[Evangelium] 2006-01-09

[evangelium at communio.hu]

   2006. január 9. - Urunk megkeresztelkedése

   Abban  az  időben  Keresztelő  János   ezt  hirdette:  "Aki  utánam   jön,
   hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok  méltó, hogy lehajoljak és megoldjam  a
   saruszíját.  Én  vízzel  keresztellek   titeket,  o  pedig   Szentlélekkel
   keresztel majd meg  benneteket!" Ezekben a  napokban történt, hogy  eljött
   Jézus a galileai Názáretből,  és megkeresztelkedett Jánosnál a  Jordánban.
   És mindjárt, amint  feljött a vízből,  látta, hogy megnyílik  az ég, és  a
   Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: "Te
   vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!"
   Mk 1,7-11

   Elmélkedés:

   A keresztség kegyelme
   A  mai  napon  az  Úr  Jézus  megkeresztelkedését  ünnepli  egyházunk.  Az
   evangéliumok szerint  azzal kezdődik  el  Jézus nyilvános  működése,  hogy
   megkeresztelkedik Jánosnál a Jordán folyó vizében. A megnyíló ég, a galamb
   alakjában leszálló Lélek és a mennyi hang annak kinyilatkoztatását készíti
   elő, hogy  Jézus a  mennyei Atya  szeretett Fia.  Jézus eddig  Názáretben,
   családja körében élt és nevelkedett, de ezekről az évekről nagyon  keveset
   tudunk meg  a  szentírásból. Jézus  30  éves, amikor  megkezdi  működését,
   meghirdetve Isten  országát.  Tanítványokat  vesz maga  mellé,  akik  vele
   együtt végigjárják  a  városokat  és a  falvakat  mindenütt  a  bűnbánatot
   hirdetve.

   Jézus megkeresztelkedésének fontos szerepét jelzi  az a tény, hogy  amikor
   II. János Pál  pápa 2002-ben a  korábbi 3 rózsafüzér  mellett bevezette  a
   világosság szentolvasóját, annak első  titka éppen ez  az esemény lett.  A
   Szentatya szándéka az volt, hogy Jézus nyilvános működése idejének titkait
   foglalja magába  ez  az  új  imádság,  amely  a  Krisztus  keresztsége  és
   szenvedése közötti időszakot öleli fel. A világosság rózsafüzérének titkai
   arról tanítanak bennünket, hogy az a Jézus, akit az Atya szeretett  Fiának
   nevez  megkeresztelkedésekor,  a  kánai  menyegzőn  tett  első  csodájával
   kinyilvánította Isten  erejét, majd  meghirdeti  Isten Országát,  a  Tábor
   hegyen,  a  színeváltozás  helyén   megmutatta  dicsőségét,  s  végül   az
   Eucharisztiában önmagát adta nekünk.

   Egészen bizonyos, hogy  az ősegyház számára  komoly nehézséget  jelentett,
   hogy Jézus megkeresztelkedik a bűnbánat keresztségével, de az evangéliumok
   mégsem hallgatnak  erről. Bár  Jézusnak valóban  nem voltak  bűnei,  mégis
   beáll a bűnös emberek sorába, ezzel mintegy elfogadja és megkezdi annak  a
   szenvedő  szolgának   a  küldetését,   akit  a   bűnösök  közé   sorolnak,
   gonosztevőként halálra ítélnek és bűnözőként keresztre feszítenek.

   Keresztségünk által  Jézushoz  váltunk  hasonlóvá  és  a  bűnbánat  útjára
   léptünk, hogy  Krisztusban újjászülessünk  és mi  is az  Atya  gyermekeivé
   váljunk. A  vízzel  való  leöntés, illetve  a  vízben  való  alámerítkezés
   jelképe az  istengyermekséget  eredményezi számukra,  valamint  azt,  hogy
   felvételt nyertünk az  Egyház közösségébe.  Keresztségünk napjától  kezdve
   elszakíthatatlanul  Jézushoz   tartozunk.   Amikor  a   szülők   gyermekük
   megkeresztelését kérik  az egyháztól,  akkor nem  csupán egy  hagyománynak
   engedelmeskednek, hanem arról a  meggyőződésükről tesznek tanúságot,  hogy
   az Istenhez és az Egyházhoz  való tartozás olyan érték számukra,  amellyel
   gyermeküket is  gazdagítani  szeretnék.  A  keresztség  kiszolgáltatásának
   szertartása  közben  a  szülők   gyermekük  helyett  és  nevében   tesznek
   hitvallást, és ígéretet tesznek arra, hogy vallásos nevelésben  részesítik
   őt, amelyben a keresztszülők is segítik őket.

   Amikor ma,  Krisztus  megkeresztelkedésének  ünnepén  saját  keresztségünk
   napját is felidézzük, tudatosítani kell magunkban azt, hogy mekkora  érték
   számunkra a keresztségben  egykor kapott  kegyelem és  a Krisztushoz  való
   tartozás, és  a benne  való  újjászületés. Lourdes-ban,  Franciaország  és
   Európa  egyik   legnagyobb   Mária-kegyhelyén  a   Rózsafüzér   Királynője
   tiszteletére felszentelt  bazilikában 15  mellékoltárt építettek,  amelyek
   képei az  örvendetes,  a fájdalmas  és  a dicsőséges  szentolvasó  titkait
   ábrázolják. Ezek a  képek száz évvel  ezelőtt, a XX.  század első  éveiben
   készültek. Amikor  II.  János  Pál  pápa  2002-ben,  a  Rózsafüzér  Évében
   bevezette a  világosság  5 új  titkát,  akkor  - mivel  új  oltárokat  nem
   lehetett már  építeni a  bazilikában  - 5  képet  helyeztek el  a  templom
   szentélyénél, amelyek ezeket  a titkokat mutatják  be, ugyanakkor pedig  a
   lourdes-i kegyhely 5 különböző pontján is kitették ezeket a képeket,  hogy
   a szabadban is lehessen  e titkokról elmélkedve  imádkozni. Az első  titok
   képét,  tehát  azt,  amelyik  a  Jordán  vizében  megkeresztelkedő  Jézust
   ábrázolja, közvetlenül a fürdők mellé tették, ahol a betegeknek minden nap
   lehetőségük van arra, hogy  megfürödjenek a barlang vizében.  Ez a víz  az
   1858-as lourdesi jelenések  óta eltelt csaknem  150 esztendő alatt  nagyon
   sok beteg gyógyulását eredményezte. A kegyhez orvosi irodájában közel 7000
   korábbi beteg jelezte gyógyulását, amelyek közül a szükséges teológiai  és
   orvosi vizsgálatok  elvégzését követően  az  egyház 67-et  hivatalosan  is
   csodának ismert el.

   A víz a Lourdes-ba zarándokló betegek számára a testi gyógyulás és a lelki
   megnyugvás   lehetőségét   jelenti.   A   keresztség   pedig    számunkra,
   megkeresztelt hívők  számára  a  bűntől  való  megtisztulást  és  a  lelki
   újjászületést. Őrizzük meg lelkünkben  a keresztség kegyelmét, hogy  Isten
   kedves gyermekei maradjunk! (his)



   Imádság:

   Krisztus  szeretetének  lehelete,  Szentlélek!  Te  mindannyiunkban  hitet
   ébresztesz. Olyan  ez,  mint  az időről  időre  felfakadó  bizalom,  amely
   életünk végéig mindig  megújul. Egyszerű  bizalom ez,  oly egyszerű,  hogy
   mindenkiben képes megszületni.