[Evangelium] 2006-02-13

[evangelium at communio.hu]

   2006. február 13. - Hétfő

   Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi
   jelet  kértek  tőle,  mert  próbára   akarták  tenni.  Ő  lelke   mélyéből
   felsóhajtott, és így szólt: "Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom
   nektek: ez  a nemzedék  nem kap  semmiféle jelet."  Ezzel otthagyta  őket.
   Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
   Mk 8,11-13

   Elmélkedés:

   Nem csupán a tanítást hallgatni  vágyó tömegek és a gyógyulás  lehetőségét
   kereső betegek  járulnak  Jézushoz,  hanem a  farizeusok  is  megérkeznek.
   Bizonyára  ők  is  láthatták  a  csodás  gyógyulásokat,  vagy   legalábbis
   hallottak azokról, s hozzájuk is eljuthatott a tömegek véleménye Jézusról.
   Mindez nem elég számukra, ezért égi  jelet kértek tőle. Kérésük alatt  azt
   kell értenünk, hogy Jézus egyértelműen  tegyen tanúságot arról, hogy ő  az
   Isten küldötte vagy ő a Messiás. Talán arra számítanak, hogy Jézus nem tud
   semmilyen jelet  mutatni, s  ezzel elveszti  népszerűségét és  az  emberek
   bizalmát. Jézus  megtagadja  a farizeusok  kérését,  nem mutat  jelet,  és
   otthagyja őket.
   A világ számára csak később mutatja  meg az istenségét bizonyító jelet:  a
   kereszt  és  a  feltámadás   jelét.  Ez  a   jel  készteti  az   embereket
   állásfoglalásra, elfogadják-e hittel vagy  sem? Krisztus kereszthalála  és
   feltámadása a halálból számunkra is az üdvösség jele. (his)



   Imádság:

   Jézus Krisztus!  Benső  hang  ébred  bennünk,  ami  talán  már  imádságunk
   kezdete. Bár ajkunk  még néma,  de szívünk figyelmes  és megszólít  Téged.
   Néha  meglepődünk,  mikor  felismerünk  magunkban,  fölfedezve  titokzatos
   jelenlétedet.
   Föltámadt Krisztus, Te  minden embert  megszólítasz és  hívsz: "Engedd  át
   magad bizalommal a benned lakozó,  Lelkemből fakadó életnek; a te  kicsiny
   hited is elég nekem. Soha nem hagylak el, soha."
   (Roger testvér imája)