[Evangelium] 2006-02-15

[evangelium at communio.hu]

   2006. február 15. - Szerda

   Jézus és tanítványai  egy alkalommal Betszaidába  érkeztek. Ott egy  vakot
   vezettek hozzá, és  kérték, hogy érintse  meg. Ő kézen  fogva kivezette  a
   vakot a faluból. Aztán nyállal  megnedvesítette szemét, rátette kezét,  és
   megkérdezte: "Látsz-e  valamit?" Az  fölnézett, és  így szólt:  "Látom  az
   embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának." Erre ismét rátette kezét  a
   vak szemére.  Most már  tisztán kezdett  látni, és  úgy meggyógyult,  hogy
   élesen látott  mindent.  Ezután  hazaküldte,  és  meghagyta  neki:  "Erről
   senkinek se beszélj a faluban!"
   Mk 8,22-26

   Elmélkedés:

   Márk két olyan  történetről is beszámol  evangéliumában, amikor Jézus  vak
   ember adja vissza a  látását. Az első a  betszaidai vak meggyógyítása  (Mk
   8,22-26), amelyről ma olvastunk, a másik pedig a jerikói vak meggyógyítása
   (Mk 10,46-52). A két  történet főbb elemei  sokban különböznek. A  jerikói
   vak esetében a világtalant, aki hangosan kéri Jézus segítségét, az emberek
   inkább távol  akarják  tartani a  Mestertől.  A csoda,  amely  a  történet
   szerint a vak hitének a jutalma, mindenki szeme láttára történik. Jézus  a
   szavával gyógyítja  meg,  azonnal  visszanyeri látását  és  követni  kezdi
   gyógyítóját.
   A betszaidai vak esetében  az emberek vezetik Jézushoz  az embert, akit  ő
   kivezet a  faluból, hogy  senki se  lássa  őket. A  vak hite  nem  játszik
   szerepet a csodánál.  Nem csupán  szavakkal történik  a gyógyulást,  hanem
   Jézus rátette  kezét. A  vak nem  azonnal, hanem  csak fokozatosan  nyerte
   vissza látását és nem indul el Jézus nyomában.
   Az elbeszélések  a  hit  különböző útjait  jelképezik  számunkra.  Más-más
   utakon juthatunk el az igazság megismeréséhez és az Istenben való  hithez.
   De ezen az úton mindig Jézus vezet bennünket! (his)



   Imádság:

   Úr Jézus,  segíts megértenünk,  hogy csak  saját magunk  és önző  vágyaink
   gyakori halála vezethet  el minket  a teljesebb élethez;  hiszen ha  Veled
   együtt nem halunk meg, akkor Veled együtt föl sem támadhatunk.
   Calcuttai Teréz anya