[Evangelium] 2006-03-18

[evangelium at communio.hu]

   2006. március 18. - Szombat

   Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
   A farizeusok  és  az  írástudók  méltatlankodtak  miatta.  "Ez  szóba  áll
   bűnösökkel, sőt  eszik  is  velük"  -  mondták.  Jézus  erre  a  következő
   példabeszédet mondta nekik:
   "Egy embernek  két fia  volt.  A fiatalabbik  egyszer így  szóit  apjához:
   Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta  köztük
   vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és  elment
   egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát.  Amikor
   mindenét elpazarolta,  az  országban nagy  éhínség  támadt, s  ő  maga  is
   nélkülözni kezdett. Erre  elment és  elszegődött egy  ottani gazdához.  Az
   kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
   gyomrát a sertések eledelével, de még  abból sem adtak neki. Ekkor  magába
   szállt: Atyám házában hány napszámos  bővelkedik kenyérben - mondta -,  én
   meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki;  Atyám,
   vétkeztem az  ég ellen  és  teellened. Arra  már  nem vagyok  méltó,  hogy
   fiadnak nevezz, csak  béreseid közé fogadj  be. Azonnal útra  is kelt,  és
   visszatért atyjához. Atyja  már messziről  meglátta, és  megesett rajta  a
   szíve.  Eléje  sietett,  nyakába  borult,  és  megcsókolta.  Ekkor  a  fiú
   megszólalt: "Atyám,  vétkeztem az  ég  ellen és  teellened. Arra  már  nem
   vagyok méltó,  hogy  fiadnak  nevezz."  Az  atya  odaszólt  a  szolgáknak:
   "Hozzátok hamar  a legdrágább  ruhát, és  adjátok rá.  Húzzatok gyűrűt  az
   ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
   Együnk és vigadjunk, hisz  fiam halott volt és  életre kelt, elveszett  és
   megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
   Az idősebbik  fiú  kint volt  a  mezőn. Amikor  hazatérőben  közeledett  a
   házhoz, meghallotta a zeneszót és a  táncot. Szólt az egyik szolgának,  és
   megkérdezte: Mi történt? Megjött  az öcséd, és  atyád levágatta a  hizlalt
   borjút, mivel  épségben  visszakapta  őt  -  felelte  a  szolga.  Erre  az
   idősebbik fiú megharagudott, és nem  akart bemenni. Ezért atyja kijött  és
   kérlelni kezdte.  De  ő szemére  vetette  atyjának: Látod,  én  annyi  éve
   szolgálok neked, és egyszer sem szegtem  meg parancsodat. És te nekem  még
   egy gödölyét sem adtál  soha, hogy mulathassak  egyet a barátaimmal.  Most
   pedig, hogy ez a te fiad,  aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta,  megjött,
   hizlalt borjút vágattál le neki.
   Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.  De
   most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
   most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
   Lk 15,1-3.11-32

   Elmélkedés:

   A tékozló  fiúról  és  az  irgalmas atyáról  szóló  példabeszéd  az  egyik
   legismertebb bibliai  elbeszélés. Amikor  újra és  újra elolvassuk  ezt  a
   történetet, bizonyára  észrevesszük, hogy  mi vagyunk  ez a  tékozló  fiú.
   Időnként megszédít bennünket  a kísértés,  hogy elhagyjuk az  Atyát és  az
   atyai házat, és Istentől teljesen függetlenül éljünk. Magabiztosságunk  és
   az önmegvalósítás hamis vágya bukáshoz vezet, elveszítjük önbecsülésünket.
   Amikor aztán  lelkileg  kifosztva felébred  bennünk  az atyai  ház  iránti
   honvágy, mert már nem bírjuk tovább elviselni annak szégyenét, hogy emberi
   méltóságunkat   szinte    teljesen   elveszítettük,    elindulunk,    hogy
   visszatérjünk  Atyánkhoz.  Micsoda   bátorság  kell   ehhez!  Vajon   mire
   számíthatunk?  Milyen   fogadtatás   vár   bennünket?   Mit   fog   szólni
   visszatérésünkhöz az  Atya,  akit  megtagadtunk,  s  akinek  a  szeretetét
   visszautasítottuk távozásunkkal?
   Az igazi  meglepetés a  megérkezéskor  fogad bennünket.  Isten  megbocsát,
   elfelejti és a  szentgyónásban eltörli  vétkeinket, visszaadja  elvesztett
   emberi méltóságunkat, és  újra a  fiává fogad bennünket.  A nagyböjt  arra
   indít minket, hogy hagyjuk el  a tékozlás bűnös útját, legyen  bátorságunk
   visszaindulni az Atyához, aki megbocsátó irgalommal vár ránk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ima a hazáért
   Isten, aki  csodálatos  bölcsességgel  kormányozod a  világot,  fogadd  el
   hazánkért eléd terjesztett könyörgésünket. Add, hogy a vezetők bölcsessége
   és  az  alattvalók  hűséges  helytállása  folytán  erősödjék  köztünk   az
   egyetértés és az igazságosság, szüntelenül  virágozzék a béke és a  jólét.
   Ámen.
   (Köszönet Dr. Raátz Elemérnek, aki az imát küldte.)

   Idén szombatonként, így a mai nap  imájával is a Magyar Katolikus  Püspöki
   Konferencia által  a  2006-os  esztendőre  meghirdetett  Nemzeti  imaévhez
   kapcsolódunk magyar nemzetünk lelki megújulásáért imádkozva.
   [1]Nemzeti imaév 2006.


References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/imaev2006.html