[Evangelium] 2006-03-14

[evangelium at communio.hu]

   2006. március 14. - Kedd

   Egy alkalommal  Jézus  e szavakkal  fordult  a néphez  és  tanítványaihoz:
   "Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg  és
   tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
   elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára,
   de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért
   teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és
   köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
   ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek
   köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák
   őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti
   pedig mindnyájan  testvérek  vagytok.  De atyának  se  hívjatok  senkit  a
   földön, mert  egy a  ti Atyátok,  a mennyei.  És tanítónak  se  hívassátok
   magatokat, hisz egy a ti  tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek,
   az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és
   aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
   Mt 23,1-12

   Elmélkedés:

   A  farizeusok  és  írástudók  tanításáról  szólva  Jézus  azt  mondja   az
   embereknek, hogy  tartsanak  meg  mindent, de  tetteiket  ne  kövessék.  A
   tanítás ugyanis a mózesi Törvényen  alapult, amely Istentől származott  és
   jó volt, de a farizeusok sokszor nem tartották be. Jézus azért  fogalmazza
   meg  ezt  a  vádat  ellenük,  mert  szóbeli  tanításuk  nem  egyezett  meg
   gyakorlati tetteikkel.
   A nagyböjti időben különösen is kell figyelnünk arra, hogy  vallásosságunk
   ne legyen csupán elméleti vagy felszínes. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy
   szorgalmasan tanulmányozzuk  és elfogadjuk  Jézus tanítását,  hanem  egész
   életünket  ennek  a  tanításnak  kell   áthatnia.  A  megtérés  mindig   a
   gondolkodásmódunk, az életformánk gyakorlati megváltoztatását jelenti,  és
   azt, hogy összhangban legyen  a kettő. Az  embereket meg lehet  téveszteni
   külső  cselekedeteinkkel,  de  Istent   nem.  Ő  pontosan  ismeri   szívük
   szándékait, s jól tudja, hogy mi áll tetteink mögött. Ne az emberek, hanem
   elsősorban Isten tetszését keressük jócselekedeteinkkel!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   4. zsoltár/2.
   Bár haragusztok, többé ne vetkezzetek!
   Szálljatok magatokba szívből,
   nyugovóra térve teremtsetek csendet.
   Igaz áldozatot hozzatok,
   és bízzatok az Úrban!
   Azt mondják sokan: Ki részesít jóban minket?
   Ragyogtasd ránk, Uram, arcod fényességét!
   Szívembe nagyobb örömet öntöttél,
   mint azoknak, akik dúskálnak búzában meg borban!
   Alig térek nyugovóra, békében elalszom,
   mert biztonságot egyedül te adsz nekem, Uram.