[Evangelium] 2006-02-12

[evangelium at communio.hu]

   2006. február 12. - Évközi 6. vasárnap

   Abban az időben  egy leprás jött  Jézushoz. Térdre borult  előtte, és  így
   kérlelte: "Ha akarod,  te meg tudsz  tisztítani engem!" Jézusnak  megesett
   rajta a  szíve.  Kinyújtotta  kezét, megérintette,  és  azt  mondta  neki:
   "Akarom! Tisztulj meg" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus
   szigorúan  ráparancsolt,  és  mindjárt   elküldte  ezekkel  a   szavakkal:
   "Vigyázz, ne szólj  erről senkinek egy  szót sem, hanem  menj, mutasd  meg
   magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte  áldozatot,
   bizonyságul  nekik".  Ám  az,  alighogy  elment,  mindenfelé  hirdetni  és
   híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a
   városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen
   özönlöttek hozzá az emberek.
   Mk 1,40-45

   Elmélkedés:

   A betegség, mint az üdvösség próbatétele
   Az  elmúlt  vasárnap   Péter  apostol  anyósának   és  más  betegeknek   a
   meggyógyításáról hallottunk az  evangéliumban, ma pedig  egy leprás  ember
   csodás gyógyulásáról.  A  történet  szerint  egy  bűnösnek  tartott  és  a
   közösségből kitaszított leprás ember járul  Jézushoz és térdre esve  kéri,
   hogy  megtisztuljon   betegségétől.   Jézus   pedig   teljesíti   kérését,
   megtisztítja súlyos bajától.

   A lepra  a Jézust  megelőző  időkben és  utána  is az  egyik  legsúlyosabb
   gyógyíthatatlan  betegségnek  számított,   bár  tudnunk   kell,  hogy   az
   ószövetségi időkben a valódi leprás megbetegedések mellett mindenféle  más
   ragályos bőrbetegséget  is leprának  tartottak, és  még a  kevésbé  súlyos
   bőrgyulladásokat is  annak nevezték.  A leprát  a bűn  jelének  gondolták,
   olyan szó szerint  vett testi sebnek,  amit Isten ejt  a bűnös emberen.  A
   bűnösnek  tartott  leprásokat  a  törvény  előírása  szerint  kizárták   a
   közösségből, tehát elkülönítve kellett élniük. Az olvasmányban  hallottuk,
   hogy milyen szigorú előírások  vonatkoztak a leprában szenvedőkre.  Miután
   tisztátalannak nyilvánították őket,  a betegsége megszűnéséig  - vagy  sok
   estben egészen  a  halálukig  -  külön  éltek  a  többi  embertől,  és  ha
   egészséges  emberrel   találkoztak,  akkor   hangosan  kiáltozva   kellett
   jelezniük, hogy leprások, azért, hogy  ne közeledjen hozzájuk senki  (vö.:
   Lev 13,44-46). Ha valaki meggyógyult betegségéből, tisztává nyilvánították
   és visszatérhetett a közösségbe. A lepra megszűnését Isten  jótéteményének
   tekintették. A  leprás betegek  gyógyulása természetes  vagy csodás  módon
   történhetett. Ez utóbbira példa Naamán meggyógyulása, amelyről a  Királyok
   2. könyve számol be (2Kir 5). Elizeus próféta azt kéri tőle, hogy  hétszer
   fürödjön meg a  Jordán folyó vizében,  s amikor ő  ezt megteszi,  teljesen
   megszűnik a  leprája. Gyógyulását  Isten hatalmának  tulajdonítja.  Naamán
   csodáját egyébként  maga Jézus  is  megemlíti egyik  beszédében:  "Elizeus
   próféta korában sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak
   a szír Naamán" (Lk 4,27).

   Az evangéliumok beszámolnak  arról, hogy Jézus  leprásokat gyógyít meg.  A
   leprás ember meggyógyításának elbeszélését Márk evangéliumából olvastuk  a
   mai napon, de ugyanezt mondja el  Máté és Lukács evangélista is (Mt  8,1-4
   és Lk 5,12-16). Lukács  ezenkívül leír egy  másik történetet is,  amelyben
   tíz leprás embert gyógyít meg Jézus, s akik közül aztán az egyik visszatér
   hozzá, hogy kifejezze köszönetét a rendkívüli gyógyulásért (Lk  17,11-19).
   Jézus visszaadja a társadalom  közösségének a gyógyultakat, akiknek  ettől
   kezdve nem kell  elkülönítve élniük. Bár  a leprások gyógyításainál  Jézus
   nem mondja a gyógyultaknak, hogy "bűneik bocsánatot nyertek", mint ahogyan
   ez több más csodánál is előfordul (Mk 2,5; Lk 5,20), mégis, a  leprásokról
   alkotott, fentebb említett felfogásból következően nyugodtan  állíthatjuk,
   hogy Jézus megszűnteti bűnös állapotukat, tehát a testi gyógyulás  mellett
   a lelki tisztasággal is megajándékozza őket. A történetek másik  tanulsága
   pedig az, hogy Jézus Isteni hatalommal rendelkezik, hiszen a kor felfogása
   szerint egyedül Isten képes  arra, hogy megszüntesse a  leprát. De ezek  a
   csodák egyúttal olyan jelek is, amelyek megerősítik Jézus tanítását, s azt
   bizonyítják az embereknek, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte.

