[Evangelium] 2006-02-09

[evangelium at communio.hu]

   2006. február 9. - Csütörtök

   Jézus egyszer  Tírusz és  Szidon vidékére  vonult vissza.  Itt betért  egy
   házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.
   Egy asszony,  akinek  leányát  tisztátalan  lélek  szállta  meg,  tudomást
   szerzett  róla,  odasietett  hozzá,  és  a  lábához  borult.  Az   asszony
   szír-föníciai származású  pogány  volt.  Azt  kérte  tőle,  hogy  űzze  ki
   leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: "Hadd lakjanak  jól
   előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a
   kiskutyáknak vetik!"  De az  asszony  így folytatta:  "Igaz, Uram,  de  az
   asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek  elmorzsálnak."
   Jézus azt válaszolta:  "Szavad jutalmaként menj!  A gonosz lélek  elhagyta
   leányodat." Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a
   gonosz lélek.
   Mk 7,24-30

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumban  folytatódik  a gyógyítások  sorozata,  mégpedig  egy
   nagyon érdekes csodával, amelyben valójában nem is a csoda megtörténte áll
   a történet középpontjában,  hanem a  párbeszéd. Egy  nem zsidó  származású
   asszony kéri Jézus segítségét lánya  érdekében, akit gonosz lélek  gyötör.
   Jézus válaszából  olyasmi  tűnik  ki,  mintha kizárná  a  nem  zsidókat  a
   csodákból. De az asszony nem adja fel egykönnyen, és visszautasítva ezt az
   értelmezést  tovább  könyörög,  mert   hiszi,  hogy  nem  csupán   egyesek
   kiváltsága  a  gyógyulás  lehetősége,  hanem  az  ő  pogány  lányával   is
   megtörténhet az, ami másokkal. Ez  a kitartó kérés meghozza eredményét,  s
   Jézusnak köszönhetően megszabadul a lánya a gonosztól.
   Kérő imádságainkban tulajdonképpen  mi is nagyon  sokszor fordulunk  ezzel
   vagy hasonló módszerrel Istenhez. A kérő imának kitartónak kell lennie, de
   nem szabad  erőszakosságba  hajlania.  A kettő  között  nehéz  megvonni  a
   határt, de úgy tűnik, hogy akkor imádkozunk helyesen, ha nem követelőzünk,
   hanem elfogadjuk  Isten akaratát.  Ne csupán  abban higgyünk,  hogy  Isten
   minden kérésünket teljesíteni tudja, hanem  abban is, hogy jól tudja  azt,
   hogy mire van  szükségünk lelkünk  üdvössége érdekében, és  csak azokat  a
   kéréseinket teljesíti, amelyek valóban a javunkat szolgálják. (his)



   Imádság:

   Egyháznak Anyja, aki az utolsó vacsora termében a tanítványok között az új
   népért és pásztoraiért  imádkoztál; eszközöld ki  a papoknak az  ajándékok
   teljességét, Apostolok Királynője!
   Jézus  Krisztus  Anyja,  aki  Fiad   mellett  álltál  élete  kezdetén   és
   küldetésében, kerested őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor
   felmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki
   fiadként kaptad  meg Jánost,  fogadd el  az öröktől  fogva  meghívottakat,
   oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te  fiaidat,
   Papok Édesanyja! Ámen.
   II. János Pál pápa