[Evangelium] 2006-02-22

[evangelium at communio.hu]

   2006. február 22. - Szerda, Szent Péter apostol székfoglalása

   Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,  megkérdezte
   tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt  válaszolták:
   "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van,  aki Illésnek, mások Jeremiásnak  vagy
   valamelyik prófétának."
   Ő tovább  kérdezte  őket: "Hát  ti,  kinek tartotok  engem?"  Simon  Péter
   válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az  élő Isten Fia." Erre Jézus azt  mondta
   neki:  "Boldog  vagy,  Simon,  Jónás  fia,  mert  nem  a  test  és  a  vér
   nyilatkoztatta ki  ezt neked,  hanem  az én  mennyei Atyám.  Ezért  mondom
   neked, hogy te Péter vagy,  és én erre a  sziklára építem Egyházamat, s  a
   pokol kapui  nem  vesznek erőt  rajta.  Neked adom  a  mennyek  országának
   kulcsait. Amit megkötsz a  földön, meg lesz kötve  a mennyben is, és  amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
   Mk 16,13-19

   Elmélkedés:

   Szent Péter apostol  székfoglalásának ünnepe az  Egyház egységét  jeleníti
   meg.  Annak  az  Egyháznak  az  egységét,  amelyet  maga  Jézus   Krisztus
   alapított, s amelynek vezetését elsőként  Péter apostolra bízta. Péter  és
   az ő  utódai, a  római  pápák mindenkor  Krisztusnak,  a Jó  Pásztornak  a
   példája  szerint  vezették  Isten  rájuk  bízott  nyáját,  mindenkor  arra
   törekedve, hogy megőrizzék Isten népének egységét.
   A történelem  folyamán az  Egyház számára  talán a  szakadások, az  egység
   sérülése jelentették a legfájdalmasabb sebeket.  De talán éppen a  hitbeni
   egységre való  törekvés és  a szeretetbeni  egység megvalósulása  lehet  a
   leghitelesebb jel korunkban a világ számára, hogy Egyházunkban  felismerje
   azt a közösséget, amelyet napjainkban is maga Krisztus éltet.
   Ez  a  Krisztusra  alapozott  belső  egység  valóban  hitelessé  teszi  az
   Evangélium hirdetését, amely Krisztus  földi helytartójának, a pápának,  a
   vele egységben lévő püspököknek  és az ő munkatársainak,  a papoknak és  a
   szerzeteseknek, valamint a világi híveknek is feladata. (his)



   Imádság:

   7. zsoltár/2.
   Ítélj meg, Uram, igazságom szerint, szívem teljes ártatlansága szerint!
   Legyen már vége a bűnös gazságának, s erősítsd meg az igazat,
   szívek-vesék vizsgálója, igazságos Isten!
   Oltalmamat én Istennél találom: megmenti ő a tiszta szívűt.
   Isten igaz bíró, szörnyű haragjától naponta félni kell.
   Lám, az ellenség kardját köszörüli, megfeszíti íját, és céloz vele.
   De fegyvere őt magát teríti le, a tüzes nyilak, melyeket készített.
   íme, rosszakarat fogamzik meg benne,
   nyomorúságot hordoz, és bűnt hoz a világra.
   Gödröt ás, jó mélyet, ám vermébe maga esik bele.
   Gonoszsága visszahull fejére, gazsága saját nyakába szakad.
   Igazsága miatt dicsérem az Urat, zsoltárt zengek a Fölséges nevének.