[Evangelium] 2005-12-31

[evangelium at communio.hu]

   2005. december 31. - Szombat

   Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő  volt
   kezdetben Istennél. Minden őáltala  lett, és nélküle  semmi sem lett,  ami
   lett. Őbenne  élet volt,  és ez  az élet  volt az  emberek világossága.  A
   világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.  Föllépett
   egy ember,  akit  Isten küldött:  János  volt  a neve.  Azért  jött,  hogy
   tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
   Nem ő  volt a  világosság, ő  csak  azért jött,  hogy tanúságot  tegyen  a
   világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
   megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett,  de
   a világ nem ismerte fel őt. A  tulajdonába jött, de övéi nem fogadták  be.
   Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
   legyenek; azoknak, akik hisznek  benne, akik nem vér  szerint, nem a  test
   kívánságából, és nem is a  férfi akaratából, hanem Istentől születtek.  És
   az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő  dicsőségét,
   mely az Atya Egyszülöttjének  dicsősége, telve kegyelemmel és  igazsággal.
   János tanúságot tett  róla, amikor  ezt hirdette: "Ő  az, akiről  mondtam,
   hogy utánam jön, de  megelőz engem, mert előbb  volt, mint én." Hiszen  mi
   mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A  törvényt
   ugyanis Mózes  által  kaptuk,  a  kegyelem és  az  igazság  azonban  Jézus
   Krisztus  által  valósult  meg.  Istent   soha  senki  nem  látta;   Isten
   Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
   Jn 1,1-18

   Elmélkedés:

   Az  esztendő  utolsó  napján  mindenekelőtt  a  hálaadás  és  a   köszönet
   fogalmazódik meg  szívünkben Isten  iránt,  majd a  bocsánatkérés  hibáink
   miatt. Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most minden
   tettünk és mulasztásunk. Felelősek  vagyunk önmagunkért és időnkért.  Mire
   használtuk  fel  ezt  az   évet?  Közeledtünk  Isten  felé?   Segítettük-e
   embertársainkat? Növekedtünk-e  lélekben?  Ismét  elmúlt  365  nap.  Benne
   volt-e minden napomban az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem?
   Az ő útjain jártam-e?
   Az esztendő vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új  évet
   lehet kezdeni. Lehet  új elhatározásokat is  tenni, új lehetőséget  kapunk
   Istentől. De még  egy új életet  egyikünk sem kezdhet.  A földi élet  után
   senki számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet.
   Ha Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni. (his)



   Imádság:

   Isten, ki az időnek határát kimérted
   Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
   Elődbe most ez évnek estéjén imádva
   Jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!

   Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
   Erős jobbod megőrzött a veszélytől minket.
   Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
   Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked.