[Evangelium] 2006-01-17

[evangelium at communio.hu]

   2006. január 17. - Kedd

   Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai  útközben
   tépdesni kezdték a kalászokat.  Ezért a farizeusok megszólították:  "Nézd,
   olyat tesznek  szombaton,  amit  nem szabad!"  Jézus  ezt  felelte  nekik:
   "Sohasem olvastátok, mit tett  Dávid, amikor társaival együtt  nélkülözött
   és éhezett? Abjatár főpap  idejében bement az Isten  házába, és megette  a
   megszentelt kenyereket,  és  adott belőle  társainak  is, pedig  ezeket  a
   kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük." Majd ezt mondta  nekik:
   "A szombat van az emberért, nem  az ember a szombatért. Azért az  Emberfia
   ura a szombatnak is."
   Mk 2,23-28

   Elmélkedés:

   Az  evangéliumban  arról  olvastunk,  hogy  Jézus  tanítványai  kalászokat
   szedtek, tehát olyat tettek, amit a farizeusok munkának értékeltek,  ezért
   szombaton nem lett volna szabad a  törvény szerint. Jézus is jól ismeri  a
   szombat  megtartására   vonatkozó   törvényeket,  mégsem   ad   igazat   a
   farizeusoknak, hanem kijelenti,  hogy az Emberfia  ura a szombatnak,  azaz
   felette áll a törvénynek.
   Azt könnyen elfogadjuk, hogy  Isten felette van a  törvénynek, hiszen Ő  a
   legfőbb  törvényhozó.   Azt  viszont   már  nehezebben   értjük,  hogy   a
   tanítványok, akik emberek, miért értelmezhetik másként a törvényt. Világos
   számunkra, hogy  nem  valamiféle  liberalizmusról,  a  törvények  önkényes
   felülbírálásáról van  szó, hanem  arról, hogy  bizonyos esetekben,  ha  az
   ésszerűség ezt diktálja, az emberi szükségletek elébe kerülnek a törvények
   szószerinti  megtartásának.  Főként  akkor   igaz  ez,  amikor   valakinek
   segítenünk kell. Keresztényként például a vasárnapi pihenőnapra hivatkozva
   nem tagadhatjuk meg senkitől sem a segítséget.
   Kövessük mindig  lelkiismeretünk  szavát,  az  Isten  által  szívükbe  írt
   törvényt! (his)



   Imádság:

   Urunk taníts minket imádkozni, ahogy tanítványaidat tanítottad.  Amiképpen
   ők egy szívvel könyörögtek, mi is  lehessünk egy - hitben, szeretetben  és
   szolgálatban. Add,  hogy tudjunk  örülni  egymásnak. Add,  hogy  különféle
   istentiszteleti hagyományaink gazdagságában megéljük a Veled és  egymással
   való egységet. Add,  hogy a Te  nevedben jöhessünk össze.  Te formálj  át,
   hogy valóban  egyek legyünk,  és így  láthassa meg  a világ  és  elismerje
   jelenlétedet. Ámen!
   Imádság az ökumenikus imahét (2006. január 15-22.) 3. napjára