[Evangelium] 2006-01-01

[evangelium at communio.hu]

   2005. január 1. - Szűz Mária Isten Anyja (Újév)

   A pásztorok  sietve  elindultak,  és megtalálták  Máriát,  Józsefet  és  a
   jászolban fekvő  Kisdedet. Miután  látták, elbeszélték  mindazt, amit  már
   korábban  megtudtak  a  Gyermekről.  Aki  csak  hallotta,  csodálkozott  a
   pásztorok elbeszélésén. Mária  pedig szívébe véste  szavaikat, és  gyakran
   elgondolkodott  rajtuk.  A  pásztorok  ezután  hazatértek.  Dicsérték   és
   magasztalták Istent  mindazért, amit  láttak és  hallottak, pontosan  úgy,
   amint (az angyalok) előre  megmondták nekik. Azután  eltelt nyolc nap,  és
   körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet  adták neki, mert így nevezte  őt
   az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
   Lk 2,16-21

   Elmélkedés:

   Mária felénk nyújtja fiát
   Ma az Egyház  Szűz Máriát, mint  Isten Anyját ünnepli.  Szent Pál  apostol
   galatákhoz  írt  levele,  amelyet  a  mise  szentleckéjében  olvastunk,  a
   következőképpen szól Isten Fiának születéséről: "Amikor elérkezett az idők
   teljessége, Isten  elküldte Fiát,  aki asszonytól  született, ...  hogy  a
   fogadott  fiúságot  elnyerjük.  Mivel  pedig  Isten  fiai  vagyunk,  Isten
   szívünkbe elküldte Fiának Lelkét" (Gal  4,4-6). A szöveg jelentőségét  jól
   mutatja, hogy ezekkel a szavakkal kezdődik a II. vatikáni zsinat  Máriáról
   szóló tanítása (Lumen Gentium 52.) és ugyanezt a részt idézi II. János Pál
   pápa is az Üdvözítőnk édesanyja kezdetű, 1987-ben megjelent enciklikájának
   bevezetésében  (Redemptoris  mater   1.).  A   Máriáról  szóló   katolikus
   hitigazságok közül az ő istenanyaságáról szóló tanítás nyert a legkorábban
   pontos  megfogalmazást.  Az  Egyház  a  kezdetektől  fogva  úgy  tekintett
   Máriára, mint  Jézus  anyjára. Ennek  a  hitigazságnak a  megértésében  és
   további elmélyítésében döntő szerepe  volt az efezusi egyetemes  zsinatnak
   (431.), amely ünnepélyesen kimondta, hogy Mária Isten anyja  (Istenszülő),
   mert a Szentlélek  által ő foganta  szűzi méhében és  hozta világra  Jézus
   Krisztust, az Isten Fiát.

   Az anyaság az élet szolgálata abban az értelemben, hogy az anyai test  egy
   új testnek  ad életet.  Ez az  új élet  azonban halálra  van szánva,  mert
   minden élet, amely megszületik a  földön, egyszer véget ér. Amellett  hogy
   az anyaság az élet testi szolgálata, egyben lelki szolgálat is, hiszen  az
   anya és szülötte között feltétlenül kialakul a szeretet, a ragaszkodás,  a
   törődés, a gondoskodás  és a bizalom  lelki kapcsolata, még  akkor is,  ha
   ezek a  kapcsolatok  az  emberi  bűn és  gyengeség  miatt  sokszor  nagyon
   gyengének és törékenynek bizonyulnak.

   Szűz Mária istenanyaságával kapcsolatban  is elmondhatjuk mindezt,  hiszen
   egyrészt valódi testi kapcsolat jött létre közte és Jézus között  azáltal,
   hogy méhében  megfoganta  és  kilenc hónapon  át  méhében  hordozta,  majd
   világra szülte egyszülött  fiát, másrészt  a lelki  kapcsolat is  fennállt
   közöttük.  Ezt  a  lelki  kapcsolatot  az  evangéliumokban  szépen  nyomon
   követhetjük attól  a  pillanattól  kezdve,  hogy  a  betlehemi  istállóban
   először vette Mária gondoskodó karjaiba gyermekét, egészen addig, amíg ott
   állt Jézus keresztje alatt,  majd a fájdalmas  Anya ölébe fektették  Jézus
   testét a keresztről való levétel után.

