[Evangelium] 2006-02-12
evangelium at communio.hu
evangelium at communio.hu
2006. Feb. 12., V, 05:10:02 CET
2006. február 12. - Évközi 6. vasárnap
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
kérlelte: "Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!" Jézusnak megesett
rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki:
"Akarom! Tisztulj meg" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus
szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal:
"Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg
magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot,
bizonyságul nekik". Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és
híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a
városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen
özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45
Elmélkedés:
A betegség, mint az üdvösség próbatétele
Az elmúlt vasárnap Péter apostol anyósának és más betegeknek a
meggyógyításáról hallottunk az evangéliumban, ma pedig egy leprás ember
csodás gyógyulásáról. A történet szerint egy bűnösnek tartott és a
közösségből kitaszított leprás ember járul Jézushoz és térdre esve kéri,
hogy megtisztuljon betegségétől. Jézus pedig teljesíti kérését,
megtisztítja súlyos bajától.
A lepra a Jézust megelőző időkben és utána is az egyik legsúlyosabb
gyógyíthatatlan betegségnek számított, bár tudnunk kell, hogy az
ószövetségi időkben a valódi leprás megbetegedések mellett mindenféle más
ragályos bőrbetegséget is leprának tartottak, és még a kevésbé súlyos
bőrgyulladásokat is annak nevezték. A leprát a bűn jelének gondolták,
olyan szó szerint vett testi sebnek, amit Isten ejt a bűnös emberen. A
bűnösnek tartott leprásokat a törvény előírása szerint kizárták a
közösségből, tehát elkülönítve kellett élniük. Az olvasmányban hallottuk,
hogy milyen szigorú előírások vonatkoztak a leprában szenvedőkre. Miután
tisztátalannak nyilvánították őket, a betegsége megszűnéséig - vagy sok
estben egészen a halálukig - külön éltek a többi embertől, és ha
egészséges emberrel találkoztak, akkor hangosan kiáltozva kellett
jelezniük, hogy leprások, azért, hogy ne közeledjen hozzájuk senki (vö.:
Lev 13,44-46). Ha valaki meggyógyult betegségéből, tisztává nyilvánították
és visszatérhetett a közösségbe. A lepra megszűnését Isten jótéteményének
tekintették. A leprás betegek gyógyulása természetes vagy csodás módon
történhetett. Ez utóbbira példa Naamán meggyógyulása, amelyről a Királyok
2. könyve számol be (2Kir 5). Elizeus próféta azt kéri tőle, hogy hétszer
fürödjön meg a Jordán folyó vizében, s amikor ő ezt megteszi, teljesen
megszűnik a leprája. Gyógyulását Isten hatalmának tulajdonítja. Naamán
csodáját egyébként maga Jézus is megemlíti egyik beszédében: "Elizeus
próféta korában sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak
a szír Naamán" (Lk 4,27).
Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy Jézus leprásokat gyógyít meg. A
leprás ember meggyógyításának elbeszélését Márk evangéliumából olvastuk a
mai napon, de ugyanezt mondja el Máté és Lukács evangélista is (Mt 8,1-4
és Lk 5,12-16). Lukács ezenkívül leír egy másik történetet is, amelyben
tíz leprás embert gyógyít meg Jézus, s akik közül aztán az egyik visszatér
hozzá, hogy kifejezze köszönetét a rendkívüli gyógyulásért (Lk 17,11-19).
Jézus visszaadja a társadalom közösségének a gyógyultakat, akiknek ettől
kezdve nem kell elkülönítve élniük. Bár a leprások gyógyításainál Jézus
nem mondja a gyógyultaknak, hogy "bűneik bocsánatot nyertek", mint ahogyan
ez több más csodánál is előfordul (Mk 2,5; Lk 5,20), mégis, a leprásokról
alkotott, fentebb említett felfogásból következően nyugodtan állíthatjuk,
hogy Jézus megszűnteti bűnös állapotukat, tehát a testi gyógyulás mellett
a lelki tisztasággal is megajándékozza őket. A történetek másik tanulsága
pedig az, hogy Jézus Isteni hatalommal rendelkezik, hiszen a kor felfogása
szerint egyedül Isten képes arra, hogy megszüntesse a leprát. De ezek a
csodák egyúttal olyan jelek is, amelyek megerősítik Jézus tanítását, s azt
bizonyítják az embereknek, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte.
