[Evangelium] 2006-03-10

[evangelium at communio.hu]

   2006. március 10. - Péntek

   A hegyi beszédben  Jézus így  szólt tanítványaihoz: Ha  igaz voltotok  nem
   múlja felül az írástudókét és a  farizeusokét, nem juthattok be a  mennyek
   országába. Hallottátok, hogy a  régieknek ezt mondták:  "Ne ölj!" Aki  öl,
   méltó az ítéletre. Én  viszont azt mondom nektek,  hogy méltó az  ítéletre
   mindaz,  aki  haragszik  testvérére.  Aki  azt  mondja  testvérének:   "Te
   esztelen!",  méltó  a  főtanács  ítéletére.  Aki  pedig  azt  mondja:  "Te
   istentelen!", méltó  a  kárhozat  tüzére. Ha  tehát  ajándékot  akarsz  az
   oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami  panasza
   van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki
   testvéreddel.  Csak  azután  térj   vissza,  hogy  bemutasd   áldozatodat!
   Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor  még úton vagy vele,  nehogy
   átadjon a bírónak,  a bíró pedig  a börtönőrnek, és  a börtönbe  vessenek.
   Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg  nem
   fizeted.
   Mt 5,20-26

   Elmélkedés:

   Jézus újnak  nevezi  törvényét,  de  ez nem  jelenti  azt,  hogy  teljesen
   megszünteti  az  ószövetségi  törvényeket.  Inkább  arról  van  szó,  hogy
   elmélyíti azokat abban  az értelemben, hogy  visszamegy az eredeti  isteni
   szándékra. A farizeusi törvénymagyarázatok ugyanis sokszor eltértek ettől.
   Jézus törvényértelmezése sosem az erkölcsi lazaság irányába megy el, hanem
   kijavítja  azokat  a  helytelen  magyarázatokat,  amelyek  hol  lehetetlen
   terheket raktak az emberekre, hol pedig megengedték a könnyelműséget.
   Az isteni törvényeket komolyan kell vennünk, mert azok mögött mindig az  a
   szándék húzódik meg, amely az emberek üdvösségét akarja szolgálni. Ha  ezt
   belátjuk, akkor nem fogjuk teherként értelmezni a parancsokat, hanem saját
   üdvösségünkért szabadon vállaljuk majd azok megtartását. A törvények Isten
   akarata szerinti megtartása  azt jelzi,  hogy az  igaz életre  törekszünk,
   amelyet mind  Istennel, mind  az embertársainkkal  való kapcsolatban  kell
   megélnünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Komlósi Jánosné: Egy szebb tavasz felé

   Én nem a lármás örömökre vágyom,
   a csend is annyi szépséget takar.
   A boldogságot megérzi az ember,
   ha hisz, remél, szeret - és akar!

   De az akaratunk sokszor olyan gyenge,
   szívünkre hull a dermesztő jég.
   Hiába törnek nagyra álmaink,
   aranyeső ágát is tördeli a szél.

   A jóság magvát hiába hintjük széjjel,
   hiába szökken virágba a mag.
   Ha megnemértés vihara tépi le a szirmot,
   s nyomába a tépett száron csak tüske marad.

   S a tüske akaratlan sebez és vérez,
   szeretettel már senki nem nyúl felé.
   Pedig gyökere él - a tüske is érez,
   de ágai hiába nyúlnak egy szebb tavasz felé.

   [1]Keresztút a nemzeti imaévben - 2006.


References

   Visible links
   1. http://plebania.net/hirek/?op=view&hid=6905