[Evangelium] 2005-12-27

[evangelium at communio.hu]

   2005. december 27. - Kedd, Szent János apostol és evangélista

   A hét első napján (Húsvétvasárnap),  kora reggel, Mária Magdolna  elfutott
   Simon Péterhez és  a másik  tanítványhoz, akit Jézus  szeretett, és  hírül
   adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"  Péter
   és a  másik tanítvány  elindult,  és a  sírhoz  sietett. Futottak  mind  a
   ketten, de a másik  tanítvány gyorsabban futott,  mint Péter, és  hamarabb
   ért a sírhoz. Benézett, és látta  az otthagyott gyolcsleplet, de nem  ment
   be. Közben odaért Simon Péter is. Ő  is látta az otthagyott lepleket és  a
   kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez  nem volt együtt a leplekkel,  hanem
   külön feküdt összehajtva egy  helyen. Akkor bement  a másik tanítvány  is,
   aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
   Jn 20,2-8

   Elmélkedés:

   A  "másik   tanítvány",  aki   Péterrel  együtt   Jézus  sírjához   szalad
   Húsvétvasárnap hajnalban,  maga  Szent  János evangélista,  aki  leírta  a
   történetet.  Mindkettőjük  számára  igazi  hit-élmény  volt  az  üres  sír
   látványa.
   Ha egyszer rászánjuk  az időt és  végigolvassuk János evangéliumát,  akkor
   észrevehetjük, hogy minden Jézusra mutat és az olvasót Jézusban, az  Isten
   Fiában való hitre akarja ösztönözni, mert  ez a hit az örök élet  forrása.
   János tehát mindvégig a végső célt, az örök életet, az üdvösség elnyerését
   tekinti fő  szempontnak,  és világossá  teszi,  hogy a  hit  az  üdvözülés
   feltétele minden ember számára. Jézus az Atyától jön, és földi  küldetését
   teljesítvén az Atya dicsőségébe tér vissza, s ezzel mintegy utat mutat  az
   emberek számára az  Atya felé.  Jézus azért jön,  hogy kinyilatkoztassa  a
   világban az  Atyát és  nyilvánvaló  tegye szeretetét.  E  kinyilatkoztatás
   bennünket az Isten  iránti szeretetre és  annak megvallására ösztönöz.  Ha
   hiszünk az Isten Fiában és általa  az Atya felé vezet életutunk, akkor  mi
   is valóban Krisztus "szeretett tanítványaivá" válunk. (his)



   Imádság:

   Istenem, ahová tettél, ott szolgállak.
   Ahol megsejtelek, megcsodállak!
   Amim van, azért magasztallak,
   Amim nincs, azért nem zaklatlak.
   Ami a munkám, azt csinálom!
   A jó szót érte sose várom.
   Ha nem sikerül, nem kesergek,
   Jézus nevében mindjárt mindent újra kezdek.
   Csak egyet kérek tőled mindenáron:
   Jöjj el értem, ha jön halálom,
   Atyám, Megváltóm, Királyom! Ámen.
   (Köszönet Páli Ágnesnek, aki az imát küldte)