[Evangelium] 2006-02-03

[evangelium at communio.hu]

   2006. február 3. - Péntek, Szent Balázs püspök és vértanú

   Heródes Antipász  király is  értesült Jézus  tetteiről, mert  híre  messze
   földön elterjedt. Azt gondolta, hogy  Jézusnak azért van csodatevő  ereje,
   mert Keresztelő János támadt  fel benne a  halálból. Voltak azonban,  akik
   azt állították Jézusról,  hogy ő  Illés. Ismét mások  azt hirdették,  hogy
   próféta; olyan, mint egy  a többi próféta  közül. Ennek hallatára  Heródes
   továbbra is  azt gondolta  magában:  "Ő János,  akinek fejét  vétettem.  Ő
   támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel  elfogatta
   Jánost, és  börtönbe  vetette. Testvérének,  Fülöpnek  felesége,  Heródiás
   miatt tette, akit feleségül  vett. János ugyanis figyelmeztette  Heródest:
   "Nem szabad  elvenned  testvéred feleségét."  Emiatt  Heródiás  áskálódott
   ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis
   félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz  és szent ember. Ezért meg akarta  őt
   menteni.  Valahányszor  beszélt   vele,  zavarba   jött,  mégis   szívesen
   meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező  nap. Heródes a születése  napján
   lakomát adott  vezető  embereinek, a  magas  rangú tiszteknek  és  Galilea
   előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya  bement, táncolt nekik és  Heródes
   meg vendégei előtt nagy tetszést aratott.  A király így szólt a  leányhoz:
   "Kérj tőlem, amit  akarsz! Megadom  neked". Sőt meg  is esküdött:  "Bármit
   kérsz, megadom  neked, még  az  országom felét  is".  A leány  kiment,  és
   megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?"  Anyja ezt felelte: "Keresztelő  János
   fejét". Erre visszasietett a királyhoz,  és előadta kérését: "Azt  akarom,
   hogy most azonnal add  nekem egy tálon Keresztelő  János fejét!" A  király
   nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való  tekintettel
   nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
   hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
   fejét egy  tálon. Odaadta  a  leánynak, a  leány pedig  elvitte  anyjának.
   Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
   egy sírboltba temették.
   Mk 6,14-29

   Elmélkedés:

   Ezen a héten Márk evangéliumának  6. fejezetét olvassuk az  evangéliumban.
   Ez a  fejezet  tulajdonképpen a  tanítványok  Jézus általi  küldéséről  és
   visszaérkezésükről szól. A liturgikus rend szerint tegnap szerepelt  volna
   a tanítványok küldése, de Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepei miatt mást
   olvastunk. Holnap pedig  a tanítványok visszaérkezése  következik majd.  E
   két rész közé illeszti be  az evangélista Keresztelő János  vértanúságának
   történetét, mintegy  jelezvén  azt,  hogy  milyen  következménnyel  járhat
   Krisztus tanítványának lenni.
   Keresztelő János  halála  ugyanis  előre jelzi  azt,  hogy  aki  Krisztust
   hirdeti és az Ő elkötelezett  tanítványa, annak késznek kell lennie  arra,
   hogy Mestere sorsát is vállalja.
   De ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a történet kezdetén mindenféle,
   a  nép   körében  elterjed   vélekedéseket  olvasunk   Jézus   személyével
   kapcsolatban, amelyek  szerint valamelyik  próféta támad  fel a  halálból,
   Heródes pedig azt hiszi, hogy  a lefejezett Keresztelő János tért  vissza.
   Félelemtől és rettegéstől  sugallt babonás hiedelmek  ezek, amelyek  hamis
   képet rajzolnak Jézus személyéről.
   A tanulság  ebből az  lehet  számunkra, hogy  törekedjünk az  igazi  Jézus
   megismerésére. Az Evangélium az Atya által hozzánk küldött, a szenvedő, az
   értünk kereszthalált is vállaló,  s az üdvösségünkért feltámadt  Krisztust
   állítja elénk. (his)



   Imádság:

   Jézus, föltámadt Úr!
   Te vagy minden emberi élet  megváltója, és mi mindig szeretnénk  melletted
   maradni. Ne engedd, hogy elhagyjunk Téged útközben. Így mikor  felfedezzük
   törékenységünk, rejtett források  törnek fel belőlünk,  olyan belső  erők,
   olyan lendület, amely belőled fakad.
   (Roger testvér imája)