[Evangelium] 2006-01-15

[evangelium at communio.hu]

   2006. január 15. - Évközi 2. vasárnap

   Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és  mihelyt
   meglátta  Jézust,  amint  közeledett,  így  szólt:  "Nézzétek,  az   Isten
   Báránya!" Két tanítványa  hallotta, hogy  (János) ezt  mondta, és  követni
   kezdte  Jézust.   Amikor  Jézus   megfordult,  s   látta,  hogy   követik,
   megkérdezte: "Mit  kívántok?"  Azok  ezt felelték:  "Rabbi  -  ami  annyit
   jelent, hogy  Mester -  hol  laksz?" "Jöjjetek,  nézzétek meg!"  -  mondta
   nekik. Elmentek  tehát vele,  megnézték,  hogy hol  lakik, és  aznap  nála
   maradtak. Ez a tizedik óra körül  volt. A kettő közül, akik hallották  ezt
   Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
   Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: "Megtaláltuk a
   Messiást, vagy  más  szóval  a  Fölkentet",  és  elvitte  Jézushoz.  Jézus
   rátekintett, és így szólt hozzá: "Te  Simon vagy, János fia, de  Kéfásnak,
   azaz Péternek fognak hívni."
   Jn 1,35-42

   Elmélkedés:

   Elvezetni az embereket Jézushoz
   A mai vasárnapon sorsdöntő  találkozásokról hallottunk a szentmisében.  Az
   olvasmányban Sámuel találkozik az Úrral, az evangéliumban pedig Keresztelő
   János két tanítványa, illetve Péter találkozik Jézussal. Ezek az  Istennel
   való  találkozások  megváltoztatják  az   ő  életüket,  sőt,   átalakítják
   személyiségüket. A  történetek szépen  felvázolják előttünk,  hogy  milyen
   elemei vannak az Istennel  való találkozásnak, és  az ebből fakadó  belső,
   lelki átalakulásnak.  E  meghívástörténetek arról  szólnak,  hogy  nyitott
   szívvel kell keresni Istent, bátran a nyomába kell szegődni, és vele  kell
   lenni, hogy  eljussunk  a  Jézusról  szóló  igazság  felismerésére,  és  a
   tanúságtételre. Nézzük tehát sorjában ezeket az elemeket!

   1. Az  Istennel  való  találkozás  elsődleges  feltétele,  hogy  az  ember
   odafigyeljen az isteni szóra, meghallja és megértse azt. A gyermek  Sámuel
   már évek  óta  szolgált  Éli  főpap vezetése  alatt  az  Úrnak  és  szinte
   állandóan a templomban volt, de ez a fizikai közelség mégsem volt elegendő
   ahhoz, hogy  felismerje  Isten  szavát.  Az  Úr  többször  is  szólítja  a
   gyermeket, de ő mindig azt  hiszi, hogy a főpap hívja.  De még a bölcs  és
   tapasztalt pap  sem jön  rá azonnal,  hogy Isten  szólhat a  fiúhoz,  csak
   amikor már harmadszorra szalad hozzá éjszaka Sámuel, akkor érti meg,  hogy
   ki  szólíthatja.  Ekkor  tanácsolja  neki  azt,  hogy  a  hangot   hallva,
   legközelebb válaszolja azt, hogy "Szólj, Uram, hallja a te szolgád"  (1Sám
   3,10).
   Ha tehát  találkozni  szeretnénk Istennel,  mindenekelőtt  legyünk  nagyon
   figyelmesek az Ő tanítására! Szívesen és örömmel olvassuk a Szentírást  és
   különösen is  az  Evangéliumot,  amelyen  keresztül  Isten  szól  hozzánk.
   Keressük, hogy az Úr mit üzen személyesen nekünk!

   2. A nyitott lélekkel való  Istenre figyelés mellett a találkozás  második
   fontos eleme az,  hogy örömmel legyünk  együtt Jézussal. Az  evangéliumban
   azt hallottuk,  hogy a  két tanítvány,  akik Jézus  követték, "aznap  nála
   maradtak". Az egyikük András volt, a másik pedig maga János, az evangélium
   írója. Mindketten Jézus tanítványai, majd apostolai lettek, akik nem  csak
   egyetlen napot akartak együtt lenni  a Mesterrel, hanem ettől kezdve  vele
   mentek mindenhová három  éven keresztül.  A Jézussal  való találkozás  nem
   csupán  egy  rövid  kapcsolatot  indít  el  számukra,  hanem   hosszútávon
   meghatározza életüket.
   Pontosan így vagyunk ezzel  mi is. Ma Jézus  nekünk, mondja, hogy  menjünk
   vele és maradjunk nála. Ne sajnáljuk neki adni az időnket! Ne féljünk neki
   adni életünket! Tartsuk  fontosnak, hogy lehetőleg  minden nap betérünk  a
   templomba, ahol  legalább egy  kis időt  az Oltáriszentségben  jelen  lévő
   Jézus társaságában töltünk.