   Mindemellett a  mai szentmise  evangéliumának két  fontos lelki  tanulsága
   lehet számunkra:
   Először is,  hogy a  bűn  elszakít bennünket  mind  az Istennel,  mind  az
   Egyházzal való közösségtől. A  bűnöktől való megszabadulást egyedül  Isten
   tudja nekünk  megadni.  Lelkünk  bűneitől  nem  szabadulhatunk  meg  saját
   erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk  bűneinket,
   ez a  cselekedet  annak a  kifejezése,  hogy szeretnénk  helyreállítani  a
   megsértett kapcsolatot  az irgalmas  Atyával  és az  Egyház  közösségével.
   Amikor  bocsánatot  nyerünk  vétkeinkre,  Isten  visszafogad  bennünket  a
   szeretet közösségébe.

   Másrészt  pedig  figyelmeztet  minket  az  evangélium,  hogy  ne   legyünk
   elutasítóak a betegekkel  szemben, hanem szeretettel  szolgáljuk bennük  a
   szenvedő Krisztust, és  tegyünk meg  mindent a  gyógyulásukért. Az  elmúlt
   években sokszor láthattuk, hogy világméretű pánik tör ki egy-egy  ragályos
   vírus elszabadulásakor. Ahogyan évszázadokkal  ezelőtt a lepra,  korunkban
   sok más  gyógyíthatatlan  betegség, pl.  az  AIDS, jelent  veszedelmet  az
   emberek számára. 1995 óta Afrika legszegényebb országaiban:  Bangladesben,
   Szudánban, Burundiban és Kenyában kétszázezer ember kapta el a maláriát, s
   közülük több ezren meghaltak a járványban. Vagy gondoljunk csak arra, hogy
   1996-ban Nagy-Britanniában követelt halálos emberi áldozatokat a szivacsos
   agysorvadás. De hogy még egy  utolsó, egészen közeli példát is  említsünk,
   itt van  a madárinfluenza-járvány,  amely a  tavalyi esztendőben  talán  a
   legtöbbször szerepelt a híradásokban.

   Mindezek azért  említettem  meg, mert  tegnap,  a Boldogságos  Szűz  Mária
   lourdes-i jelenésének évfordulóján  ünnepeltük a  Betegek Világnapját.  És
   ennek a napnak az a mondanivalója számunkra, hogy miként Isten szeretettel
   fordul a betegek felé, és megmutatja nekik jelenlétét, ugyanígy tegyünk mi
   is. Ne csak  szavainkkal mutassuk meg  együttérzésünket és részvétünket  a
   betegek  iránt,  hanem  cselekedeteinkkel  is.  Árpádházi  Szent  Erzsébet
   életrajzában  olvashatjuk,  hogy  leprás  betegeket  fogadott  házába,  de
   kortársa, Szent  IX. Lajos  francia király  szintén nem  rettent vissza  a
   leprás betegektől,  hanem  gyóntatójának  leírása  szerint  puszta  kézzel
   gondozta  őket.  És  ki  tudná  felsorolni  a  betegápoló  női  és   férfi
   szerzetesrendek tagjait,  a számos  orvost és  ápolót, és  a betegeknek  a
   hozzátartozóit, akik az elmúlt évszázadok során, de korunkban is nap  mint
   nap hősiesen  gyakorolják  ezt  a szeretetet,  és  életüket  a  betegekért
   szentelik.

   A betegség és a  szenvedés a betegek számára  igazi próbatételt jelent.  A
   betegek jelenléte  a világban  és  köztünk pedig  számunkra,  egészségesek
   számára jelent próbatételt, az üdvösség próbáját. De vajon kiállom-e ezt a
   próbát? Segítek-e az emberekben szenvedő Jézusnak? (his)



   Imádság:

   Szentlélek,  az  igazság  Lelke,  jöjj  szívünkbe!  Töltsd  el  a  népeket
   világosságoddal,  hogy  egyek  legyenek  a  hitben,  és  így   tetszésedre
   leljenek.
   XIII. Leó pápa
   (Köszönet Sarkantyús Ritának, aki az imát küldte)