az evangéliumból kiderül,  hogy József először értetlenül  áll,
   amikor megtudja, hogy  jegyese, Mária gyermeket  vár. Fél feleségül  venni
   jegyesét egészen  addig, amíg  Isten angyalától  utasítást nem  kap  erre.
   József engedelmeskedik  az isteni  üzenetnek. Ez  egészen konkrétan  abban
   nyilvánult  meg,   hogy  életét   szolgálattá,   áldozattá  tette   és   a
   megtestesülés titkát szolgálta.  Önmagát, egész életét,  munkáját a  Szent
   Családnak szentelte.  A  család  szeretetére  szóló  hivatását  a  Messiás
   gyermek szolgálatába állította, akit atyai gondoskodással szeretett.
   Az éjszakai álomból tehát nem csupán hitvese hivatását tudja meg, hanem  a
   saját feladatát is. Nekünk is észre kell vennünk, meg kell hallanunk Isten
   szavát, amelyet hivatásukkal kapcsolatban intéz hozzánk, s életünket ennek
   fényében kell  alakítanunk. Boldogok  vagyunk, ha  egész életünkkel  Jézus
   Krisztust, az Isten Fiát szolgáljuk!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, Te  szeretsz engem  a  szenvedésben is!  Uram, hiszek  irántam  való
   jóságodban és szeretetedben.  Biztosan tudom, hogy  Te gondoskodsz  rólam.
   Sok  kegyetlenség  van   a  világban.  De   a  világ  minden   természetes
   összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem,  hogy
   Te vagy a világ Ura és Teremtője.  Hiszem, hogy minden a Te kezedben  van,
   minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
   hogy Te  vagy  az  állandó  változásban  az  élet  nyugvópontja,  amelyhez
   tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a  jövőm
   nincs a véletlenre  bízva. Add,  hogy erre mindig  gondoljak, különösen  a
   nehéz és váratlan  helyzetekben! Maradj  mindig velem, hogy  magamat a  Te
   szeretetedben és biztonságodban tudjam! Ámen.
   (Köszönet Hofecker Marikának, aki az imát küldte.)