[Evangelium] 2006-03-19

[evangelium at communio.hu]

   2006. március 19. - Nagyböjt 3. vasárnapja

   Abban az  időben,  mivel  közel  volt a  zsidók  Húsvétja,  Jézus  fölment
   Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és  galambot
   árultak, valamint pénzváltókat,  akik ott ültek.  Ekkor kötelekből  ostort
   font, és kikergette mindnyájukat  a templomból, ugyanígy  a juhokat és  az
   ökröket  is,  a   pénzváltók  pénzét  pedig   szétszórta.  Az   asztalokat
   felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: "Vigyétek innét ezeket,  ne
   tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!"  Tanítványainak eszébe jutott,  hogy
   írva van: "Emészt a házadért való buzgóság."
   A zsidók  erre  így  szóltak:  "Miféle  csodajelet  mutatsz,  hogy  ezeket
   teszed?" Jézus  azt válaszolta:  "Romboljátok le  ezt a  templomot, és  én
   három nap alatt fölépítem!" A zsidók azt felelték: "Negyvenhat  esztendeig
   épült ez  a templom,  és te  három  nap alatt  fölépíted azt?"  Ő  azonban
   testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból,  tanítványainak
   eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És
   amíg (Jézus)  a  Húsvét ünnepén  Jeruzsálemben  volt, sokan  hittek  az  ő
   nevében, mert látták  csodáit, amelyeket  tett. Jézus  azonban nem  bízott
   bennük, mert  ismerte  mindnyájukat, és  nem  szorult rá,  hogy  bárki  is
   tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
   Jn 2,13-25

   Elmélkedés:

   Élő kövek
   A nagyböjti  idő 3.  vasárnapján  a jeruzsálemi  templom  megtisztításáról
   hallottunk az  evangéliumban. Jézus  ostorral kiűzi  a kereskedőket  és  a
   pénzváltókat, akik  az Isten  házát, az  ő Atyjának  házát  vásárcsarnokká
   tették.  János  evangélista  a  történetet  Jézus  nyilvános   működésének
   kezdetére teszi, közvetlenül a kánai  menyegző után, amikor Jézus a  vizet
   borrá változtatta.  Máté,  Márk  és Lukács  evangéliumában  viszont  Jézus
   működésének  a  végén,  a   jeruzsálemi  bevonulást  követően  történt   a
   kereskedők kiűzése a templomból. A három evangélista szerint ez volt az az
   esemény, amely  kiváltotta  a  zsidók végső  ellenségeskedését,  s  emiatt
   határozták el, hogy  elfogják és megölik  Jézust. Mivel János  evangélista
   Lázár feltámasztásával indokolja az elfogást, ezért inkább korábbra  teszi
   az eseményt, de a szentírástudósok egyetértenek abban, hogy inkább a Jézus
   elfogása előtti napokban  történhetett mindez, ahogyan  ezt az első  három
   evangéliumban olvashatjuk.

   A kereskedők kiűzése a templomból  első pillanatra talán csak annyit  mond
   számunkra, hogy Jézus elég látványosan nagy botrányt csap.  Felindulásának
   senki sem mer  ellenállni, a  kereskedők és pénzváltók  szó nélkül  tűrik,
   hogy Jézus megszüntesse az üzletelést, s ellenszegülés nélkül elhagyják  a
   szent helyet. A történet azonban itt  nem ér véget, hanem mindezt látva  a
   zsidók jelet követelnek Jézustól. Erre mondja Ő azt, hogy "Romboljátok  le
   ezt a templomot, és én három nap  alatt fölépítem!" (Jn 2,19), s aztán  az
   evangélista hozzáteszi  még,  hogy  a  kérdezők  nem  értették  meg  Jézus
   szavait, mert  ő  valójában nem  a  kőből épült  templomról,  hanem  saját
   testének templomáról beszélt, utalva  ezzel feltámadására, amely a  halála
   utáni harmadik napon fog megtörténni.

   Itt érkeztünk  el a  történet  igazi jelentőségéhez  és  mondanivalójához:
   Isten üdvözítő  ígéretének a  beteljesedéséhez,  amelynek a  feltámadás  a
   legnagyobb bizonyítéka.  Isten  egykor  szövetséget  kötött  a  választott
   néppel, ígéretet  tett nekik,  hogy a  hit nagy  zarándokútját  végigjárva
   elnyerik azt  az  országot, amelyet  Isten  nekik készített.  A  szövetség
   jeleként és  az  ígéret pecsétjeként  Isten  törvényt adott  a  választott
   népnek,  szívükbe   írta   a  Tízparancsolat   törvényeit,   amelyről   az
   olvasmányban hallottunk.  Amikor az  ember szabadon  válaszol az  Istentől
   kapott törvényekre,  akkor  tulajdonképpen  az  élet  és  a  halál  között
   választ. A törvény olyan útmutató  jel volt az ószövetségi időkben,  amely
   "az élet útját"  mutatta az  emberek számára,  s amely  azt jelezte,  hogy
   Isten az ő népével van. A jeruzsálemi templom pedig, amely Isten lakóhelye
   volt, szintén azt jelezte,  hogy Isten népe  körében lakik, egészen  közel
   van az emberekhez.

