[Evangelium] 2006-02-05

[evangelium at communio.hu]

   2006. február 5. - Évközi 5. vasárnap

   Abban az időben  Jézus kijött a  zsinagógából, és elment  Simon és  András
   házába. Simon anyósa lázas betegen  feküdt. Mindjárt szóltak is  Jézusnak.
   Jézus odament hozzá, megfogta  a kezét, és  fölsegítette. Erre megszűnt  a
   láza, és szolgált nekik.
   Amikor lement a  nap és  beesteledett, odavitték  hozzá a  betegeket és  a
   gonosz lélektől megszállottakat.  Az egész  város ott  szorongott az  ajtó
   előtt.  Jézus  pedig  sokakat   meggyógyított,  akik  különböző   bajokban
   szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket,  mert
   tudták, hogy ő kicsoda.
   Hajnalban  Jézus  nagyon  korán  kelt.  Kiment  (a  házból),  elment   egy
   elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők  utánamentek.
   Mikor megtalálták,  azt mondták  neki: "Téged  keres mindenki!"  De ő  azt
   felelte: "Menjünk  el  máshová,  a szomszédos  helységekbe,  hogy  ott  is
   hirdessem az  evangéliumot, hiszen  ezért jöttem."  És ment,  hirdette  az
   evangéliumot  a  zsinagógákban  Galilea  egész  területén,  és  kiűzte  az
   ördögöket.
   Mk 1,29-39

   Elmélkedés:

   Kit keresel? És ki keres téged?
   A  mai  vasárnap  evangéliuma   három  részre  tagolódik.  Először   arról
   olvastunk,  hogy   Jézus   meggyógyítja   Péter   anyósát.   A   gyógyítás
   eredményességét az  jelzi, hogy  a meggyógyult  asszony azonnal  szolgálni
   kezd nekik. A  második történet arról  szólt, hogy az  esti órákban  újabb
   betegeket visznek  hozzá, akiket  szintén  meggyógyít. A  harmadik  epizód
   szerint másnap reggel Jézus félrevonul, hogy imádkozzék, s aztán  elindul,
   hogy más helyeken is gyógyítson és hirdesse az evangéliumot.

   Ha  odafigyelünk   a   történetek  apróbb   részleteire,   akkor   könnyen
   észrevehetjük, hogy nem  három teljesen különálló  és egymástól  független
   elbeszélésről van  szó,  mert  a szövegek  egy  olyan  egységet  alkotnak,
   amelynek hátterében a Jézust kereső emberek és az Atyával való együttlétet
   kereső Jézus  áll.  A keresés  fűzi  egybe  a részeket,  viszi  tovább  az
   elbeszélést. Az  emberek Jézust  keresik, hogy  meggyógyítsa a  betegeket.
   Reggel az apostolok Jézus keresésére indulnak, aki hajnalban egy  magányos
   helyet keresett  magának,  hogy  egyedül  imádkozhasson.  "Mindenki  téged
   keres" - mondják lelkesen  az apostolok Jézusnak,  aki ezután elindul  más
   városokba és falvakba, hogy keresse az embereket és tanítsa őket.

   Mindez bennünket is arra indít,  hogy Jézus keresésére induljunk. A  földi
   életben soha nem mondhatjuk,  hogy már nem  kell tovább keresnünk  Istent!
   Bár a  rendszeresen bibliát  olvasó keresztény  ember megtalálhatja  Őt  a
   szentírásban,  főként   az  evangéliumokban,   és  Őt   keressük,   amikor
   imádságainkban fohászkodunk, bár jelen van, amikor megvalósul közöttünk  a
   szeretetteljes testvéri közösség, és bár megtapasztalhatjuk titokzatos, de
   mégis   valóságos   jelenlétét   a   szentségekben,   különösen   is    az
   Oltáriszentségben és  a  naponkénti  szentáldozásban,  mindennek  ellenére
   mégsem mondhatjuk, hogy nem kell tovább keresnünk Őt. Újra és újra nyomába
   indulunk, mert Jézus tovább megy, így vezetve bennünket az Atyához.  Vajon
   tudom-e,  hogy  kit  keresek?  Vajon  beállok-e  a  Jézust  keresők  közé?
   Indulok-e lelkesen, hogy megtaláljam Őt? Engedem-e, hogy az Atya országába
   vezessen engem is?

   Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy nem mindenki keresi jó  szándékkal
   Jézust.  Az  utolsó  vacsorát   követően  Jézus  kiment  apostolaival   az
   Olajfák-hegyére. Ide jön utána Júdás  vezetésével egy csapat katona,  hogy
   elfogják.  A  megérkező  katonáktól  Jézus  kétszer  is  megkérdezi:  "Kit
   kerestek?" (Jn  18,4  és 18,7).  A  felfegyverzett katonák  félelmükben  a
   földre rogynak, amikor Jézus megmondja, hogy Ő az, akit keresnek. Júdás az
   árulás szándékával keresi ezen az éjszakán Jézust, a katonák pedig  azért,
   hogy elfogják és a  főtanács elé vigyék. És  én milyen szándékkal  keresem
   Jézust?

   De azzal,  hogy a  katonák megtalálják  és elviszik,  és másnap  keresztre
   feszítik Jézust,  nem fejeződik  be  az evangéliumban  a keresés.  A  "Kit
   kerestek?" kérdés három nap múlva újra elhangzik. Húsvétvasárnap hajnalban
   Mária Magdolna Jézus sírjánál  sírdogált, mert üres volt  a sír, ahová  az
   Urat temették.  Ekkor  valaki a  háta  mögött megszólalt:  "Asszony  miért
   sírsz? Kit keresel?" (Jn 20,15). És Mária Magdolna felismerte, hogy  Jézus
   az, aki megszólította őt.  A halott Jézust  kereste, hogy bebalzsamozza  a
   holttestet és  megtalálta  a feltámadt  Krisztust!  Vajon én  keresem-e  a
   feltámadt Jézust? Felismerem-e, amikor nevemen szólít?

   Babits Mihálynak  van  egy nagyon  szép  elbeszélése, amelynek  "A  Jézust
   kereső kisfiú" a címe. A történet  azzal a jól ismert evangéliumi  résszel
   kezdődik, hogy az apostolok nem engedik oda Jézushoz a kisgyerekeket,  aki
   azonban azt mondja nekik, hogy "Engedjétek hozzám jönni a gyerekeket!" Egy
   hétéves fiúcska mégsem mer egészen Jézus közelébe menni, ezért csak az  út
   túloldaláról  csodálja  Jézus  ragyogóan   fehér  ruháját,  és   messziről
   hallgatja Jézus  hangját,  amely  mennyei  csilingelésnek  tűnik  számára.
   Amikor pedig végre odamenne, megérkeznek  a vitatkozó írástudók, és  ekkor
   már nem tud. Közben fülön csípi  a mostohaapja, aki hazaviszi, otthon  jól
   elveri a fiú  beteg édesanyját és  a gyereket is.  A kisfiú másnap,  korán
   reggel elindult,  hogy megkeresse  a fehér  ruhás Jézust.  A város  piacán
   megmondják neki,  hogy Jézus  már elment  Jeruzsálem felé.  Ekkor  éhesen,
   betegen és  fáradtan nekivág  a  pusztaságon át  vivő útnak,  hogy  tovább
   keresse Jézust. A forró napsütésben többször fényeket lát, azt hiszi, hogy
   megtalálta a ragyogóan fehér ruhájú  Jézust, de csak káprázat volt.  Aztán
   csilingelő hangokat  hall, amelyekről  azt hiszi,  hogy Jézus  hangja,  de
   kiderül, hogy  leprás betegekkel  találkozott,  akik az  akkori  törvények
   szerint állandóan csengetnek, hogy az egészséges emberek elkerüljék  őket.
   A leprások azt mondják  neki: "Éhes vagy? Adunk  neked az élelemből, de  a
   kaláccsal együtt megeszed a betegségünket is. Szomjas vagy? Adunk inni, de
   megiszod a lázunkat  is". A  kisfiú ekkor  leroskadva azt  érezte, hogy  a
   fehér ruhás Jézus ölébe  hullik. Az égből Jézus  keze nyúlt le érte,  hogy
   meggyötört lelkét egyenesen a mennyországba emelje. A Jézust kereső kisfiú
   vágya halálában teljesedett be.

   Életünk végén  a mi  számunkra is  befejeződik a  Jézus-keresés. De  vajon
   megtaláljuk-e? Pontosabban inkább azt kellene kérdeznünk, hogy  megtalál-e
   minket, egymásra  találunk-e,  hogy  a mennyországba  vigyen?  Mert  Isten
   állandóan keres minket, ahogyan a jó pásztor keresi az egyetlen  elveszett
   bárányt, és  nem  akarja, hogy  elvesszünk  és a  kárhozatra  jussunk.  Ha
   életünk minden  napját  az  élet Urát,  Jézus  Krisztust  keressük,  akkor
   halálunkkor magához emel majd minket az örök mennyországba. (his)



   Imádság:

   Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd  be szívem sötétségét, és adj  nekem
   igaz hitet, biztos  reményt és tökéletes  szeretetet, érzéket és  értelmet
   Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
   Assisi Szent Ferenc
   (Köszönet Sarkantyús Ritának, aki az imát küldte)