[Evangelium] 2006-01-14

[evangelium at communio.hu]

   2006. január 14. - Szombat

   Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára.  Nagy
   sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította  őket. Amint Jézus elhaladt a  vám
   mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki:
   "Kövess engem!" Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
   Később  Jézus   elment   vendégségbe   Lévi  házába.   Ott   Jézussal   és
   tanítványaival  együtt  sok   vámos  és  nyilvános   bűnös  is   asztalhoz
   telepedett, mert sokan oda is  elkísérték. Amikor a farizeusok közül  való
   írástudók látták,  hogy Jézus  együtt eszik  a nyilvános  bűnösökkel és  a
   vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: "Miért eszik  és
   iszik a  ti Mesteretek  együtt a  vámosokkal és  a nyilvános  bűnösökkel?"
   Ennek hallatára Jézus  ezt válaszolta nekik:  "Nem az egészségeseknek  van
   szükségük orvosra,  hanem  a betegeknek.  Én  nem azért  jöttem,  hogy  az
   igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."
   Mk 2,13-17

   Elmélkedés:

   A tegnapi evangélium már előrevetítette, hogy Jézus küldetése elsősorban a
   bűnösökhöz szól, akinek a megtérését Isten akarja. A lelkek gyógyítása  és
   a bűnösök visszavezetése  számára a  legfontosabb. Tanítása  természetesen
   mindenkinek  szól,   egészségeseknek  és   betegeknek  egyaránt,   de   az
   utóbbiaknak nagyobb szükségük  van Jézusra, a  lelkek gyógyítójára.  Jézus
   azért jött el a világba, hogy a bűnösöket a bűnbánat útjára hívja.
   Önmagunkra vonatkoztatva  a történet  tanulságát, az  a kérdés  merül  fel
   bennünk, hogy vajon  lelkileg egészségesek vagy  betegek vagyunk? Soha  ne
   gondoljuk túlzott elbizakodottsággal, hogy már tökéletesek vagyunk a lelki
   életben és  nincs szükségünk  sem a  megtérésre, sem  Jézusra. Jézus  csak
   akkor tudja elkezdeni lelkünk megtisztítását, ha beismerjük bűneinket.  Ne
   féljünk a bűnbevallástól, mert ez indít el bennünket Isten felé! (his)



   Imádság:

   Fohász az Irgalmas Jézushoz:
   Uram, köszönöm, hogy Emberré lettél...
   Köszönöm, hogy szenvedtél értem,
   köszönöm, hogy meghaltál értem...
   Köszönöm, hogy feltámadtál,
   köszönöm, hogy megváltottál.
   Köszönöm Uram, hogy köztünk maradtál,
   hogy megérinthetlek, mint egykor a tanítványaid...
   És köszönöm Uram, hogy hívtál,
   köszönöm, hogy vártál rám.........
   (Köszönet László Györgynének, aki az imát küldte)