   De azt is  meg kell  jegyeznünk, hogy a  Mária és  Jézus közti  anyai-fiúi
   kapcsolat különbözik a  többi anyai-gyermeki  kapcsolattól a  tekintetben,
   hogy Mária fia maga az Élet, aki feltámadásával legyőzi majd a halált,  és
   szellemi kapcsolatuk nem csupán az anyai gondoskodást jelenti, hanem  arra
   épül, hogy az Atya Máriának jelentős szerepe szán a megváltás művében.  Az
   angyali üdvözletből jól  tudjuk, hogy  Mária nem  csak meghallgatja  Isten
   szavát,  amelyet  az  angyal  elmond  neki,  hanem  annak  ellenére,  hogy
   kezdetben nem érti és csodálkozik azokon, elfogadja az isteni szót, teljes
   személyiségével igent mond  Isten akaratára, és  egész életében  megtartja
   azt,  amit  Isten  kér  tőle.   Istennek  való  engedelmessége,  az   élet
   elfogadása, az  anyai  szeretet  kibontakoztatása mind-mind  példa  a  mai
   édesanyák  és  a  leendő  anyák  számára.  Akik  szeretnék  az  anyaságban
   megtalálni életük boldogságát, tekintsenek Máriára, aki boldog volt,  mert
   hitte mindannak beteljesedését, amit Isten mondott neki.

   Mária esetében a Jézussal való kapcsolat nem zárul be, hanem  kiszélesedik
   és kiterjed Fiának  tanítványaira, tehát minden  keresztényre, miránk  is.
   Amikor a kereszten szenvedő  Jézus az "Asszony, íme  a te fiad"  szavakkal
   édesanyjára bízza Jánost,  a szeretett  tanítványt, akkor  mindannyiunkat,
   akik szintén  tanítványai  és követői  vagyunk  az ő  édesanyai  oltalmába
   ajánl. Ugyanakkor hozzánk is szólnak  a Jánoshoz intézett szavak: "Íme,  a
   te anyád", amelyek arra bátorítanak minket, hogy Máriát égi édesanyánknak,
   oltalmazónknak és közbenjárónknak  tekintsük. Legrégibb  Mária-imádságaink
   éppen arra a lelki anyaságra épülnek, amely köztünk és Jézus Anyja  között
   fennáll. Gondoljunk csak arra a  gyakran mondott imánkra, amely ezekkel  a
   szavakkal  kezdődik:  "Oltalmad  alá   futunk,  Istennek  Szent   szülője,
   könyörgésünket  meg  ne  vesd  szükségünk  idején"  vagy  az  Üdvözlégyre,
   amelyben így fohászkodunk: "Asszonyunk  Szűz Mária, Istennek szent  anyja,
   imádkozzál érettünk bűnösükért".

   Amikor a mai napon  Szűz Máriát, mint  Isten édesanyját ünnepeljük,  akkor
   azért is hálát kell adnunk, hogy  Mária személyében Jézus nekünk is  anyát
   adott. Olyan édesanyát, aki Jézust adja nekünk. A karácsonyi ábrázolásokon
   általában a  Gyermek  a jászol  szalmáján  fekszik vagy  édesanyja  ölében
   nyugszik. De vannak olyan ábrázolások  is, amikor Mária a kezében  tartja,
   és a leboruló  pásztorok vagy a  bölcsek felé nyújtja  a Gyermeket.  Ezzel
   mozdulattal ma  Mária mifelénk  nyújtja Jézust,  nekünk adja,  hogy az  új
   esztendő minden napján velünk és a miénk legyen Isten Fia. (his)



   Imádság:

   Kérés az esztendő elején
   Azt mondtam egy angyalnak,
   Aki az év kapujánál fogadott:
   Adj nekem egy lámpást,
   Hogy biztos léptekkel
   Mehessek szembe a bizonytalansággal.
   Ő így válaszolt:
   Indulj csak a sötétbe,
   és tedd kezed Isten kezébe.
   Ez jobb, mint egy lámpás,
   És biztosabb, mint egy ismert út.
   (Köszönet Marton Erikának, aki az imát küldte)