[Evangelium] 2006-01-28

[evangelium at communio.hu]

   2006. január 28. - Szombat, Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító

   Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: "Keljünk át a
   túlsó partra."  Erre  azok elbocsátották  a  tömeget, és  Jézust  magukkal
   vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük.  Nagy
   szélvihar támadt,  a  hullámok  a  bárkába  csaptak,  úgyhogy  az  már-már
   megtelt.  Ő  a   bárka  végében  egy   vánkoson  aludt.  Felkeltették   és
   megkérdezték: "Mester, nem törődsz  azzal, hogy elveszünk?" Erre  fölkelt,
   ráparancsolt a szélre, és  ezt mondta a  tengernek: "Hallgass el,  nyugodj
   meg!" A  szél elállt,  és nagy  csendesség lett.  Ekkor hozzájuk  fordult:
   "Miért féltek?  Még mindig  nincs  bennetek hit?"  Nagy félelem  fogta  el
   ugyanis őket. Egymást  kérdezgették: "Ki lehet  ez, hogy még  a szél és  a
   tenger is engedelmeskedik neki?"
   Mk 4,35-41

   Elmélkedés:

   A vihar lecsendesítésének  története nem csupán  egy természeti csodát  ír
   le. Nem csupán arról van itt szó, hogy az isteni szónak akkora ereje  van,
   hogy a természeti erők is  engedelmeskednek neki, hanem arról, hogy  Jézus
   tanítványai mindenkor számíthatnak a segítségre.
   Amikor világunkban  a  tengeri  szökőárak  vagy  más  természeti  csapások
   pusztításait látjuk, akkor sokszor gondolunk arra, hogy mennyire jó volna,
   ha az isteni szó napjainkban is megmutatkozna, és megszelídítené az emberi
   erőt messze meghaladó erőket. Talán azt érezzük, hogy miközben mi aggódunk
   és félünk, nem szól az Isten, hanem mintha némán pihenne, ahogyan Jézus is
   nyugodtan aludt,  miközben az  apostolok attól  rettegtek, hogy  elvesztik
   életüket.
   Amikor pedig Jézushoz  fordulnak segítségért, az  Úr azonnal csodát  tesz,
   mégpedig olyat, mire talán nem is számítanak. Az Isteni Gondviselés  akkor
   is törődik velünk,  ha mi ezt  nem is vesszük  észre. Jézus mindig  velünk
   van. Gondjaink, aggodalmaink és  félelmeink csónakjában is velünk  utazik.
   Kérjük bátran és csodát tesz velünk is! (his)



   Imádság:

   Dobó István imája

   Istenem!
   Te látod a mi kis romladozó várunkat
   s benne ezt a maroknyi, elszánt népet...
   A Te nagy mindenségedben
   kicsi semmiség ez a földi világ.
   Ó, de minekünk ez a mindenségünk!

   Ha kell a mi életünk,
   vedd el Uram, tőlünk!
   Hulljunk el, mint a fűszál
   a kaszás vágása alatt!
   Csak ez az ország maradjon meg...
   ez a kis Magyarország.

   Mária, Jézus anyja,
   Magyarország védő asszonya!
   A Te képedet hordozzuk zászlóinkon.
   A Te nevedet milliók ajka énekli magyarul!
   Könyörülj érettünk!

   Szent István király! Nézz alá az égből!
   Nézd pusztuló országodat. veszendő nemzetedet!
   Nézd Egert, ahol még állnak
   a Te templomod falai,
   és ahol még a Te nyelveden,
   a Te vallásodon dicséri
   a nép a Mindenhatót.

   Mozdulj meg mennyei sátorodban,
   Szent István király; ó borulj az Isten lába elé!
   Isten, Isten! Legyen szíved a miénk!

   Idén szombatonként, így a mai nap  imájával is a Magyar Katolikus  Püspöki
   Konferencia által  a  2006-os  esztendőre  meghirdetett  Nemzeti  imaévhez
   kapcsolódunk magyar nemzetünk lelki megújulásáért imádkozva.
   [1]Nemzeti imaév 2006.


References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/imaev2006.html