Mindemellett a mai szentmise evangéliumának két fontos lelki tanulsága
lehet számunkra:
Először is, hogy a bűn elszakít bennünket mind az Istennel, mind az
Egyházzal való közösségtől. A bűnöktől való megszabadulást egyedül Isten
tudja nekünk megadni. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját
erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket,
ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a
megsértett kapcsolatot az irgalmas Atyával és az Egyház közösségével.
Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, Isten visszafogad bennünket a
szeretet közösségébe.
Másrészt pedig figyelmeztet minket az evangélium, hogy ne legyünk
elutasítóak a betegekkel szemben, hanem szeretettel szolgáljuk bennük a
szenvedő Krisztust, és tegyünk meg mindent a gyógyulásukért. Az elmúlt
években sokszor láthattuk, hogy világméretű pánik tör ki egy-egy ragályos
vírus elszabadulásakor. Ahogyan évszázadokkal ezelőtt a lepra, korunkban
sok más gyógyíthatatlan betegség, pl. az AIDS, jelent veszedelmet az
emberek számára. 1995 óta Afrika legszegényebb országaiban: Bangladesben,
Szudánban, Burundiban és Kenyában kétszázezer ember kapta el a maláriát, s
közülük több ezren meghaltak a járványban. Vagy gondoljunk csak arra, hogy
1996-ban Nagy-Britanniában követelt halálos emberi áldozatokat a szivacsos
agysorvadás. De hogy még egy utolsó, egészen közeli példát is említsünk,
itt van a madárinfluenza-járvány, amely a tavalyi esztendőben talán a
legtöbbször szerepelt a híradásokban.
Mindezek azért említettem meg, mert tegnap, a Boldogságos Szűz Mária
lourdes-i jelenésének évfordulóján ünnepeltük a Betegek Világnapját. És
ennek a napnak az a mondanivalója számunkra, hogy miként Isten szeretettel
fordul a betegek felé, és megmutatja nekik jelenlétét, ugyanígy tegyünk mi
is. Ne csak szavainkkal mutassuk meg együttérzésünket és részvétünket a
betegek iránt, hanem cselekedeteinkkel is. Árpádházi Szent Erzsébet
életrajzában olvashatjuk, hogy leprás betegeket fogadott házába, de
kortársa, Szent IX. Lajos francia király szintén nem rettent vissza a
leprás betegektől, hanem gyóntatójának leírása szerint puszta kézzel
gondozta őket. És ki tudná felsorolni a betegápoló női és férfi
szerzetesrendek tagjait, a számos orvost és ápolót, és a betegeknek a
hozzátartozóit, akik az elmúlt évszázadok során, de korunkban is nap mint
nap hősiesen gyakorolják ezt a szeretetet, és életüket a betegekért
szentelik.
A betegség és a szenvedés a betegek számára igazi próbatételt jelent. A
betegek jelenléte a világban és köztünk pedig számunkra, egészségesek
számára jelent próbatételt, az üdvösség próbáját. De vajon kiállom-e ezt a
próbát? Segítek-e az emberekben szenvedő Jézusnak? (his)
Imádság:
Szentlélek, az igazság Lelke, jöjj szívünkbe! Töltsd el a népeket
világosságoddal, hogy egyek legyenek a hitben, és így tetszésedre
leljenek.
XIII. Leó pápa
(Köszönet Sarkantyús Ritának, aki az imát küldte)
More information about the Evangelium
mailing list