[Evangelium] 2006-01-02

[evangelium at communio.hu]

   2006. január 2. - Hétfő

   Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
   hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: "Ki vagy te?" Erre megvallotta,
   nem  tagadta,  hanem  megvallotta:  "Nem  én  vagyok  a  Messiás."   Ezért
   megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" -  felelte.
   "A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: "Akkor
   ki vagy?  Mert választ  kell  vinnünk azoknak,  akik küldtek  minket.  Mit
   mondasz magadról?" János ezt felelte:  "A pusztában kiáltó hangja  vagyok:
   Egyengessétek az Úr  útját", amint  Izajás próféta mondta.  A küldöttek  a
   farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték:  "Miért keresztelsz hát, ha  nem
   te vagy a Messiás, sem Illés,  sem pedig a próféta?" János így  válaszolt:
   "Én csak vízzel keresztelek.  De köztetek áll az,  akit nem ismertek,  aki
   utánam jön, s  akinek még  a saruszíját  sem vagyok  méltó megoldani."  Ez
   Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,19-28

   Elmélkedés:

   Keresztelő Jánostól  először  azt  kérdezik,  hogy  ő-e  a  Messiás,  majd
   Illésnek gondolják, s  végül az eljövendő  prófétának. Mindhárom  kérdésre
   azt válaszolja,  hogy  "Nem vagyok".  Magáról  azt  vallja, hogy  ő  az  a
   pusztában kiáltó  hang, akinek  feladata az  Úr érkezésének  előkészítése.
   Amikor tehát János önmagáról és  feladatáról vall, akkor mindezt  Jézushoz
   viszonyítja. A  kérdések  arra utalnak,  hogy  a zsidók  meglehetősen  jól
   ismerik János személyét, tudnak tanításáról  és arról is, hogy  keresztel.
   Ezzel szemben viszont semmit  sem tudnak még Jézusról,  aki már ott áll  a
   nép körében,  de  akinek a  nyilvános  fellépése csak  János  küldetésének
   befejezése és vértanúsága után kezdődik el.
   Amikor mi önmagunkról szólunk, akkor  ennek is olyan tanúságtételnek  kell
   lennie, amelynek alapja  a Jézushoz való  kapcsolatunk. Életünknek  belőle
   kell forrásoznia, és Őrá kell  mutatnia. Krisztus a viszonyítási  pontunk,
   és Ő az a sziklaszilárd alap, akire építjük életünket. (his)



   Imádság:

   Légy áldott,  ó, Atyánk,  ki mérhetetlen  szeretetedben egyszülött  fiadat
   ajándékozta nekünk. Ő megtestesült a Szentlélektől a Szűzanya  legtisztább
   méhében és mintegy kétezer éve megszületett Betlehemben. Útitársunk  lett,
   s új értelmet adott a  történelemnek, közös utunknak az  Új Ég és Új  Föld
   felé, melyet szorongás és szenvedés, hűség és szeretet kísér. Ennek  végén
   Te, a halált legyőzve, minden leszel mindenben.
   Dicséret és  dicsőség Néked,  Legszentebb  Háromság, egyedüli  és  legfőbb
   Isten!