[Evangelium] 2006-03-06

[evangelium at communio.hu]

   2006. március 6. - Hétfő

   Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az
   Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és  helyet
   foglal dicsőséges trónusán,  akkor minden nemzet  összesereglik előtte,  ő
   pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a
   kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.  Azután
   a király így szól a jobbján állókhoz: "Jöjjetek, Atyám áldottai,  vegyétek
   birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és
   ti ennem adtatok; szomjas voltam, és  ti innom adtatok; idegen voltam,  és
   ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és  ti
   fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!"
   Erre megkérdezik tőle az igazak:  "Uram, mikor láttunk téged éhezni,  hogy
   enni adtunk volna  neked, vagy  szomjazni, hogy inni  adtunk volna?  Mikor
   láttunk  idegenként,  hogy  befogadtunk   volna,  vagy  ruhátlanul,   hogy
   betakartunk volna  téged?  Mikor  láttunk  betegen  vagy  börtönben,  hogy
   meglátogattunk volna?" Akkor a király  így felel: "Bizony, mondom  nektek:
   Amit e legkisebb  testvéreim közül  eggyel is  tettetek, velem  tettétek!"
   Ezután a balján állókhoz szól: "Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az  örök
   tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és  nem
   adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és
   nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam  és
   börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!"
   Erre ők is megkérdezik: "Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy  szomjazni,
   idegenként vagy  ruhátlanul, betegen  vagy börtönben,  és nem  siettünk  a
   segítségedre?" Ő pedig ezt feleli majd nekik: "Bizony, mondom nektek: Amit
   e legkisebbek egyikével nem tettetek,  velem nem tettétek!" Ezek akkor  az
   örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
   Mt 25,31-46

   Elmélkedés:

   A végső  ítéletről  szóló mai  evangéliumi  részben arról  van  szó,  hogy
   egyesek az embertársaiknak nyújtott irgalmas tetteik jutalmaként  elnyerik
   az üdvösséget, míg mások, akik  nem ismerték fel a szükséget  szenvedőkben
   Krisztust és  elmulasztották a  segítségnyújtást, nem  jutnak be  az  örök
   életre.
   A katolikus egyház liturgikus rendje azért tárja elénk most, a Nagyböjtben
   ezt a szakaszt, mert emlékeztetni akar bennünket arra, hogy ez az  időszak
   nem csupán  a böjtölésről,  az önmegtagadásról  és a  lemondásokról  szól,
   hanem arról  is,  hogy  gyakorolnunk  kell  a  felebaráti  szeretetet.  Az
   alamizsna adás és az alamizsnálkodás ugyan régies kifejezésnek tűnnek,  de
   ma is időszerű cselekedet. Nem csupán sajnálatból való adakozás ez,  hanem
   vallásos cselekedet, amely a szegényben és a rászorulóban magát  Krisztust
   látja meg,  s amely  mindig nagylelkű  és tapintatos.  A szegények  iránti
   rokonszenvünk  és  segítőkészségünk  gyakorlati  megnyilvánulása  ez.   Az
   alamizsnálkodást Jézus  az  imádság és  a  böjt mellett  a  vallásos  élet
   harmadik pillérének nevezi (Mt 6,1-18), amelyet önzetlenül, sosem kérkedve
   vagy  hivalkodva  az   emberek  előtt,  és   viszonzást  nem  várva   kell
   gyakorolnunk.
   A nagyböjti időben talán ne menjünk el minden koldus mellett üres  kézzel.
   Vagy próbáljunk  meg  olyan  valakinek  segíteni,  aki  valóban  rászorul.
   Adományunk Krisztusnak adjuk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   50. zsoltár/1.
   Könyörülj rajtam, Istenem,
   szerető jóságod szerint,
   és minthogy mérhetetlen a te irgalmad,
   gonoszságomat töröld le rólam!
   Mosd le bűnömet teljesen,
   és vétkemtől tisztíts meg engem!
   Gonoszságomat belátom,
   bűnöm előttem lebeg szüntelen.
   Egyedül csak ellened vetkeztem,
   ami színed előtt gonosz, olyat tettem.
   Te feddhetetlen vagy döntéseidben,
   és igazságos, amikor ítélsz.
   íme, én bűnben születtem,
   anyám már vétekben fogant engem.
   Te pedig a szívben élő hűséget kedveled,
   és kinyilatkoztattad nekem bölcsességed titkait.
   Hints meg izsóppal, és tiszta leszek,
   moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó!
   Add, hogy vidámságot és örömet halljak,
   hadd örvendezzenek megtört csontjaim!

   [1]Keresztút a nemzeti imaévben - 2006.


References

   Visible links
   1. http://plebania.net/hirek/?op=view&hid=6905