[Evangelium] 2006-02-07

[evangelium at communio.hu]

   2006. február 7. - Kedd

   Abban az időben: Összegyűltek Jézus  köré a farizeusok és néhány  írástudó
   Jeruzsálemből. Látták,  hogy  egyik-másik tanítványa  tisztátalan,  vagyis
   mosatlan kézzel  eszi  a kenyeret.  A  farizeusok és  általában  a  zsidók
   ugyanis nem esznek  addig, amíg  meg nem  mossák a  kezüket könyékig,  így
   tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem  esznek,
   míg meg nem mosakszanak. S még  sok más hagyományhoz is ragaszkodnak:  így
   például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
   A  farizeusok  és  írástudók   tehát  megkérdezték:  "Miért  nem   követik
   tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?"
   Ezt a választ adta nekik: "Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok  Izajás,
   amint írva van:  Ez a  nép ajkával  tisztel engem,  ám a  szíve távol  van
   tőlem. Hamisan  tisztelnek, olyan  tanokat tanítván,  amelyek csak  emberi
   parancsok.  Az  Isten   parancsait  nem  tartjátok   meg,  de  az   emberi
   hagyományokhoz ragaszkodtok."
   Azután így  folytatta:  "Ügyesen  kijátsszátok Isten  parancsait,  hogy  a
   magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat
   és anyádat,  és aki  atyját vagy  anyját átkozza,  halállal bűnhődjék!  Ti
   ellenben azt  tanítjátok: Ha  valaki azt  mondja atyjának  vagy  anyjának:
   amivel segíthetnélek téged, az "korbán" vagyis Istennek szentelt  áldozati
   adomány, annak nem engeditek  meg, hogy bármit is  tegyen apja vagy  anyja
   érdekében. Így a  magatok hagyományával kijátsszátok  Isten parancsát,  és
   még sok más ehhez hasonlót tesztek."
   Mk 7,1-13

   Elmélkedés:

   Az elmúlt napokban olyan részeket olvastunk az evangéliumban, amelyekben a
   gyógyító Jézushoz  tömegesen  mennek  az emberek.  Ezzel  a  lelkesedéssel
   gyökeresen ellentétes a farizeusok és írástudók viselkedése, akikről a mai
   részben hallottunk.  Az ószövetségi  törvények megtartását  kérik  számon,
   mintegy Jézust  hibáztatva  azért,  hogy  az  apostolok  nem  tisztelik  a
   hagyományokat. És itt még nem is Jézus személye, hanem az ő tanítványainak
   a cselekedetei váltják ki  ellenkezésüket. Később ennél sokkal  hevesebben
   fogják támadni Jézust.
   Jézus válasza  rávilágít a  farizeusi  gyakorlat helytelenségére,  akik  a
   maguk  emberi   törvényeit,  pl.   a  rituális   tisztasági   előírásokat,
   fontosabbnak tartották az isteni törvényeknél.
   Az eredeti isteni szándékot kellene  mindig megkeresnünk és megértenünk  a
   törvények mögött, hogy azok betartása valóban Istennek való  engedelmesség
   legyen. Nem vonhatjuk ki magunkat az isteni törvények alól, hiszen Ő olyan
   törvényeket ad nekünk,  amelyek emberségünk  megőrzéséhez szükségesek.  És
   mindezt a szívünkbe írta. Ha felfedezzük  ezt a szívünkbe írt törvényt  és
   eszerint élünk, akkor nem csak az ajkunkkal tiszteljük Istent, hanem közel
   lesz hozzá a szívünk. (his)



   Imádság:

   Őrizd meg nyugalmadat a lárma és  rohanás közepette, és gondold meg,  mily
   áldást rejthet a csend. Bízzál az emberekben, anélkül, hogy ezt  önmagadra
   erőltetnéd. Az  igazadat nyugodtan  és világosan  mondd ki.  Hallgasd  meg
   embertársaidat, ők  is elmondják  a maguk  történetét. Kerüld  a  lármázó,
   erőszakos embereket, teherként nehezednek a lelkedre.
   Midőn másokhoz hasonlítod magad, válhatsz hiúvá és elkeseredetté is,  mert
   mindig   léteznek   nálad   kisebb    és   nagyobb   emberek.   Örülj    a
   teljesítményednek,  akár   a   terveidnek.  Óvakodjál   az   önteltségtől.
   Érdekeljen a munkád,  bármennyire csekélynek  is tűnik, ez  igazi érték  a
   forgandó szerencse idején. Legyél körültekintő, ha dolgaidat intézed, mert
   a világ tele van csalással. Ez  mégse tegyen vakká a létező  tisztességgel
   szemben. Sok  ember  magasabb eszmék  felé  törekszik, a  világ  tele  van
   buzgólkodókkal, legyél te önmagad.
   Ne színleld a rokonszenvet, de cinikus se legyél, ha a szeretet  megérint,
   mert minden békétlenség és üresség mellett a szeretet örök, mint a fű.
   Fogadd az  évek  múlását derűs  nyugalommal,  s ne  ábrándozz  a  múltról.
   Erősítsd meg lelkedet, ha váratlanul rád ront a balszerencse, súlya  alatt
   össze ne roppanj.
   Ne  nyugtalanítsd  magad  rémképekkel!  A  kimerültség  és  a  magány  sok
   aggodalmat szül.
   A mindenség gyermeke vagy, nem kevesebb, mint a fák és a csillagok.  Jogod
   van hozzá, hogy itt élj. Akár világos előtted, akár nem, a  világmindenség
   úgy fejlődik, ahogyan fejlődik, és ez így van jól.
   Békülj meg ezért  Istennel, mert te  is úgy gondolod,  hogy Ő létezik.  Az
   emberi élet zűrzavarai közepette is  őrizd meg a környezetedben és  munkád
   során a lelki  békességed. Minden aranyfüstje,  komorsága és  szertefoszló
   álmai ellenére ez a világ mégis gyönyörű.
   Legyél elővigyázatos.
   Törekedjél arra, hogy boldog legyél!
   (Köszönet N. Varga Zsófiának, aki az imát küldte)