[Evangelium] 2006-02-08

[evangelium at communio.hu]

   2006. február 8. - Szerda

   Jézus egy alkalommal ismét magához hívta  a népet, és így tanította  őket:
   "Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be  az
   embert, ami kívülről jut az emberbe;  hanem ami az emberből származik,  az
   szennyezi  be  őt."  Amikor  Jézus  a  népsokaság  elől  bement  a  házba,
   tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: "Hát
   még ti sem  értitek? Nem  tudjátok, hogy amit  megeszik az  ember, az  nem
   szennyezheti be, mert nem a szívébe  jut, hanem a gyomrába, és a  félreeső
   helyre kerül?" Ezzel tisztának mondott minden ételt.
   Aztán így  folytatta: "Ami  az emberből  ered, az  teszi tisztátalanná  az
   embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat,
   paráznaság, lopás,  gyilkosság,  házasságtörés,  kapzsiság,  rosszindulat,
   csalás, kicsapongás,  irigység, káromlás,  kevélység,  léhaság. Ez  a  sok
   rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert."
   Mk 7,14-23

   Elmélkedés:

   Jézus arról beszél a mai  evangéliumban, hogy az ember szívéből,  belülről
   származik minden  rossz.  Ez azokra  az  emberekre vonatkozhat,  akik  nem
   ismerik fel a szívükbe írt isteni törvényt vagy kitörlik azt.
   De ugyanígy  a jó  is a  szívük mélyéből  fakad, ha  ezeket a  törvényeket
   belátjuk és megtartjuk. Isten a saját  képmására alkotta meg az embert  és
   belénk írta a  jó képességét  is. Rosszra hajló  emberi természetünk  néha
   fellázad Isten ellen. E kísértéseket kell legyőznünk önmagunkban. A gonosz
   lélek által sugallt kísértések és az Isten által nekünk juttatott kegyelem
   között kell nap mint nap választanunk szabad akarattal.
   Tudunk-e együttműködni a kegyelemmel?  Isten segítségével képesek  vagyunk
   legyőzni kicsinységünket,  csak  engedjük,  hogy Ő  legyen  egyre  nagyobb
   bennünk. (his)



   Imádság:

   Jótetteink, amik semmibe sem kerülnek, értékesek
   Isten szemében.
   Egy barátságos tekintet
   a mindennapi élet egyhangúságában.
   Egy tapintatos hallgatás,
   midőn mások hibáit észrevesszük.
   Elismerő szó
   embertársaink jóságáért.
   Apró szolgálat annak,
   aki a mi alárendeltünk.
   Tréfálkozás a gyerekekkel,
   akik Isten kedvencei.
   Meleg kézszorítás azzal,
   aki szomorkodik.
   Türelem a türelmetlenekkel.
   Együttérző tekintet
   a titokban szenvedőkkel.
   Barátságos köszöntés mindenkinek,
   megvallása saját gyengeségeinknek.
   (Köszönet Lempeg Melinda Máriának, aki az imát küldte.)