   Az újszövetségi időkben már  ennél sokkal többről van  szó. Az igazi  jel,
   amely az  Atya emberek  iránti hűségét  és szeretetét  igazolja, és  amely
   beteljesíti az  üdvösség művét,  nem egy  épület lebontása  és  felépítése
   lesz, hanem  Jézus halála  a  Golgota keresztjén  és  az ő  feltámadása  a
   halálból harmadnapon. Jézus kereszthalála és feltámadása, a kereszt és  az
   üres sír, nem választható el egymástól. Mindkettő hitet ébreszt abban, aki
   látja, s  elindít a  tanúságtétel útján.  Az imént  hallott  szentleckében
   Szent Pál apostol a következőket mondta: "A zsidók csodajeleket  kívánnak,
   a görögök  bölcsességet követelnek,  mi azonban  a megfeszített  Krisztust
   hirdetjük" (1Kor 1,22-23). És ehhez hozzátehetjük, hogy azt a megfeszített
   Krisztust hirdetjük, akit az Atya feltámasztott a halálból.

   A jubileumi év során, 2000. márciusában II. János Pál pápa elzarándokolt a
   Szentföldre. Ellátogatott az  üdvösségtörténet szent helyeire,  Názáretbe,
   az Angyali  Üdvözlet  Bazilikába,  volt  Betlehemben,  Jézus  születésének
   helyén, elment  a  Jordán  folyóhoz,  ahol  János  megkeresztelte  Jézust,
   felment a Boldogságok Hegyére és ellátogatott Jeruzsálembe, ahol az Utolsó
   Vacsora termében, az  Oltáriszentség alapításának  helyszínén mutatott  be
   szentmisét. A pápa szentföldi látogatásának utolsó állomása a  jeruzsálemi
   Szent Sír-templom volt, ahová éppen ezen a napon, Nagyböjt 3.  vasárnapján
   jutott el. Magától  értetődő, hogy  ebben a templomban,  amely Jézus  üres
   sírja fölé épült, prédikációjában  a feltámadásról beszélt, amelynek  néma
   tanúja 2000 év óta ez az üres sír. A Szentatya a következőket mondta:  "Az
   új évezred hajnalán  a keresztények a  Feltámadott Jézus Krisztus  mindent
   újjáalkotó dicsőséges  hatalmába vetett  szilárd bizalommal  tekintenek  a
   jövőbe. Ő az, aki minden teremtményt megszabadít az esendőség  rabságából.
   Föltámadásával megnyitja  az utat  a nyolcadik  nap, a  vasárnap  nyugalma
   felé, amikor  az emberiség  zarándoklata célba  ér, és  Isten lesz  minden
   mindenben.  Itt  újra  halljuk  az  Úr  tanítványaihoz  intézett  szavait:
   Bízzatok, én legyőztem a világot".

   Nagyböjti utunkon lélekben most mi is elzarándokolunk a Szentföldre, s mai
   napon lélekben megérkezünk Jeruzsálembe. Két  hét múlva hallani fogjuk  az
   evangéliumban,  hogy  Jézus   a  templomban   tanít,  majd   Virágvasárnap
   dicsőséges bevonulására fogunk emlékezni.  A Nagyhéten végigjárjuk vele  a
   szenvedés útját az Utolsó vacsora  termétől a Golgotáig, s  Húsvétvasárnap
   mi is a  sírhoz sietünk majd  az asszonyokkal és  az apostolokkal.  Miután
   találkozunk a  Feltámadottal,  elindulunk,  hogy hirdessük  a  világban  a
   megfeszített Krisztust és tanúságot tegyünk feltámadásáról.

   Nagyböjti  készületünknek  az  a  célja,  hogy  Húsvétkor  találkozzunk  a
   feltámadt Krisztussal, az élő kővel, "akit az építők félredobtak, de Isten
   mégis szegletkővé  tett" (Mt  21,42;  Mk 12,10;  Lk 20,17).  A  feltámadás
   tanúiként és a megfeszített Krisztus evangéliumának hirdetőiként nekünk is
   élő  kövekként  kell  kapcsolódnunk  Jézushoz,  és  beépülnünk  az  Egyház
   közösségébe. Tekintsünk  bizalommal  a  jövő  felé  és  folytassuk  bátran
   nagyböjti utunkat,  hogy  a  Húsvéti  találkozást  követően  a  feltámadás
   tanúiként  indulhassunk  tovább  a  megfeszített  és  feltámadt  Krisztust
   hirdetve a világban!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istennek Igéje, én Uram taníts meg arra,
   hogy nagylelkű legyek:
   hogy úgy szolgáljak, mint megérdemled,
   adjak számolgatás nélkül,
   harcoljak, nem törődve a sebekkel,
   dolgozzak, nem keresve pihenést,
   teljesen megfeledkezve magamról,
   nem várva más jutalmat,
   mint hogy tudom: akaratodat teljesítem.
   (Köszönet Szegheő Laurának, aki az imát küldte.)