[Evangelium] 2006-02-20

[evangelium at communio.hu]

   2006. február 20. - Hétfő

   Amikor a színeváltozás  hegyéről Jézus  visszatért tanítványaihoz,  látta,
   hogy nagy tömeg tolong körülöttük,  és írástudók vitatkoznak velük.  Amint
   az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe  siettek
   és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: "Miről vitatkoztok  velük?"
   Valaki a  tömegből így  felelt neki:  "Mester! Elhoztam  hozzád a  fiamat.
   Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti,
   földhöz vágja. Habzik  a szája,  fogait csikorgatja  és megmerevedik.  Már
   kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták."
   Jézus így válaszolt: "Ó, hitetlen  nemzedék! Meddig maradjak még  veletek?
   Meddig tűrjelek titeket?  Vezessétek hozzám a  gyermeket!" Erre  odavitték
   hozzá. Mihelyt a  gonosz lélek meglátta  Jézust, tüstént elkezdte  ide-oda
   rángatni a fiút,  az pedig a  földre zuhant, és  habzó szájjal  vonaglott.
   Jézus megkérdezte  a fiú  apját: "Mióta  szenved ebben  a bajban?"  Ő  azt
   felelte:  "Gyermekkora  óta.  A  gonosz  lélek  gyakran  tűzbe  és   vízbe
   taszította, hogy elpusztítsa.  Ha valamit  tehetsz, szánj  meg minket,  és
   segíts rajtunk!"  Jézus  így  felelt neki:  "Ha  valamit  tehetsz?  Minden
   lehetséges annak, aki hisz!" Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: "Hiszek,
   Uram, segíts az én hitetlenségemen!"
   Amikor Jézus  látta, hogy  egyre nagyobb  tömeg verődik  össze, ezekkel  a
   szavakkal parancsolt rá a  tisztátalan lélekre: "Te  néma és süket  lélek!
   Parancsolom neked, menj ki belőle, és  soha vissza ne térj belé!" Erre  (a
   gonosz lélek) összevissza  rángatta a  fiút, és  hangos kiáltással  kiment
   belőle. A  fiú  olyan  lett,  mint a  halott.  Többen  meg  is  jegyezték:
   "Meghalt!" Jézus azonban megragadta kezét,  és felsegítette. A fiú  talpra
   állt. Amikor  azután  Jézus  hazaérkezett,  és  egymás  között  voltak,  a
   tanítványok megkérdezték: "Mi  miért nem tudtuk  kiűzni a gonosz  lelket?"
   Jézus így  felelt: "Ezt  a  fajtát semmi  mással  nem lehet  kiűzni,  csak
   imádsággal és böjtöléssel."
   Mk 9,14-29

   Elmélkedés:

   Miközben Jézus a hegyen  tartózkodott három apostolával, többi  tanítványa
   azzal próbálkozott, hogy egy fiúból  kiűzzék a gonosz lelket. Ami  azonban
   Jézusnak korábban többször is sikerült, az apostoloknak nem. A történteket
   az apa meséli el Jézusnak, s kéri segítségét. Jézus válaszából úgy  tűnik,
   hogy a hitetlenséget jelöli meg a  sikertelenség okaként, bár ez inkább  a
   tömegeknek szól és nem az apostoloknak. Miután az apa kifejezi hitét, azaz
   kinyilvánítja, hogy  hisz  abban, hogy  Jézus  képes csodát  tenni  isteni
   erejével, megtörténik a gyógyulás.
   Mivel az  apostolok korábban  megbízást kaptak  Jézustól a  gonosz  lelkek
   kiűzésére és ezen e területet  sikereik is voltak, ezért jogosan  lepődnek
   meg saját tehetetlenségükön és kérdezik  meg Mesterüktől, hogy most  miért
   nem tudtak  gyógyítani?  Jézus  válasza azt  sugallja,  hogy  a  gyógyítás
   feltétele az  isteni hatalomra  való  teljes és  feltétlen  ráhagyatkozás,
   amelyet az  imádság jelképez.  A  csoda tehát  nem az  emberi  erőfeszítés
   eredménye, hanem  mindig Isten  teszi. Ha  imádságainkban képesek  vagyunk
   teljesen Istenre hagyatkozni, megtapasztalhatjuk Isten csodáit. (his)



   Imádság:

   Ima a lelkiatyáért
   Jézusom, ki mint lelkünk jó pásztora az Oltáriszentségben köztünk lakozol,
   áraszd oltárodról kegyelmed bő sugarát a mi lelkiatyánkra. Add meg neki  a
   kegyelmeket, melyekre szüksége van, hogy gonddal virrasszon  pártfogoltjai
   felett, kiket a Szentlélek kegyelme bízott reá. Áldd meg őt, midőn  szívét
   imában Hozzád emeli, midőn szent igéidet hirdeti, s midőn papi hivatásában
   a halhatatlan lelkek  javán fárad. Add,  hogy a Te  szent Szíved  szerinti
   lelkipásztor legyen, aki egyedül csak  Neked és szent hivatásának él.  Adj
   szavainak súlyt  és  erőt,  hogy  mindenkit  megnyerjen  Neked  és  Hozzád
   vezessen, s majd  ha Te  eljössz ítélni pásztort  és nyájat,  akkor mi  és
   minél többen az ő öröme és dicsősége lehessünk, s vele együtt az örök élet
   hervadhatatlan koronáját elérhessük. Ámen
   (Köszönet Len Évának, aki az imát küldte.)