   3.  A  Krisztusra  figyelésünk  és   a  vele  való  rendszeres   személyes
   kapcsolatunk azt fogja eredményezni,  hogy egyre jobban felismerjük  Jézus
   személyében Isten Fiát, és  elfogadjuk őt Megváltónknak és  Üdvözítőnknek.
   Keresztelő  János   felismeri   Jézusban   az   Isten   Bárányát,   amikor
   megkereszteli a  Jordán folyóban,  és  leszáll rá  a Szentlélek.  A  Jézus
   nyomába induló András és János szintén felismerik benne a Messiást.  Sokan
   hallhatták Keresztelő  János Jézusról  szóló tanúságtételét,  hiszen  igen
   sokan mentek hozzá megkeresztelkedni. De mégsem figyelt fel erre mindenki,
   csupán két tanítványa indul el Jézus után.
   Legyünk olyanok, mint  az emmauszi tanítványok,  akiknek a  kenyértöréskor
   megnyílt a szemük és felismerték Jézust! Legyünk Jézus lelkes tanítványai,
   akik felismerjük Őt az  Oltáriszentségben! Járjunk vele, életünk  egyetlen
   Urával!

   4. De nem  állhatunk meg  annál, hogy  felismerjük Őt,  hanem tovább  kell
   adnunk ezt az örömhírt, el kell vezetnünk másokat is Jézushoz. Mondjuk  el
   másoknak, tegyünk  tanúságot  arról,  hogy  megtaláltuk  a  Megváltót!  Az
   Istennel  való  találkozásnak  ugyanis  sokszor  fontos  eleme  az  emberi
   közreműködés és segítség. Sámuel Éli főpap segítségével ismerte fel az  Úr
   hívását.  András  és  János  Keresztelő  János  tanúságtételének  hatására
   indulnak el Jézus után. Pétert az  ő testvére, András vezeti el  Jézushoz.
   Ezek a példák bátorítsanak bennünket arra, hogy mi is elvezessünk  másokat
   Jézushoz! Ez mindannyiunk keresztény küldetése.

   Talán valaki  most ellenvetésként  azt mondja,  hogy nincs  kit  elvezetni
   Jézushoz, mert az emberek inkább az evilági boldogságot, de nem az  Istent
   keresik. Vagy egyesek  talán azt gondolják,  hogy "én alkalmatlan  vagyok"
   arra, hogy másokat Jézushoz vezessek. Mindkettő tévedés.
   Ne gondoljuk, hogy  senki sem akar  Istenre figyelni! Éppen  ellenkezőleg,
   nagyon sokan  vannak,  akik  őszinte szívvel  keresik  azt,  aki  életüket
   valóban értelmessé és boldoggá  tudja tenni. Ezt  mutatja a következő  két
   egészen friss  irodalmi  példa.  Advent elején  jelent  meg  Szabó  Ferenc
   jezsuita atya,  a Vatikáni  Rádió  egykori munkatársa  tanulmánykötete  az
   Isten-kereső József  Attiláról. Szintén  karácsony  előtt adták  ki  Márfi
   Gyula veszprémi  érseknek Az  Istenkeresés  útjain című  könyvét.  Mindkét
   kötet azoknak  szeretne  segítséget  adni, akik  nyitott  szívvel  keresik
   korunkban Istent.  Az  Isten-keresés  mindig nagyon  aktuális  az  emberek
   életében.
   Sámuel meghívásának története azzal kezdődik, hogy "azokban az időkben  az
   Úr ritkán hallatta szavát  és jelenést sem  lehetett gyakran látni"  (1Sám
   3,1). Lehet,  hogy  napjainkban is  ritkán  szól  az Úr,  de  talán  éppen
   általunk, általam akar  szólni másokhoz. Figyeljünk  oda, hogy mire  indít
   bennünket. Legyünk Isten munkatársai, akik által az igazság tanítása eljut
   az Isten-kereső  emberekhez! Vezessünk  másokat Jézushoz,  hiszen  egyedül
   általa ismerhetjük  meg az  Atyát,  és csak  ővele  juthatunk el  az  örök
   üdvösségre. (his)



   Imádság:

   Úr Jézus, köszönjük,  hogy közöttünk való  jelenléteddel ajándékozol  meg.
   Utunkon erősítesz  és  bátorítasz.  Add,  hogy  mélyen  tudatában  legyünk
   jelenlétednek.    Küldő    szavadra     örömmel    válaszoljunk     minden
   cselekedetünkkel. Adj nekünk  bölcsességet és  alázatot, hogy  felismerjük
   jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket. Ámen!
   Imádság az ökumenikus imahét (2006. január 15-22.) 1. napjára


   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves Listatagok!
   A mai  napon  kezdődik az  Imahét  a Krisztus-hívők  egységéért,  amely  a
   következő vasárnapig, január 22-ig  tart. Ezen a  héten az imádságokat  az
   idei imahétre a  Magyar Katolikus Püspöki  Konferencia és a  Magyarországi
   Egyházak Ökumenikus Tanácsa által közösen kiadott füzetből vesszük,  ezzel
   kapcsolódva az ökumenikus imahéthez.
   István atya